Turista, 1965 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
A baráti államok turistáinak hetedik konferenciáját Moszkvában tartották meg. A konferencia november 16-tól 22-ig tartott. A Szovjetunióban a természetjárás a szovjet szakszervezeti tanácshoz tartozik, annak egyik szerve irányítja. A Szakszervezeti Világszövetség a legutóbbi időben napirendre tűzte a szociálturisztika kérdését, nagy súlyt helyezvén arra, hogy a dolgozók megismerjék más államok életét, s minél kiterjedtebb csere folyjon a szakszervezetek között. Mivel a Szovjet Szakszervezeti Tanács e kérdéssel is foglalkozik, a konferencia alkalmával összekötötték a két problémát és nemcsak a turista szövetségek képviselőit hívták meg, hanem a baráti államok szakszervezeti tanácsainak üdülési képviselőit, is. Részt vett a konferencián a Szakszervezeti Világszövetség küldötte is. Magyar részről személyemen kívül Székely Miklós, az MTSZ főtitkára, Földi Vilmos, a Szakszervezeti Tanács üdülési főigazgatója és Talpas Béla, az Üdülési Főigazgatóság Nemzetközi Csoportjának vezetője vett részt. A magyarokon és a vendéglátó szovjet elvtársakon kívül résztvettek még a NDK-ból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Bulgáriából, Jugoszláviából, Mongóliából és Kubából jött megbízottak. A megbeszélések a Szakszervezetek Házában folytak le, azon valamennyi delegáció egy-egy megbízottja felszólalt. Kicseréltük tapasztalatainkat, megállapodtunk a Nemzetközi Turista Naptár néhány fontos terminusában. Megnéztük az egyes államok turista felszereléseit, és végül megállapodtunk több cseretúra útvonalában és időpontjában is. A delegációk kiértékelő ülésén részt vett a moszkvai pártbizottság egyik titkára, a Szovjet Szakszervezeti Tanács két titkára és a Szakszervezeti Világszövetség képviselője is. Örömmel közölhetem, hogy sikerült a SzU-val is újból rendszeresíteni az azelőtt már oly jól bevált és kedvelt devizamentes cseretúrákat és az 1965. évben MIKLÓS JÁNOS: Hasznos tapasztalatokkal jöttünk haza MOSZKVÁBÓL már két 30 fős csoportunk részt vehet a SzU. legszebb hegyvidékének és a Feketetenger környékének meglátogatásában. Az egyik túra 19 napig tart és Krasznodarból kiindulva, a Kaukázuson és Kazbeken keresztül Szuhomiban, a Fekete-tenger egyik legszebb üdülőjében végződik. A másik Pjatigorszkból kiindulva Dombaj vidékén keresztül, ugyancsak Szuhomiban fog befejeződni. A hosszabb utakon autóbuszok állnak rendelkezésre és a túrák mindenki számára maradandó élményt fognak nyújtani. A hazánkba látogató szovjet turistákat Budapest mellett a Pilis hegységbe és a Balatonra kalauzoljuk, és bízunk abban, hogy részükre is emlékezetes marad a túra. A bolgárokkal is sikerült megállapodnunk abban, hogy az eddigi harmincas keretet 60 főre emeljük fel, ezenkívül meghívást kaptunk több bulgár turistaeseményre, alpinista találkozóra, versenyre, barlangkutató expedícióra. Meghívtuk a szovjet tájékozódási versenyzőket a Balaton-kupára és ígéretet kaptunk arra, hogy el is jönnek. Ami egyébként a tájékozódási verseny ügyet illeti, ezzel a kérdéssel is foglalkoztunk és megállapítottuk, hogy valamennyi résztvevő szövetség keretén belül működik az illető ország tájékozódási versenysportja, sehol sem tartozik más szövetséghez és önálló szövetséget sem alkot. Érdekes tapasztalatot szereztünk az ún. autóstop mozgalomról. A Szovjetunióban ezt a lengyel szövetség tapasztalatai alapján dolgozták ki és igen komoly eredményt hozott. A szovjet turisták szerve (Szakszerv. Tanács megfelelő szerve) egy rubelért 500 km-re autóstop-utazásra jogosító csekk-füzetecskét ad ki, megfelelő igazolás ellenében. Az elvitt turistától a gépkocsivezetőnek a megfelelő kilométer szelvényt leszakítják, ezeket beküldik a Turista Központnak, amely a csekkfüzetekért kapott bevétel összegét nagy sorsjátékra használja fel, amelyen a szelvényt beküldő gépkocsivezetők vesznek részt. A szovjet turista így minimális költséggel utazhat és ismerheti meg a távoli vidékeket. Érdekes volt, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítanak minden államban a turista sportszervek és a szakszervezetek együttműködésének. A turizmust úgy értékelik, hogy az nemcsak sport, hanem nevelő mozgalom is, mely a várost a faluval barátkoztatja, ismerteti meg, de nemzetközi vonatkozásában is rendkívül fontosnak tartják, mert hozzájárul a dolgozók kultúrájának emeléséhez, tájékozottságához és végső következtetésben a béke ügyét is szolgálja. Megismertünk érdekes módszereket is. A Szovjetunióban a hajóközlekedés egyre inkább a szárnyashajók és más modern hajótípusok irányába tolódik. A régebbi hajókat átveszik a turista szervek és úgy használják fel, hogy a hajók éjjel mennek, nappal pedig kikötnek, hogy onnét túrákat tegyenek. Vannak ugyanilyen jellegű vonatok is, összekötik a turisztikát az üdüléssel is és vándorüdüléseket szerveznek. Igen szép propaganda anyagot, szakirodalmat, térképeket hoztunk magunkkal, és reméljük, hogy azokat itthon hasznosítani tudjuk. Megállapodtunk abban is, hogy a legközelebbi nemzetközi konferenciát 1966 márciusában Lipcsében tartjuk meg, a Demokratikus Német Turista Szervezet rendezésében. Megbeszéltük a szovjet elvtársakkal azt is, hogy egy magyar delegációt fogadnak 1965- ben, amely tapasztalatokat szerezhet a Szovjetunió turista szervezetéről, menedékház-rendszeréről, a turista minősítésekről stb Erre ugyanis a zsúfolt program és a rövid idő miatt nem volt lehetőség. A konferencia ünnepélyes keretek között fejeződött be. A „Moszkva” szálló külön termében adott vacsora mellett sok pohárköszöntő hangzott el a népek barátságára, a turistaság fejlődésére és a békére. Abban a reményben jöttünk haza, hogy eredményes munkát végeztünk, és tapasztalatainkat a magyar természetbarát mozgalom javára sikeresen tudjuk majd felhasználni.