Turista, 1965 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

A baráti államok turis­táinak hetedik konferen­ciáját Moszkvában tartot­ták meg. A konferencia november 16-tól 22-ig tar­tott. A Szovjetunióban a ter­mészetjárás a szovjet szak­­szervezeti tanácshoz tarto­zik, annak egyik szerve irá­nyítja. A Szakszervezeti Világszövetség a legutóbbi időben napirendre tűzte a szociálturisztika kérdését, nagy súlyt helyezvén arra, hogy a dolgozók megismer­jék más államok életét, s minél kiterjedtebb csere folyjon a szakszervezetek között. Mivel a Szovjet Szakszervezeti Tanács e kér­déssel is foglalkozik, a kon­ferencia alkalmával össze­kötötték a két problémát és nemcsak a turista szövetsé­gek képviselőit hívták meg, hanem a baráti államok szakszervezeti tanácsainak üdülési képviselőit, is. Részt vett a konferencián a Szak­szervezeti Világszövetség küldötte is. Ma­g­yar részről személye­men kívül Székely Miklós, az MTSZ főtitkára, Földi Vilmos, a Szakszervezeti Tanács üdülési főigazga­tója és Talpas Béla, az Üdülési Főigazgatóság Nemzetközi Csoportjának vezetője vett részt. A ma­gyarokon és a vendéglátó szovjet elvtársakon kívül résztvettek még a NDK-ból, Csehszlovákiából, Lengyel­­országból, Bulgáriából, Jugoszláviából, Mongóliá­ból és Kubából jött megbí­zottak. A megbeszélések a Szak­­szervezetek Házában foly­tak le, azon valamennyi de­legáció egy-egy megbízottja felszólalt. Kicseréltük ta­pasztalatainkat, megálla­podtunk a Nemzetközi Tu­rista Naptár néhány fontos terminusában. Megnéztük az egyes álla­mok turista felszereléseit, és végül megállapodtunk több cseretúra útvonalában és időpontjában is. A delegációk kiértékelő ülésén részt vett a moszkvai pártbizottság egyik titkára, a Szovjet Szakszervezeti Ta­nács két titkára és a Szak­­szervezeti Világszövetség képviselője is. Örömmel közölhetem, hogy sikerült a SzU-val is újból rendszeresíteni az az­előtt már oly jól bevált és kedvelt devizamentes csere­túrákat és az 1965. évben MIKLÓS JÁNOS: Hasznos tapasztalatokkal jöttünk haza MOSZKVÁBÓL már két 30 fős csoportunk részt vehet a SzU. legszebb hegyvidékének és a Fekete­tenger környékének meglá­togatásában. Az egyik túra 19 napig tart és Krasznodarból ki­indulva, a Kaukázuson és Kazbeken keresztül Szuho­­miban, a Fekete-tenger egyik legszebb üdülőjében végződik. A másik Pjati­­gorszkból kiindulva Dom­­baj vidékén keresztül, ugyancsak Szuhomiban fog befejeződni. A hosszabb utakon autóbuszok állnak rendelkezésre és a túrák mindenki számára mara­dandó élményt fognak nyújtani. A hazánkba látogató szovjet turistákat Budapest mellett a Pilis hegységbe és a Balatonra kalauzoljuk, és bízunk abban, hogy ré­szükre is emlékezetes ma­rad a túra. A bolgárokkal is sikerült megállapodnunk abban, hogy az eddigi harmincas keretet 60 főre emeljük fel, ezenkívül meghívást kap­tunk több bulgár turista­­eseményre, alpinista talál­kozóra, versenyre, barlang­kutató expedícióra. Meg­hívtuk a szovjet tájékozó­dási versenyzőket a Bala­­ton-kupára és ígéretet kaptunk arra, hogy el is jönnek. Ami egyébként a tájékozódási verseny ügyet illeti, ezzel a kérdéssel is foglalkoztunk és megálla­pítottuk, hogy valamennyi résztvevő szövetség keretén belül működik az illető or­szág tájékozódási verseny­­sportja, sehol sem tartozik más szövetséghez és önálló szövetséget sem alkot. Érdekes tapasztalatot sze­reztünk az ún. autóstop mozgalomról. A Szovjet­unióban ezt a lengyel szö­vetség tapasztalatai alap­ján dolgozták ki és igen komoly eredményt hozott. A szovjet turisták szerve (Szakszerv. Tanács megfe­lelő szerve) egy rubelért 500 km-re autóstop-uta­zásra jogosító csekk-füze­­tecskét ad ki, megfelelő igazolás ellenében. Az el­vitt turistától a gépkocsi­­vezetőnek a megfelelő kilo­méter szelvényt leszakítják, ezeket beküldik a Turista Központnak, amely a csekkfüzetekért kapott be­vétel összegét nagy sorsjá­tékra használja fel, ame­lyen a szelvényt beküldő gépkocsivezetők vesznek részt. A szovjet turista így minimális költséggel utaz­hat és ismerheti meg a tá­voli vidékeket. Érdekes volt, hogy milyen nagy fontosságot tulajdoní­tanak minden államban a turista sportszervek és a szakszervezetek együttmű­ködésének. A turizmust úgy értékelik, hogy az nemcsak sport, hanem nevelő moz­galom is, mely a várost a faluval barátkoztatja, is­merteti meg, de nemzetközi vonatkozásában is rendkí­vül fontosnak tartják, mert hozzájárul a dolgozók kultúrájának emeléséhez, tájékozottságához és végső következtetésben a béke ügyét is szolgálja. Megismertünk érdekes módszereket is. A Szovjet­unióban a hajóközlekedés egyre inkább a szárnyas­hajók és más modern hajó­típusok irányába tolódik. A régebbi hajókat átveszik a turista szervek és úgy használ­ják fel, hogy a hajók éjjel mennek, nappal pedig kikötnek, hogy onnét túrá­kat tegyenek. Vannak ugyanilyen jellegű vona­tok is, összekötik a turisz­tikát az üdüléssel is és ván­­dorüdüléseket szerveznek. Igen szép propaganda anyagot, szakirodalmat, tér­képeket hoztunk magunkkal, és reméljük, hogy azokat itthon hasznosítani tudjuk. Megállapodtunk abban is, hogy a legközelebbi nem­zetközi konferenciát 1966 márciusában Lipcsében tartjuk meg, a Demokra­tikus Német Turista Szer­vezet rendezésében. Megbe­széltük a szovjet elvtársak­kal azt is, hogy egy magyar delegációt fogadnak 1965- ben, amely tapasztalatokat szerezhet a Szovjetunió tu­rista szervezetéről, mene­­dékház-rendszeréről, a t­u­­rista minősítésekről stb Erre ugyanis a zsúfolt program és a rövid idő miatt nem volt lehetőség. A konferencia ünnepé­lyes keretek között fejező­dött be. A „Moszkva” szálló külön termében adott va­csora mellett sok pohárkö­szöntő hangzott el a né­pek barátságára, a turista­ság fejlődésére és a békére. Abban a reményben jöt­tünk haza, hogy eredmé­nyes munkát végeztünk, és tapasztalatainkat a magyar természetbarát mozgalom javára sikeresen tudjuk majd felhasználni.

Next