Természetjárás, 1959 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
/ II. A Habsburg-monarchia fővárosában, Bécsben, már 1895-ben megalakult 30 fővel, Georg Schmiedl néptanító, Alois Rohrauer vasmunkás és Karl Renner egyetemi hallgató vezetésével a Touristenverein „Die Naturfreunde”. A vándorló magyar munkások közül sokan megismerkedtek az egyesület célkitűzéseivel: „Ki akarjuk szakítani, elsősorban a munkásokat, az alkoholszenvedély tanyáiból, elvonni a kártya- és kockajátékoktól ... Szemünk előtt lebeg az a felismerés, hogy az új emberi ideálokért folyó küzdelmet a söröskancsó, a kártyajáték és a kuglizás rabszolgáival megvívni nem lehet”. Nálunk, mint az előző példákból láttuk, már rendszeresen túráztak a Vorwärts németajkú munkás sportegyesületben, a nyomdászok körében és a magánalkalmazottak szervezeteiben is. Megvolt tehát a tárgyi lehetőség munkásturista szervezet megalakításához. De addig rögös utat kellett bejárni. Erősen hatott még a Népszava 1881. július 17-i száma vezércikkének óvó hangja. Akkoriban a torna, „athletika” gyűjtőfogalomban egyesült minden sportolás. Az említett cikk „Tornászat” címen az alábbi figyelmeztető sorokat közölte: „... Mi a tornászatot három szerzvpontból véve tartjuk veszedelmesnek a társadalomban: egészségi, művészeti és társadalmi szempontból. ... a tornászok ha kifáradtak, elmennek a korcsmákba, ott nagyokat isznak, többnyire sört, mert ezt a bornál frissítőbbnek, hűsítőbbnek tartják és ez őket elbutítja... És ezeknél a korcsmározásoknál... az ifjak csak eldurváskodnak, s hiúságuk arra ösztönzi, hogy itt tüntessék ki magukat, nem pedig a tudományokban ...” Az aggodalom bizonyos vonatkozásban talán ma is érvényes. De emögött az húzódott meg, hogy a sportolás káros befolyásától féltették a munkásság szervezeteit. A turistamozgalom és a munkásosztály küzdelmének viszonya sok évtizeddel később is, ismételten napirendre került. Erről majd később. De élénk vita folyt általánosságban a turistáskodás kérdéseiről. A középhegységekben megindult turistáskodás, a vezetővel vagy vezető nélkül űzött hegymászás híveinek ádáz tusája tükröződik a turistalapok hasábjain. A „Nemzeti Sport” 1908. június 13-i számában Serényi Jenő, az arisztokratikus alpinizmus híve, éles szavakkal kelt ki: „... megírjuk az igazságot tisztán, hamisítatlanul: a jövő látni fogja, mi az oka annak, hogy a magyar alpinistáktartózkodni kénytelenek a magyar turista egyesületektől...” A dörgedelem folytatása azonban elmaradt. A „Turisták Lapja” 1907-ben írja: ,A jól fizető alpinistát a hegyi vezetők alacsony meghunyászkodással szolgálják ki, alulról tolják, felülről húzzák ...” Egy évvel később ezt írják: „Ne csak gőgös■ titánok járjanak odafenn a magasban, akik a bércek akadályait olyannak tekintik, mint a birkózó az ellenfelét, hanem a szépet gyöngéden élvezni tudók ,a „futó hegymászóknak” hadd súgja fülébe Lear király bolondja, s ha mindig így gyalogolnál, nem volnál jobb a lovadnál”. Téry Ödön is hozzászól a kérdéshez: „A valódi turisták e nemes sportot s nem öncél virtuskodásából űzik, hogy botermerően kockáztassák életüket. A túrák nem arra valók, hogy azokon az emberek megsemmisüljenek, vagy nyomorékká váljanak, vagy olyan vakmerő feladatokat vállaljanak, amelyek lépten-nyomon úgy lekötik a figyelmet, hogy az a táj szépségeinek élvezésére egy percet sem ad”. (Pedig nem is ismerték a megadott versenymenetidő fogalmát. Szerk. megj.) Végül 1909-ben közreadott hozzászólással zárhatjuk le ezt a kérdést, amelyben Szabó János turista ezeket írja: „A turistaság alatt értjük nemcsak a tulajdonképpeni hegymászást, alpinizmust, hanem ... leginkább a gyaloglókat, akik a természet iránti szeretetből, a honismeret bővítése céljából járnak a természetben". Közeledett a válasz Münnich Sándornak arra az 1895-ben tett felkiáltására: „Van itt hegymászó anyag elég, csak az a hatalmas lökés hiányzik, amely a tömegeket mozgásba hozza”. * 1908-at írunk. Áprilisban a Munkás Testedző Egyesület keretében, a torna, nehézatlétikai ágazatokon kívül, turista szakosztály is alakult. Megszületett tehát az első munkásturista szervezet, amely évtizedekig, folyamatosan működött. Május hó 3-án három irányból szerveztek túrát a Nagy Szénásra. Az év minden szakában túráztak. Erre jellemző 1910. január 9-i túrakiírásuk: „Az MTE turista osztálya e hó 9-én a következő kirándulást rendezi: Dömös —Dobogókő, Ski és ródli elhozandó. Vasúti költség 1 Kor. 20 fillér. Találkozás reggel 1/4 6-kor a Nyugati Pályaudvar indulási oldalán. Vezető: Hevesi Károly”. Ugyancsak figyelemre méltó a Népszava ugyanazon számában megjelent másik túrakiírás: „A Magánalkalmazottak Sportegyesületének Turista Alosztálya január 9-én Türje — Csév — Kesztölc — Kétszárúhegy — Feketehegy — Vörösút Klastrom puszta — Pilisszántó — Klotildtelep (útvonalon) kirándulást rendez. Gyaloglás 6 és 1/2 óra. Indulás Nyugati Pályaudvarról 6.10- kor. Vasúti költség 1 Kor. 30 fillér. Vezető: Boschán Miklós”. A túrák alatt megteremtődtek a kis közösségek s csak a hivatalos szervezeti megalakulás volt hátra. Ez nem váratott magára. A Typographia 1910. január 14-i és a Népszava január 15-i száma közli a munkásturistamozgalom történetének fontos állomásáról szóló hírt: „ Természetbarátok Turistatársasága” címen osztálytudatos munkásokból álló turistacsoport alakul... Célja kirándulások útján a természet iránt való szeretetet a munkásokban felébreszteni és ezáltal őket az egészségtelen korcsmai és kávéházi szórakozástól elvonni. Tagsági illeték évi 3 korona, amelyben egy havonként megjelenő, szépen kiállított, illusztrált folyóirat jár, valamint egyéb kedvezmények. Tagok csak szervezett munkások lehetnek. Bővebb felvilágosítást a Conti utca (most Tolnai Lajos u. Szerk.) 8. szám alatti kávémérésben nyújtanak. "A vasárnapi hivatalos kirándulás a politikai tüntetés miatt elmaradt. Első hivatalos túrájukat Pomáz — Dobravoda (Lajosforrás) útvonalon vezették. • 1910. február 4-én, pénteken estére hirdettékaz alakuló közgyűlést. A kis kávémérésben olyan nagy rendőri készültség jelent meg a gyűlést ellenőrző rendőrtiszt „esetleg szükségessé váló támogatására”, hogy a külső nagyobb helyiséget teljesen megtöltötték. Két rendőr a bejáratnál őrködött. A közgyűlés részvevői, mintegy húszan, a belső helyiségbe szorultak. Itt alakult meg a TTE! Király Albert nyomdász vázolta az egyesület célját, a turistaság fontosságát a munkásmozgalomban. Majd Neumann Ede nyomdász ismertette az előkészítő munkákat és előterjesztette az alapszabályokat. Kimondták az egyesület megalakulását és megválasztották a vezetőséget. Elnök: Rédlinger Adolf nyomdász, jegyző: Király Albert nyomdász, pénztáros Neumann Ede nyomdász, ellenőr Brumüller László nyomdász, szertáros: Stefani Gyula nyomdász. További tisztségviselők: Mayer József, Mandl Emil, Lőwy Jakab, Szuchodovszky Rezső, Friss Árpád, Szmolka Szaniszló és Sonnenfeld Rezső. Megteremtődött a „hatalmas lökés, ami a tömegeket mozgásba hozza”. (Gyűjtötték: Erdős Jenő, Forgács Géza, Tiborc Zsigmond.)