Természetjárás, 1955 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1955-04-01 / 1. szám

1945 - 1955 í?vről évre, április első napjai- ban természetjárók keresik fel, nagyobb csoportokban a Leány­falu felett emelkedő Vöröskősziklát. Innen a csúcsról gyönyörködnek a Börzsöny, Cserhát, Mátra s a tá­volban körvonalaiban látható Bükk nyújtotta remek panorámában. Vé­gignéznek az ezüstösen csillogó két Duna-ágon, s a partokon fekvő köz­ségek és lakótelepek színes tarkasá­gán. A hegyek alján, erdők tövében megművelt földek, utak, az emberi kéz munkáját dicsérik. C27 lig több, mint 10 évvel ezelőtt szovjet emberek, Zamercev tábornok vezetésével, innen irányí­tották a Budapest felszabadításáért vívott harc egy részét. Innen irányí­tották a Budapest északi környé­két felszabadító vörös katonákat, akik hősi elszántsággal verték ki fészkeikből a fasiszta hordát. A pa­rancsnok és környezete akkor romo­kat, vért és pusztulást látott e hely­ről-,. de harcosai az építést, életet és szabadságot hozták a sokat szenve­dett lakosságnak. 194(5. április 7-én, Zamercev tá­bornok. Budapest városparancsnoka állt a Vöröskőszikla csúcsán, néhány katonatársa és magyar természetba­rátok kíséretében. Beszélgettek. A szovjet emberek felszabadító harcok­ról a természetbarátok az illegális munkáról, üldöztetésükről. Nem utolsó sorban az új, közös ország- építő feladatokról esett szó. Emlék­túra volt ez, melyen elhatározták, hogy itt e helyen, mely a múltban csak néhány kiváltságos személy ré­szére volt szabad, örök emléket állí­tanak a szovjet nép hős fiainak, akik életüket áldozták szabadságunkért, békés boldog jövőnkért. 1948 áprilisában a Természetbará­tok Turista Egyesületének elnöke Kossá István elvtárs leplezte le az emlékművet, mely a messze távolból is láthatóan emlékeztet a felszaba­dítókra. Beszédében a munkás turis­ták sok-sok nehézségéről emlékezeti meg, s arról, hogy egy-egy túra után sokszor a rendőrségi cella várta a természetbarátot. — Majd egy ro­konszenves, polgári ruhába öltözött ember beszélt orosz nyelven. Zamer­cev elvtárs volt, aki most már nem egyenruhában jött el a természetjá­rók százai közé, hogy ezzel is bizo­nyítsa: a szovjet katona a békében is barátunk. {Pok idő telt el azóta. Hazánk felszabadulásának 10. évfor­dulóját ünnepeljük. Eltakarítottuk a romokat, helyükbe új gyárakat, gaz­daságot építettünk, többel mint a múltban volt Üj lakóházak, iskolák, üdülők, s sok-sok egyéb létesítmény bizonyítja, hogy a magyar nép tud élni a szabadsággal. A kultúra, s ezen be­lül a sport, új óriási elhanyagolt, ki­rekesztett területeket hódított meg, s eredményeink itt is egyre nagyobbak. Túráink során, a felszabadult „tilos“ területeket is járva, sok-sok ered­ménnyel találkozunk. S ezen ered­ményeinket látva leküzdjük nehéz­ségeinket, hibáinkat, harcolunk újabb és újabb eredményekért, szabadsá­gunk megvédéséért, s a tartós béké­ért. 077 mikor 1955 áprilisában is­^ * mét találkozunk a Vöröskő­sziklán fogadjuk meg, hogy hűek leszünk ezen emlékeinkhez. Székely Miklós l\

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék