Természetjárás, 1955 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1955-04-01 / 1. szám
1945 - 1955 évről évre, április első napjaiban természetjárók keresik fel, nagyobb csoportokban a Leányfalu felett emelkedő Vöröskősziklát. Innen a csúcsról gyönyörködnek a Börzsöny, Cserhát, Mátra s a távolban körvonalaiban látható Bükk nyújtotta remek panorámában. Végignéznek az ezüstösen csillogó két Duna-ágon, s a partokon fekvő községek és lakótelepek színes tarkaságán. A hegyek alján, erdők tövében megművelt földek, utak, az emberi kéz munkáját dicsérik. 127lig több, mint 10 évvel ezelőtt szovjet emberek, Zamercev tábornok vezetésével, innen irányították a Budapest felszabadításáért vívott harc egy részét. Innen irányították a Budapest északi környékét felszabadító vörös katonákat, akik hősi elszántsággal verték ki fészkeikből a fasiszta hordát. A parancsnok és környezete akkor romokat, vért és pusztulást látott e helyről, de harcosai az építést, életet és szabadságot hozták a sokat szenvedett lakosságnak. 1945. április 7-én, Zamercev tábornok, Budapest városparancsnoka állt a Vöröskőszikla csúcsán, néhány katonatársa és magyar természetbarátok kíséretében. Beszélgettek. A szovjet emberek felszabadító harcokról a természetbarátok az illegális munkáról, üldöztetésükről. Nem utolsó sorban az új, közös országépítő feladatokról esett szó. Emléktúra volt ez, melyen elhatározták, hogy itt e helyen, mely a múltban csak néhány kiváltságos személy részére volt szabad, örök emléket állítanak a szovjet nép hős fiainak, akik életüket áldozták szabadságunkért, békés boldog jövőnkért. 1948 áprilisában a Természetbarátok Turista Egyesületének elnöke Kossa István elvtárs leplezte le az emlékművet, mely a messze távolból is láthatóan emlékeztet a felszabadítókra. Beszédében a munkás turisták sok-sok nehézségéről emlékezett meg, s arról, hogy egy-egy túra után sokszor a rendőrségi cella várta a természetbarátot. — Majd egy rokonszenves, polgári ruhába öltözött ember beszélt orosz nyelven. Zamercev elvtárs volt, aki most már nem egyenruhában jött el a természetjárók százai közé, hogy ezzel is bizonyítsa: a szovjet katona a békében is barátunk.Sok idő telt el azóta. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját ünnepeljük. Eltakarítottuk a romokat, helyükbe új gyárakat, gazdaságot építettünk, többet mint a múltban volt új lakóházak, iskolák, üdülők, s sok-sok egyéb létesítmény bizonyítja, hogy a magyar nép tud élni a szabadsággal. A kultúra, s ezen belül a sport, új óriási elhanyagolt, kirekesztett területeket hódított meg, s eredményeink itt is egyre nagyobbak. Túráink során, a felszabadult „tilos“ területeket is járva, sok-sok eredménnyel találkozunk. S ezen eredményeinket látva leküzdjük nehézségeinket, hibáinkat, harcolunk újabb és újabb eredményekért, szabadságunk megvédéséért, s a tartós békéért. 077 mikor 1955 áprilisában ismét találkozunk a Vöröskősziklán fogadjuk meg, hogy hűek leszünk ezen emlékeinkhez. Székely Miklós .