Természetjárás, 1956 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Tanulnak, az oktatók Ez évben is megrendezte az OTSB a megyei természetjáró oktatók tanfolyamot. Sportágunk fejlődése és az előirányzott fejlesztés megköveteli, hogy minél több túravezetőt képezzünk ki, akik nemcsak az útvonalakat ismerik, hanem tájékozottak a geológiában, állat- és növénytaniban, ismerik a felkeresett területek történelmi hagyományait, szocialista fejlődését. A tanfolyamra az ország különböző területeiről összegyűlt oktatók már rendelkeztek több-kevesebb előképzettséggel és itt rendszerezték az eddig tanultakat, illetve mérték le, melyik területen kell ismereteiket bővíteni. Természetesen a rendelkezésre álló egy hét nem elégséges minden szükséges ismeret megtanulására. De a rövid időt is lázas tanulással töltötték és buzdítást kaptak a további tanulásra. •A tanfolyam elején értesültek, hogy a 38 holdas tatai parkot az Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánította. Király Lajos erdész vezetésével megtekintették a védett terület ritka fáit. Megismerkedtek olyan növényekkel, amelyek hazánkban csak egy-két helyen találhatók. Megcsodálták a hatalmas vérbükköt, a szulipánfiát, japánfenyőt, tiszafát, vasfát, a mocsári ciprusokat, szárnyas diófákat és a többi természeti ritkaságokat. A gyakorlatban is megismerkedtek a növénytan néhány érdekességével. A hallgatók elégedettek a tanfolyam követelményeivel, mert az a további tanulásra is ösztönöz. Az előadásokat tanul ókörökben vitatták meg és megbeszélték a fontosabb kérdéseket. Nagy erőpróba várt minden hallgatóra, mert a tanfolyam anyagából rövid előadást kellett készíteniük, amit elmondtak és utána együtt értékeltek. A tanfolyam végén írásbeli dolgozatot is készítettek, ami szintén azt célozta, hogy lemérhető, legyen, mennyire sajátították el a hallottakat. A részvevőkkel folyó beszélgetés sok érdekes kérdést vetett fel. Általános az a megállapítás, hogy bár a természetjárók sokrétű ismerettel rendelkeznek, de ezek nem elég alaposak és rendezettek. Ennek egyik okául a szervezett oktatás hiányát, másik okaként a természetjárás ágazataiban hiányzó szakkönyveket jelölték meg (sziklamászás, barlangkutatás, tereptan, turistatörténelem stb.). Meg kell állapítanunk, hogy bár az utóbbi években több természetjáró szakkönyv jelent meg, mégis a könyvek kiadása nem tart lépést a szükséglettel. Az már más hiba, hogy például a Túravezetők kézikönyve című kiadvány nem kapható a győri, ózdi, miskolci könyvesboltokban. De így van ez más természetjáró kiadványokkal is. örvendetes viszont, hogy például növénytanban olyan kiváló könyv, mint Ján Eiika.—Csapody: Erdő-mező virágai, ad nagy segítséget természetjáróinknak a növények felismerésében. Hamarosan sor kerül a Túravezetők kézikönyve II. kötetének kiadására, ami az eddig megjelent tanfolyam anyagokkal már kellő alapot képez az oktatáshoz. Meg kell mondani, hogy a tatai oktatóképző tanfolyam még további kérdéseket vet fel. Látjuk túrákon, alapfokú versenyeken, hogy egyes egyesületekhez tartozó természetjárók (pl. MTSE), díjával vannak az elemi ismereteknek. Föltétlenül napirendre kell tűzni minden egyesületben a szakmai oktatás mellett a szocializmus építéséhez nélkülözhetetlen politikai-erkölcsi nevelés kérdéseit. Nincsen külön „turista etika”. Egy erkölcsöt ismerünk, amelyre fiatalságunkat nevelni kell : ez a kommunista erkölcs. Akit ebben a szellemben nevelünk, az meg fogja állni a helyét az élet minden területén. Természetesen vannak olyan jelenségek a természetjárásban, amelyek külön kérdésként, részkérdésként merülnek fel. De ezeket is inkább az egész szempontjából kell vizsgálni és nem elvonatkoztatva. A mások iránti segítőkészség, a természeti kincsek megóvása, az erdőben történő csendes viselkedés, a szemét elrejtése stb. nem valami külön tulajdonság. A városban sétálótól sem helyes ha rendetlenkedik, hangoskodik, szemetel. Hazánk minden polgárától elvárjuk, hogy segítsen embertársán, ha bajba jut. Nem helyes, ha, mint például a Ságvári turistaházban megtörtént, a benyílóban a kövön tüzet raknak. De éppúgy nem helyes, ha munkahelyünkön eldobáljuk a gyufát, vagy cigarettavéget. A tatai tanfolyam részvevői hatalmas feladat előtt állnak, ment területükön sokszáz, sokezer természetjárónak kell tovább adni a tanultakat. Nemcsak egy tanfolyam levezetése a cél. Hanem az, hogy a magunk területén mindent tegyünk meg az ifjúság kommunista erkölcse és természetjáró szakmai nevelésében. K—i Ш//ЁЁ!ШШЁтЁВШЁШВЁШЯШЁЁЁШЁЯШ1ШЯЁЁЩЯ1КЯЁШВЯЯШ