Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

ттш Kopaszak a fák, fehér hóbunda rajtuk. Szürke és fehér minden. Alszik a természet. Alszik, de él. Meleg kályha mellett meséljünk kicsit most erről a különös életről, a téli álomról. Amikor az időjárás mostohasága miatt nem talál ele­gendő élelmet az állat, és nem tud a fagyos földből vizet inni a növény, akkor következik be az őszi döntő ter­mészeti változások kora. A madarak egy része elvándo­rol, a rovarok közül sok elpusztul és csak a hideget tűrő tojásaik, petéik maradnak meg. A növények nem tudnak elvándorolni és amelyek nem egynyári életűek, azok tovább kell, hogy fennmaradjanak. Az emlősállatok többsége sem vándorol el, de mivel élelme megcsappan, olyan módon védekezik, hogy átalussza a telet és nem táplálkozik, csak keveset és ritkán. A növények téli álma lényegében a vízpárologtató lombozat levetésével kezdődik, miután a levelekben levő tápanyagokat kivonták. Ezt a folyamatot látjuk mi a lombszíneződéskor. Akár kis föld alatti hagyma vagy gumó alakban, akár az évszázados büszke tölgy vaskos törzse alakjában, de maradandó, faggyal dacoló növényi szervek alakjában vészelik át a telet. Ezek a maradandó szervek nem párologtatnak sokat, nem vesznek fel táp­lálékot, csak a tartalékból élik lecsökkentett életüket. Közben előlkészítik a tavaszi rügy- és virágfakadást is, lassan kifejlesztve a védőburok alatt a rügyeket. Az állatok téli álma előtt jó sok zsiradékot halmoznak fel szervezetükben és a téli álom alatt a lelassított anyag­csere fenntartására ez is elegendő. A téli álmot nem úgy kell elképzelni, hogy a mackó vagy a kis pele magára húzza a jó meleg avarpaplant és tavaszig hortyog. Ami­kor télen enyhülés van és elolvad közben a hó, előjönnek és zsákmányt keresnek az állatok, azután visszabújnak az odvakba, rőzse alá, föld alatti váraikba és tovább alszanak. Téli álom alatt a szívműködésük, légzésük és anyagcseréjük teljesen lelassul és így vészelik át a nagy hideget és éhséget. Bizony még így is sok állat elpusz­tul, megfagy, különösen akkor, ha nem enyhül közben az időjárás és nem tudnak póttáplálékot felvenni. Téli túráinkon, különösen ott, ahol erdőírtás folyik, és téli földmunkákat végeznek, gyakran előkerül egy­­egy mogyorós pele, mókus vagy róka a föld alól, odvas fából vagy más rejtekhelyről. Akik már láttak ilyen állatot, mindjárt feltűnt nekik, hogy ezek nem mene­külnek, nem védekeznek, alig mozognak és szemük is csaknem mindig csukva van. A szobába, melegbe bevitt állatok a­­hirtelen hőváltozástól gyakran elpusztulnak, de ha lassan, óvatosan melegítik fel őket és kapnak valami kis táplálékot is, nem ijesztik meg túlságosan őket, akkor aránylag szelídebbek, mint nyáron és élet­ben tarthatóak. Amikor a tavasz már közelít úgy február vége felé, sikeres kísérletet lehet tenni a téli álmot alvó virágok felébresztésével. Erdei cserje ágát, elegendő hosszúra vágva behozzuk a szobába, és fürdőkádban,, jó meleg, kézzel melegnek, de nem égetően forrónak érződő vízben áztatjuk néhány óráig, úgy, hogy a víz teljesen ellepje. Azután vázába állítjuk a galyakat, friss vízbe és világos, meleg helyre. A rügyek többnyire rövidesen kipattan­nak és levelek, virágok díszítik a lakást, aránylag sokáig élve maradnak, ha nem túl meleg helyen tartjuk őket. Téli túráinkon se érezzük magányosnak tehát magun­kat, a természet nem halott ilyenkor sem, rügyek, peték és alvó állatok formájában ott él és lélegzik körülöttünk és várja a kikeletet, akárcsak mi, természetjárók. Dr. Agócsy Pál TÚRÁRA SZARDÍNIA! Kis helyet foglal el, könnyű, nem romlik. Igen tápláló, könnyen emészthető, nem hiz­lal. Bő választék várja az üzletekben. immMMMi 5

Next