Természetjárás, 1955 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1955-04-01 / 1. szám
Valamennyi természetjáró fájó szívvel vette tudomásul 1951-ben a „Természetbarát” beszüntetését. Akkor talán még nem is sejtették, hogy mennyire lényeges ennél a sportágnál a sajtó ismeretterjesztő, szervező és tapasztalatközlő szerepe. Az elmúlt négy esztendő erre is megtanított bennünket. Most amikor újra van sajtónk, nem lesz érdektelen, oda futó pillantást vetünk a múltra, s abból is elsősorban az 1954-es esztendőt ismertetjük, hogy a lap hasábjain megörökítsük rövid történetét, főbb eseményeit. Azonban akaratlanul rájövünk, hogy egyúttal 1953, 1952 porosodó emlékeit is felidézzük. A természetjárás fejlődésének nehézségek állják útját évek óta. Reméljük az 1955. év új korszak indítását jelenti a magyar természetjárás történetében. Most, amikor új országért építünk, ebben a nagy munkában fokozott feladat és kötelesség terheli dolgozó népünket. Munka után azonban elengedhetetlenül szükséges a pihenés, amelynek egyik igen hasznos és egészséges formája a természetjárás. Ezért foglalkoznak egyre többen sportágunkkal. De nézzük meg, hogyan is állt a természetjárás 1954 végén. TÚRÁZÁS terén javulást nem láttunk! Miért? A kérdésre hosszú a válasz: a természetjárás felszabadulás előtti és az azt követő években működő szervezetei, egyesületei a testnevelési és sportbizottságok felállításával átalakultak. Különleges adottságaink miatt az átszervezés a természetjárásban nagyobb zökkenőt okozott, mint más sportágakban. A testnevelési és sportbizottságok dolgozóinak túlnyomó többsége a versenysportolók köréből kerültek ki, a természetjárást nem ismerték, lebecsülték. A társadalmi természetjáró sportszövetségek, főleg vidéken emiatt igen nehezen alakultak meg és csak 1954-ben váltak építő szervekké. Ezzel szorosan összefügg a sportágban mutatkozó vezetőhiány. Túravezetők nélkül nincs túrázás! A felszabadulás óta csak jelentéktelen számú túravezetőt képeztek ki. Új szerveink csak lassan kezdték meg az oktatást és továbbképzést. A kérdés megoldását igen sok akadály gátolta, többek között az, hogy nem is lehetett oktatás megfelelő segédletek nélkül. Hiányoztak a megfelelő szakkönyvek, amelyekből a természetjáró ismereteket, a térképolvasást, a tájékozódást megtanulhattuk volna. A felszabadulás óta nem került kiadásra turistatérkép, ami pedig a rendszeres és céltudatos túrázás elengedhetetlen segédeszköze. A természetjáró létesítmények, turistautak, útjelzések, források, kilátók, védkunyhók gondozásának, fejlesztésének hosszú ideig nem volt és részben még ma sincs gazdája. Olyan gazdája, aki szívügyének tekinti a létesítmény karbantartását, kezelését. A vasúti kedvezmény megvonása — egyelőre jóvátehetetlen — kiesést és visszafejlődést okozott a hétvégi túrák számában és távolságában. A természetjárás a haza megismerésére és szeretetére nevel, tehát a túrázás nemcsak a lakóhely közvetlen környékére vonatkozik. A természetjáróknak az Utazás eszköz, ami nélkül sportjukat csak korlátozottan gyakorolhatják és egy idő múlva egyhangúvá válik. Az utazási kedvezményt bizonyos fokig pótolhatta volna ugyan a sportkörök megértő támogatása és anyagi juttatása. Ennél azonban ugyancsak rossz volt a „hozzáállás”. A sportkörök vezetői általában nem ismerték el a természetjárókat, mint sportolókat és alig támogatták őket. Felszerelést a természetjárók egy helytelen rendelkezés miatt évekig nem kapttak. Ráadásul a felszerelések magas ára és egyes felszerelési cikkek hiánya mind-mind akadályozta sportágunk fejlődését. A többi, apróbb hibát ne soroljuk, hanem nézzük meg mi történt 1954-ben a hiányosságok ellenére. Az első félév legjelentősebb eseménye a Szabad Nép április KM „Természetjárás” című vezércikke volt, amely figyelmeztetőleg mutatott rá a sportág jelentőségére. Jóleső érzéssel, büszkén olvastuk, hogy maga a Szabad Nép mutat rá a hibákra és a tennivalókra. Így, kiemelve, alig egy-két sportággal foglalkozott csak a Szabad Nép és szervezeteink mégsem használták fel eléggé a kedvező alkalmat. Azt hittük, hogy a cikk önmagában segít a hibákon, de nem ez történt. Hiába tárta fel a kedvezőtlen helyzetet, a természetjárók más sportolók által történő helytelen lebecsülését, a sajtónyilvánosság hiányát. Bevallhatjuk, azért, hogy a cikk nem érte el a kívánt célt, maga a turistaság is felelős. Minthogy maguk a természetjárók nem vitték tovább a dolgot, döntő változás 1954-ben nem következett be. Ha az új szakasz politikájának megfelelően a dolgozók szabadidejét változatosabbá akarjuk tenni, kulturális és egészségügyi téren többet akarunk nyújtani,további munkánkban figyelembe kell vennünk a vezércikk megállapításait. Helytelen volna, ha nem emlékeznénk meg az eredményeikről is. A Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat a Szabad Nép vezércikkének nyomán a II. félévben gyors egymásutánban több természetjáró szakkönyvet adott ki. Gondosabb munkával, az előző portya vezetőkhöz képest jobb kivitelben, szakszerű összeállításban megjelent a Mátra és Bükk útikalauz, javított kiadásban kapható a természetjárás alapismereteit tárgyaló könyvecske. Szerkesztés alatt áll ennek a könyvecskének folytatása, előkészületben a Pilis kalauz új javított kiadása, a Balatonfelvidék, Bakony kalauzainak kézirata. A múlt évben is növekedett, ha lassan is, egyes hegyvidékek turista útjelző-hálózata. Egyre szervezettebben foglalkoznak a megyei társadalmi sportszövetségek a turistautak jelzéseivel, karbantartásával. Jóleső érzéssel láttuk, hogy a vidéki természetjárás is egyre szebb eredményeket mutat fel. Abaj ott volt — és még részben ma is így van — hogy az Országos Társadalmi Természetjáró Sportszövetség nem nyújt elég irányítást és támogatást munkájukhoz. Feladataink felmérésekor tudomásul kell vennünk, hogy a vidéki szervezetek több segítséget, irányítást várnak. A megyei társadalmi szövetségek közül kiemelkedik a veszprém megyeiek munkája, akik a megyei TSB és a Turistaházakat Kezelő Vállalat segítségével a Bakonyban fenntartott két menedékház mellett, egy év alatt három turista szállást szerelték fel. De fejlesztik létesítményeiket aborsodiak is, gyönyörű Bükk hegységükben. Egyre újabb szakosztályok alakulásáról hallunk az alföldi városokban (Debrecenben, Nyíregyházán, Szolnokon, stb.), tehát a vérkeringés mindenesetre megindult. Érdekes és hasznos volt az OTSB 1954. évi sportnaptárában felvett megyei természetjáró napok rendezése. Ezeken ébredtünk rá,hogy megfelelő szervezés mellett minden nehézség ellenére lehet tömegeket mozgósítani. A budapesti természetjáró találkozó színhelyén, a Nagyvillámon több mint 1200 turista gyűlt össze. Nagy kár, hogy a találkozó helyén nem volt megfelelő foglalkoztatás, műsor. Értesülésünk szerint azokban a megyékben, ahol jól szervezték, a természetjárók százai túráztak a kijelölt találkozó helyekre. Ezt minden szónál jobban bizonyítja a Tolna megyei találkozó. Itt nincs természetjáró szervezet és szakosztály, mégis, a TSB kiírására jó szervező munkája eredményeként közel hatszáz turista, kiránduló és sportoló jelent meg a találkozón. A minőségitúrázás fokmérője a természetjárók sportminősítése. A múlt évben 1253 minősített természetjáró közül többen érdemes és I. osztályú szintet értek el. A minősítés alapja a túrázás. A magasabb szintek eléréséhez évi ötven-hatvan túra szükséges. A minősítettek száma bizonyítja, hogy sok száz és ezer egye- 4