Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
ттш Kopaszak a fák, fehér hóbunda rajtuk. Szürke és fehér minden. Alszik a természet. Alszik, de él. Meleg kályha mellett meséljünk kicsit most erről a különös életről, a téli álomról. Amikor az időjárás mostohasága miatt nem talál elegendő élelmet az állat, és nem tud a fagyos földből vizet inni a növény, akkor következik be az őszi döntő természeti változások kora. A madarak egy része elvándorol, a rovarok közül sok elpusztul és csak a hideget tűrő tojásaik, petéik maradnak meg. A növények nem tudnak elvándorolni és amelyek nem egynyári életűek, azok tovább kell, hogy fennmaradjanak. Az emlősállatok többsége sem vándorol el, de mivel élelme megcsappan, olyan módon védekezik, hogy átalussza a telet és nem táplálkozik, csak keveset és ritkán. A növények téli álma lényegében a vízpárologtató lombozat levetésével kezdődik, miután a levelekben levő tápanyagokat kivonták. Ezt a folyamatot látjuk mi a lombszíneződéskor. Akár kis föld alatti hagyma vagy gumó alakban, akár az évszázados büszke tölgy vaskos törzse alakjában, de maradandó, faggyal dacoló növényi szervek alakjában vészelik át a telet. Ezek a maradandó szervek nem párologtatnak sokat, nem vesznek fel táplálékot, csak a tartalékból élik lecsökkentett életüket. Közben előlkészítik a tavaszi rügy- és virágfakadást is, lassan kifejlesztve a védőburok alatt a rügyeket. Az állatok téli álma előtt jó sok zsiradékot halmoznak fel szervezetükben és a téli álom alatt a lelassított anyagcsere fenntartására ez is elegendő. A téli álmot nem úgy kell elképzelni, hogy a mackó vagy a kis pele magára húzza a jó meleg avarpaplant és tavaszig hortyog. Amikor télen enyhülés van és elolvad közben a hó, előjönnek és zsákmányt keresnek az állatok, azután visszabújnak az odvakba, rőzse alá, föld alatti váraikba és tovább alszanak. Téli álom alatt a szívműködésük, légzésük és anyagcseréjük teljesen lelassul és így vészelik át a nagy hideget és éhséget. Bizony még így is sok állat elpusztul, megfagy, különösen akkor, ha nem enyhül közben az időjárás és nem tudnak póttáplálékot felvenni. Téli túráinkon, különösen ott, ahol erdőírtás folyik, és téli földmunkákat végeznek, gyakran előkerül egyegy mogyorós pele, mókus vagy róka a föld alól, odvas fából vagy más rejtekhelyről. Akik már láttak ilyen állatot, mindjárt feltűnt nekik, hogy ezek nem menekülnek, nem védekeznek, alig mozognak és szemük is csaknem mindig csukva van. A szobába, melegbe bevitt állatok ahirtelen hőváltozástól gyakran elpusztulnak, de ha lassan, óvatosan melegítik fel őket és kapnak valami kis táplálékot is, nem ijesztik meg túlságosan őket, akkor aránylag szelídebbek, mint nyáron és életben tarthatóak. Amikor a tavasz már közelít úgy február vége felé, sikeres kísérletet lehet tenni a téli álmot alvó virágok felébresztésével. Erdei cserje ágát, elegendő hosszúra vágva behozzuk a szobába, és fürdőkádban,, jó meleg, kézzel melegnek, de nem égetően forrónak érződő vízben áztatjuk néhány óráig, úgy, hogy a víz teljesen ellepje. Azután vázába állítjuk a galyakat, friss vízbe és világos, meleg helyre. A rügyek többnyire rövidesen kipattannak és levelek, virágok díszítik a lakást, aránylag sokáig élve maradnak, ha nem túl meleg helyen tartjuk őket. Téli túráinkon se érezzük magányosnak tehát magunkat, a természet nem halott ilyenkor sem, rügyek, peték és alvó állatok formájában ott él és lélegzik körülöttünk és várja a kikeletet, akárcsak mi, természetjárók. Dr. Agócsy Pál TÚRÁRA SZARDÍNIA! Kis helyet foglal el, könnyű, nem romlik. Igen tápláló, könnyen emészthető, nem hizlal. Bő választék várja az üzletekben. immMMMi 5