Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
A XII. NEMZETKÖZI DUNA-TÚRA MAGYAR SZAKASZÁN Hetvenegy nyugatnémet, huszonöt keletnémet, tizenegy osztrák, harmincnyolc csehszlovák, tizenöt jugoszláv, tizenegy bolgár, két holland és százhuszonegy magyar evezős hajóján lengett a XII. Nemzetközi Duna-túra színes lobogója, amikor július 25-én a folyó magyar szakaszára érkeztek a dunamenti testvériséget hirdető nagyszabású sportesemény résztvevői. Elsőnek Nagymaroson, a festői Duna-kanyar legszebb campingjében vetettek horgonyt, ahol a Regensburgból induló fúrásokat a Magyar Természetbarát Szövetség tagjai — mint magánemberek látták vendégül ízletes gulyáslevesre. A tábortűz mellett sokáig ünnepelték a két szakácsnőt, Schönbein Mártát és Szilas Lászlónét. A következő állomás már Budapest, a Rómaipart. Itt a Lidó és Bibic sporttelepen látogattuk meg a Dunatúra résztvevőit. Kalauzunk: a túra egyik magyar szervezője, a Természetbarát Szövetség vízitúra bizottságának vezetője, Szilas László, aki egyébként civilben fizikus, a MOM tudományos munkatársa. Regensburgban július 5-én tettük vízre hajóinkat — mondja — búcsúztatásunkra megjelent a város főpolgármestere is. „Jó alkalom — mondotta beszédében —, hogy hirdessék önök is a népek barátságát, testvériségét, a békét.” Tavaly a magyarok, most az osztrákok rendezték a túrát, s nagyon helyesen, nemcsak azokat a sportszövetségeket hívták meg, amelyek országát a Duna érinti, hanem azon rendszeresen vesznek részt NDK-beli, lengyel, sőt néha tengerentúli sportolók is. A népes konvoj augusztus másodikán Mohácson lépte át a magyar— jugoszláv határt. Addig azonban közel négy napot töltöttek Budapesten, ahol megismerhették történelmi emlékeinket, mai életünket. Azon a délelőttön, amelyen meglátogattuk a Duna-túra résztvevőit, a merőlegesen tűző nap, valósággal a színes sátrak közé szegezte a víz szerelmeseit. Sokan az árnyékos fák alatt javították csónakjukat, néhányan olvastak, mások teniszeztek, vagy éppen a pesti naptól süttették indiánbarnára magukat. Találkoztunk Alexander Blockkal is, a túra legidősebb résztvevőjével. Block úr 1882-ben született, tehát idén ünnepli nyolcvanötödik születésnapját. Bremenből — mint annyiszor eddig is — habozás nélkül jelentkezett a nem is olyan könnyű útra. Aztán kiderült, hogy nem is olyan nagyon idős, hiszen azon a négyszemélyes csónakon például, amelyen Nagymarostól Budapestig evezett, nem is volt hetven évesnél fiatalabb résztvevő. Block úr kiszámította: a csónakban evezők összesített életkora háromszáznyolcvan év! S ha a bremeni Block úr a legidősebb résztvevő, a legnépszerűbb kétségkívül a belgrádi Cook kapitány. Igazi nevét alig néhány beavatott tudja, de mert eddig a Nemzetközi Duna-túra valamennyi programján részt vett, s humorával sokszor könynyítette meg a nehéz evezőket, érdemei elismeréséül Cook kapitányt — azaz Disdarevic sporttársat — Pozsonyban admirálissá léptették elő. Stonko Petev, a bolgár csapat vezetője elmondta, hogy Mohácsnál, friss erők foglalják el helyüket, így több sporttárs ismeri meg a Duna országait, a vízi élet örömeit. Szilas László alapító tagja a Nemzetközi Duna-túrának. Német és angol nyelven egyaránt kitűnően beszél, s így nem csoda, ha a résztvevők minden ügyes-bajos gondjukkal hozzá fordulnak. Valami baja esett a csónaknak, a sátornak? Sebaj, majd Szilas sporttárs segít... A nyugatnémet Biedebach úr például Belgrádban elbúcsúzik a konvojtól, sürgős tárgyalások várják a Közelkeleten. Ehhez természetesen már most be kell oltatnia magát himlő ellen. Hol és hogyan lehetséges ez? „Kedves Szilas úr, segítsen ...” Valaki rosszul lesz az egyik sátorban. „Kedves Szilas sporttárs, segítsen ...” Mások a Lidó csónakház falára felragasztott Budapest térképét böngészik. „Kedves Szilas úr, hogyan lehetne eljutni a Nemzeti Galériába? ...” És Szilas László szervező társaival, a vízitúra bizottság lelkes társadalmi aktíváival együtt segít... A XII. Nemzetközi Duna-túra több mint 200 résztvevője kitűnően érezte magát Budapesten, Magyarországon.