Természetjárás, 1960 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

ményes faházikót. A kilátótorony lépcsőzetén és karfá­ján a bevésett nevek nagy száma sejteti, hogy mily sokan lehettek már itt fenn, de nyilván illemhellyel téveszítet­­ték össze e felséges helyet, midőn könnyedén — min­den mellék tekintet nélkül, talán tudatlanságból — be­faragcsálták a kezdőbetűiket, nem gondolva arra, hogy a víz beveszi magát a kifaragott betűkbe, kikezdi a kilá­tót és hamarabb adja át az enyészetnek. A torony kilátójától délre a Tisza csillogó sávja, észa­kon páramentes időben a Tátrák, keleten a Bükk, nyu­gaton a Duna-menti hegyek festik meg a kontúrokat. Jó volna sokáig itt maradni, gyönyörködni az alant napsu­garakban úszó, fürdőző felhőhullámokban. Kellemes ér­zések és gondolatok ostromolják a kilátásban gyönyör­ködő természetbarátot. Alig venni észre, hogy az időt repülő paripák viszik és a legjobb hangulatban kell visz­­szafordulni ugyanazon az úton lefelé a Kaparóházig. A Kaparóháztól elágaznak az utak. Legtöbben a gyönyörű szép Gyökeres-forrásmenti kényelmes utat választják. A Kaparóház után alig jó félórányira a Nékám Ede-szál­­lást érjük. Kellemes forrásával pihenésre nyújt alkal­mat. Lejjebb egy liliputi Niagara zúgását halljuk. A Gyökeres esik vagy két métert. A forrásesés tövében virággal és gyertyákkal felcicomázott mosolygó Madon­na-szobor gyönyörködik a tájban és talán nem is figyeli az előtte levő imazsámolyon könyörgő arrajáró környéki embereket. De az egyenleget itt is megtalálni. Itt érde­mes imádkozni. A szobor csak csalétek talán, az imád­ság magához az asszonyszobor által dicsőített ősanyater­mészethez szól. Egy kis kulipintyó és egy fasor zárja be a nagyszerű képet. Kiérünk Mátrafüredre, kellemes, szép hely. Mily kár, hogy csak oly kevés ember gyönyörködhetik benne. Mint Magyarországnak sok egyéb helye, ez is parlagon hever. A Kaparóháztól vezet egy szintén szép és változatok­ban gazdag út Házakon keresztül a Hanák-kilátóra és onnan Mátrafüredre. "Van még sok egyéb szépsége a Mátrának, melyet egy csapásra nem lehet ismertté tenni. Mátrafüredről a Gyökeres-forrással párhuzamosan ve­zető út nagy szépségei felejthetetlenül vésődnek a turista emlékezetébe. Mátrafüreden rátérünk ismét a parádé gyöngyösi országútra. A legnagyobb jóakarattal sem le­het a Mátrafüredtől Gyöngyösig húzódó hatkilométeres utat túl kellemesnek mondani. Nyáron a tüzelő nap és az út pora, a többi évszakokban pedig többnyire a sár rontja le. Legajánlatosabb ezt az utat az esti, vagy éjjeli órákban megtenni. Lankás szőlőhegyek aljában beérünk Gyöngyösre. Felkeressük a Munkásotthont, hol egyesüle­tünk gyöngyösi csoportjának tagjai nagy szeretettel fo­gadnak bennünket és kikísérnek az állomásra. A vonat ablakaiból a Mátra vonulatai lassan egybefolynak, el­mosódnak. Gondolataink is a közelgő nagyváros gondo­lataiba kapcsolódnak bele. Vonatunk sínpárjától délre nagy latifundiumos kukorica- és búzaföldek vannak. Fi­gyelmünket még le-leköti az e vidéki sajátságos népvi­selet. A vonat mentén kalaplengetve integetnek a szur­­tos jobbágy béresgyerekek. Elsötétül a vidék, mintha el­halt volna egészen és csak a nagyváros lámpaezreinek fénykévéje sejteti a közeledő nyüzsgő életet. BERDA JÓZSEF: (Bp.Latab kkúz. Akár fiúk, akár lányok vagytok, a ti fiatalságotok olyan, mint a tavasz virágai: ibolya, kökörcsin, kankalin, vagy gyöngyvirág. Tavaszotok után jöhet a nyár lobogása akár, az ő ünneplőjébe minél később öltözzetek. Csak a tél jégvirágaivá ne változzatok sohase. 5 EMLÉKEZZÜNK! A kommunista forradalom a leggyökeresebb sza­kítás a hagyományos tulajdonviszonyokkal. Marx A nagybirtokosok eldorádójában évenként 80 000 ember hal meg tüdővészben. Magyarország mindenkori kormá­nyai fontosabbnak tartották a létszámemelés és egyéb katonai terhek megszavaztatását, mint a munkásosztály testi épségének ápolását. Magyarország természeti szép­ségei jó ideig csak a vagyonos osztályok számára léteztek. Emlékezzünk vissza, midőn herceg Ratibor, gróf Károlyi József és Tisza István, gyönyörű vidékek urai, parancsot adtak birtokaikon megjelenő turisták lelövé­­sére. Emlékezzünk vissza, midőn gróf Schiistropf né­met mágnás miatt az egész Börzsönyt meg kellett ke­rülni, nehogy a nemes gróf turistát lásson. Emlékez­zünk vissza, midőn méltóságos, kegyelmes és félkegyel­mű urak üres kocsikban gratis utazgathattak: a mun­­kássportegyesületektől megvonták­­a vasúti kedvezmé­nyeket! Intézményesen a turistáskodás szabadságát biztosítani nem, lehetett, mert az érdekelt területbirtokosok min­denkor rendelkeztek megfelelő összeköttetésekkel ezek­nek meghiúsítására. Magyarország földje nagyrészben néhány grófi család tulajdonát képezi, így tehát nem csoda, ha a Magyar Turista Szövetség jogügyi előadója egy tanulmányában a következőket kénytelen meg­állapítani: „Jogunk mai állapota szerint az erdőtulajdonosok az erdeikből való kiutasítás jogával élve, a turistáskodást súlyosan megbéníthatják. A helyzet az, hogy hazánk minden történelmi nevezetességű helye, minden termé­szeti szépsége, gyógyerőt rejtő hegye-völgye, rajongásig szeretett Tátránk stb. akkor zárható el egyesek szeszélye folytán a kiutasítás jogának alkalmazásával a közönség elől, amikor e területek tulajdonosainak véletlenül eszébe jut.” Nahát tisztelt uraim, ezentúl senkinek sem fog eszébe­jutni a terület elzár­ás; nemcsak azért, mert az esemé­nyek alakulása folytán nem lesz mit elzárniuk, hanem mert nem ismerünk el semmiféle tilos utat és zárt terü­letet s a munkásturisták forradalmi elszántsággal érvé­nyesíteni fogják a természet szépségeihez való jogukat! Erőszak erőszakot szül! Viszont, midőn ezt világgá kiáltjuk, fel kell szólíta­nunk mindenkit a rend és a fegyelem megtartására és kérlelhetetlenül ki kell űzni a turistatársadalom­ból mindazokat, akik a turistáskodás szabadságát a termé­szet szépségeinek megrongálásával és helytelen viselke­désükkel megcsúfolnák!­ ricnnucu­nrv . (Megjelent a Természetbarát 1918 decemberi számában.)

Next