Természetjárás, 1959 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

/ II. A Habsburg-monarchia fővárosá­ban, Bécsben, már 1895-ben megala­kult 30 fővel, Georg Schmiedl nép­tanító, Alois Rohrauer vasmunkás és Karl Renner egyetemi hallgató veze­tésével a Touristenverein „Die Natur­freunde”. A vándorló magyar mun­kások közül sokan megismerkedtek az egyesület célkitűzéseivel: „Ki akarjuk szakítani, elsősorban a mun­kásokat, az alkoholszenvedély tanyái­ból, elvonni a kártya- és kockajáté­koktól ... Szemünk előtt lebeg az a felismerés, hogy az új emberi ideálokért folyó küzdelmet a sörös­­kancsó, a kártyajáték és a kuglizás rabszolgáival megvívni nem lehet”. Nálunk, mint az előző példákból láttuk, már rendszeresen túráztak a Vorwärts németajkú munkás sport­egyesületben, a nyomdászok köré­ben és a magánalkalmazottak szer­vezeteiben is. Megvolt tehát a tárgyi lehetőség munkásturista szervezet megalakításához. De addig rögös utat kellett bejárni. Erősen hatott még a Népszava 1881. július 17-i szá­ma vezércikkének óvó hangja. Ak­koriban a torna, „athletika” gyűjtő­­fogalomban egyesült minden sporto­lás. Az említett cikk „Tornászat” cí­men az alábbi figyelmeztető sorokat közölte: „... Mi a tornászatot három sze­rzv­­pontból véve tartjuk veszedelmes­nek a társadalomban: egészségi, mű­vészeti és társadalmi szempontból. ... a tornászok ha kifáradtak, el­mennek a korcsmákba, ott nagyokat isznak, többnyire sört, mert ezt a bornál frissítőbbnek, hűsítőbbnek tartják és ez őket elbutítja... És ezeknél a korcsmározásoknál... az ifjak csak eldurváskodnak, s hiúsá­guk arra ösztönzi, hogy itt tüntessék ki magukat, nem pedig a tudomá­nyokban ...” Az aggodalom bizonyos vonatko­zásban talán ma is érvényes. De emögött az húzódott meg, hogy a sportolás káros befolyásától féltették a munkásság szervezeteit. A turista­mozgalom és a munkásosztály küz­delmének viszonya sok évtizeddel később is, ismételten napirendre ke­rült. Erről majd később. De élénk vita folyt általánosság­ban a turistáskodás kérdéseiről. A középhegységekben megindult turis­táskodás, a vezetővel vagy vezető nélkül űzött hegymászás híveinek ádáz tusája tükröződik a turistala­pok hasábjain. A „Nemzeti Sport” 1908. június 13-i számában Serényi Jenő, az arisztokratikus alpinizmus híve, éles szavakkal kelt ki: „... megírjuk az igazságot tisztán, hamisítatlanul: a jövő látni fogja, mi az oka annak, hogy a magyar alpinisták­­tartózkodni kénytelenek a magyar turista egyesületektől...” A dörgedelem folytatása azonban el­maradt. A „Turisták Lapja” 1907-ben írja: ,A jól fizető alpinistát a hegyi veze­tők alacsony meghunyászkodással szolgálják ki, alulról tolják, felülről húzzák ...” Egy évvel később ezt ír­ják: „Ne csak gőgös■ titánok járja­nak odafenn a magasban, akik a bér­cek akadályait olyannak tekintik, mint a birkózó az ellenfelét, hanem a szépet gyöngéden élvezni tu­dók ,a „futó hegymászóknak” hadd súgja fülébe Lear király bo­londja, s ha mindig így gyalogolnál, nem volnál jobb a lovadnál”. Téry Ödön is hozzászól a kérdés­hez: „A valódi turisták e nemes spor­tot s nem öncél virtuskodásából űzik, hogy botermerően kockáztassák éle­tüket. A túrák nem arra valók, hogy azokon az emberek megsemmisülje­nek, vagy nyomorékká váljanak, vagy olyan vakmerő feladatokat vál­laljanak, amelyek lépten-nyomon úgy lekötik a figyelmet, hogy az a táj szépségeinek élvezésére egy per­cet sem ad”. (Pedig nem is ismerték a megadott versenymenetidő fogal­mát. Szerk. megj.) Végül 1909-ben közreadott hozzá­szólással zárhatjuk le ezt a kérdést, amelyben Szabó János turista eze­ket írja: „A turistaság alatt ért­jük nemcsak a tulajdonképpeni hegy­mászást, alpinizmust, hanem ... leg­inkább a gyaloglókat, akik a termé­szet iránti szeretetből, a honismeret bővítése céljából járnak a termé­szetben". Közeledett a válasz Münnich Sán­dornak arra az 1895-ben tett felkiál­tására: „Van itt hegymászó anyag elég, csak az a hatalmas lökés hiány­zik, amely a tömegeket mozgásba hozza”. * 1908-at írunk. Áprilisban a Mun­kás Testedző Egyesület keretében, a torna, nehézatlétikai ágazatokon kí­vül, turista szakosztály is alakult. Megszületett tehát az első munkás­turista szervezet, amely évtizedekig, folyamatosan működött. Május hó 3-án három irányból szerveztek túrát a Nagy Szénásra. Az év minden szakában túráztak. Erre jellemző 1910. január 9-i túrakiírásuk: „Az MTE turista osztálya e hó 9-én a kö­vetkező kirándulást rendezi: Dömös —Dobogókő, Ski és ródli elhozandó. Vasúti költség 1 Kor. 20 fillér. Talál­kozás reggel 1/4 6-kor a Nyugati Pályaudvar indulási oldalán. Vezető: Hevesi Károly”. Ugyancsak figyelemre méltó a Nép­szava ugyanazon számában megje­lent másik túrakiírás: „A Magánal­kalmazottak Sportegyesületének Turista Alosztálya január 9-én Türje — Csév — Kesztölc — Két­­szárúhegy — Feketehegy — Vörös­­út Klastrom puszta — Pilisszántó — Klotildtelep (útvonalon) kirándulást rendez. Gyaloglás 6 és 1/2 óra. In­dulás Nyugati Pályaudvarról 6.10- kor. Vasúti költség 1 Kor. 30 fillér. Vezető: Boschán Miklós”. A túrák alatt megteremtődtek a kis közösségek s csak a hivatalos szervezeti megalakulás volt hátra. Ez nem váratott magára. A Typog­­raphia 1910. január 14-i és a Nép­szava január 15-i száma közli a mun­­kásturistamozgalom történetének fontos állomásáról szóló hírt: „ Természetbarátok Turistatársasá­ga” címen osztálytudatos munkások­ból álló turistacsoport alakul... Cél­ja kirándulások útján a természet iránt való szeretetet a munkásokban felébreszteni és ezáltal őket az egészségtelen korcsmai és kávéházi szórakozástól elvonni. Tagsági ille­ték évi 3 korona, amelyben egy ha­vonként megjelenő, szépen kiállított, illusztrált folyóirat jár, valamint egyéb kedvezmények. Tagok csak szervezett munkások lehetnek. Bő­vebb felvilágosítást a Conti utca (most Tolnai Lajos u. Szerk.) 8. szám alatti kávémérésben nyújtanak. "A vasárnapi hivatalos kirándulás a politikai tüntetés miatt elmaradt. Első hivatalos túrájukat Pomáz — Dobra­voda (Lajosforrás) útvonalon vezették. • 1910. február 4-én, pénteken estére hirdették­­az alakuló közgyűlést. A kis kávém­érésben olyan nagy rendőri készültség­ jelent meg a gyűlést ellen­őrző rendőrtiszt „esetleg szükségessé váló támogatására”, hogy a külső nagyobb helyiséget teljesen megtöl­tötték. Két rendőr a bejáratnál őr­ködött. A közgyűlés részvevői, mint­egy húszan, a belső helyiségbe szo­rultak. Itt alakult meg a TTE! Király Albert nyomdász vázolta az egyesület célját, a turistaság fontos­ságát a munkásmozgalomban. Majd Neumann Ede nyomdász ismertette az előkészítő munkákat és előterjesz­tette az alapszabályokat. Kimond­ták az egyesület megalakulását és megválasztották a vezetőséget. Elnök: Rédlinger Adolf nyomdász, jegyző: Király Albert nyomdász, pénztáros Neumann Ede nyomdász, ellenőr Brumüller László nyomdász, szertá­ros: Stefani Gyula nyomdász. To­vábbi tisztségviselők: Mayer József, Mandl Emil, Lőwy Jakab, Szucho­­dovszky Rezső, Friss Árpád, Szmolka Szaniszló és Sonnenfeld Rezső. Megteremtődött a „hatalmas lökés, ami a tömegeket mozgásba hozza”. (Gyűjtötték: Erdős Jenő, Forgács Géza, Tiborc Zsigmond.)­ ­

Next