Turista, 1963 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
Sokan és sokféle módon igyekeztek maradandó, nemes tartalmat adni az új emberi közösségeknek, a szocialista brigádoknak. De még többen keresték szerte az országban azt a formát, ami összekovácsolja az embereket. A Székesfehérvári Könnyűipari Szerszámgépgyárban is nehezen tudták tartalommal kitölteni ezt a szép fogalmat: szocialista módon élni... Mindenki törte a fejét, miként lehetne szólni ahhoz a néhány emberhez, aki brigádjában a szocialista címért küzd. Letelt a munkaidő, széthullottak. Közelebbről, távolabbról jártak dolgozni, a ma már világhírnév felé tartó gyárba. (Exportra készülő szerszámgépeik igen keresettek a nemzetközi piacon.) A technológiai osztályon Oszolt István is sokat gondolkodott ezen. A közös szórakozás, tanulás formáját ő sem találta meg. Színház, mozi távol. Könyvtár, kultúrotthon sokak előtt még idegen. De itt a szép természet, a Bakony, a Vértes, a Velencei tó romantikus pompája, de kitárul előttünk az egész Észak-Dunántúl költőktől megénekelt csodája. Lázba hozza ez a táj az idegent, viszszahívja mindazokat, akik valaha erre jártak. Miért ne tudná baráti közösségbe kovácsolni a szűkebb hazafiait. Merész elhatározásra jutott Oszoli István: megalakította a Vasas KSZG természetbarát osztályát. Elsőnek a szocialista brigád tagjait hívta, számszerint hatot. Be is léptek. Még néhányan csatlakoztak hozzájuk, így lett az alapítók száma: 18. Mindez történt nem sokkal egy évvel ezelőtt, pontosan a szép őszi túrák egy napján, 1961 októberében. S ami egy esztendő alatt történt, az sokkal több, mint egy szocialista brigád megszilárdítása, ennek az új emberi életformának a segítése. Erről a szilárd alapról terebélyesedett naggyá az az osztály, amelynek ma már 45 felnőtt és 13 ifjú tagja van. A szórakozásnak, a tanulásnak, a művelődésnek nem mindennapi útját választották. A természet soha meg nem szűnő szépségeinek útján ismerik meg az országot, s ismerik meg egymást. Egy esztendő nem nagy idő, hiszen olyan nagy ez az ország, feltáratlan kincseivel, ismeretlen szépségeivel, sohasem látott tájaival. De mégis büszkélkedhetnek eredményekkel. A leggazdagabb élményanyagot a háromnapos nagytúrán gyűjtötték. Felsőmagyarország nevezetes tájain vonultak végig. A Mátra, a Kékes, Aggtelek, Jósvafő, Eger, Tapolca és Lillafüred minden nevezetességét, történelmi emlékhelyét, látványosságát végignézték. Gyorsan elszállott a három nap, de emlékei ma is élnek a résztvevőkben. — Maradandó az ilyen nagy túra — mondja Oszoli István — több okból is. A mindennapi munkából olyan kikapcsolódást jelent, ami csak javára szolgálhat a későbbi termelőmunkának. Közel hozza az emberhez azokat az országrészeket, amelyekről csak iskolában hallott, vagy könyvekben olvasott. S a háromnapos együtt tartózkodás — ez sem megvetendő — nem egyszer mélyebb barátságot éleszt, mint az a kapcsolat, ami a munkapadnál, vagy a rajzolóasztalnál kialakult. Az 1962-es évben havonta két, három túrát rendezett az osztály. A várlátogatások közül a nevezetesebb állomáshelyek Csókakő, Csesznek, Visegrád és a budai vár. A kulturális kirándulások közül a legjelentősebbnek könyvelték el az Országház megtekintését és a keszthelyi utat. Ennek az utóbbi útnak politikai mondanivalóját is sokan megszívlelték. Milyen mélyre süllyedt a Georgikont alapító Festetics család akkori nemes tagjától, az utolsó, hazaárulóvá vált Festetich grófig. A gyalogtúrák sorában sok látnivalót ígért és sok élményt jelentett a Bakony, Zírc környéke, Szentgyörgyhegy és Gallyavölgy Ügyeinek arra, hogy megfelelő idő jusson a gyaloglásra és a tervbevett célok megtekintésére, vagy ha szükséges, alaposabb tanulmányozására. — Kulturális szempontból is felkészültünk az utakra — mondja Oszoli István. — Az érintett tájnak, vagy tájegységnek irodalmát jóelőre beszerezzük. Gondolunk arra, hogy ha ott nem kapunk helyi vezetőt, a mi kis csoportunk ne jöjjön zavarba Ezért közülünk a túravezető, a rendelkezésünkre álló szakanyag, vagy útleírás alapján, alaposan felkészül az útra. Mielőtt az 1963-as tervet átnéznénk, Oszoli István néhány problémáról beszél. Az üzem gazdasági vezetői kezdetben idegenkedtek az osztály munkájától. Ez később — hiszen olyan népszerű ma már a természetjárás — megszűnt. A mostani átszervezés csak néhány embernél okozott kisebb zavart, de a munkában nem jelentett különösebb akadályt. Feltétlenül meg kell emlékezni arról a nagy segítségről, amelyet Csíki Gyula, a Szövetség megyei elnöke nyújtott. A többi osztályok is támogatták az üzem természetjáróit, különösképpen az Elektromos Művek siettek mindenben segítségükre. Ha már a problémáknál tartunk, nem szabad elfeledkezni azokról a fiatalokról, akik nem mindig illeszkednek be a természetjáró túrák fegyelmezett programjába. Különböző zeneszerszámokat, táskarádiót hoznak magukkal és zavarják a természet nyugalmát. Különösképpen ügyelni kell erre a nadapi erdőnél. Az osztály természetjáróit — jó a kapcsolatuk az erdészettel — beengedik az erdőbe, de a gazdag vadállomány életét jelentős mértékben zavarja a lárma. A fegyelmezetlen fiatalokat ide nem viszik magukkal Az 1963-as terv már jóval gazdagabb mint az elmúlt esztendő eredménysorozata. Egy külföldi út mellett — Magas-Tátra, Brünn — huszonegy kirándulást állítottak be programjukba. Ezek közül hét kultúrkirándulás, két barlangkirándulás és négy zöldtúra. A többi megoszlik: vár és városlátogatások, valamint hegyvidéki túrák között Tervük az elkövetkező hónapokra, hogy kihasználják az üzem filmvetítőgépét : olyan filmeket kölcsönöznek, amelyek megismertetnek egy tájat, s alkalmasak a természetjárás még ismeretlen szépségeinek feltárására. Az ország minden szépségével kitárul előttük. Most rajtuk a sor, hogy mindezt hasznosan befogadják. Dr. Dömötör László a szocialista brigád a természetben találta meg az utat egymáshoz Kiránduláson a brigád Együtt a munkában, együtt a természetben