Turista, 1969 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
Mögöttünk van már 100 kilométerre a főváros és a tegnap egész élménysora. Reggeli napfény csillog az Ikarus ablakain, amint befordul gyöngyösi szállásunk elé. Útiterv: a Mátra déli kapuján belépve a hegység legszebb részeinek meglátogatása. Amint a gyöngyösi piacot, Mátraalja éléskamrájának nyüzsgő tarkaságát elhagytuk, a szőlőkarók erdeje közt felfelé dolgozza magát a motor. Bányavasút csilléi barnásszürke andezit lávakövet hoznak a gyöngyössolymosi kőfejtőből. Hogy mi lesz belőle, fennen hirdetik azt Kékes és Galya kőépületóriásai. De előbb még a sástói camping üde színfoltja, a csónakázók tarka serege és a formás lakóházakból álló új üdülőtelep okoz kellemes meglepetést a Mátrát csak régebbről ismerőknek. Aztán feljebb ott van a Mátra vulkáni eredetének egy másik elárulója: a parádsasvári parkban felszínre törő kénes Csevice forrás. Vulkáni utóhatás ez a természetes ásványvíz, mely szénsavtelítéssel palackokba bújik, majd tovább vándorol a beteg gyomrokba. De szomjas torkunk itt hamar elzáródik a gyógyital előtt. A közeli Bükkszék vize, a Salvus ennél is híresebb. Erre fent, Mátraháza autóbuszpályaudvarán, üdülőtelepein is túl, a bükkös-tölgyes erdőövben megjelenik a telepített fenyő. Valaha őshonos volt. A magasabb régiókban sem alkot itt összefüggő, zárt erdőt, nem úgy, mint Kőszeg, Sopron jóval alacsonyabb dombjain, az alpi flóraöv nyúlványaként. A sűrűn megtört irányú, szerpentines hegyiút emelkedőjét jól bírja a jármű. Üdülőtelepek, szanatóriumok és gyógyszállók jelzik, hogy hazánk kitűnő klimatikus gyógyhatású területén és turisztikailag is jól feltárt hegyvidéken járunk. Itt az alacsony felhők felett a három téli hónapban százzal több a napfényes óra, mint másutt odalenn. Az erdők által portalanított és a magasban ritkább levegő miatt a nap hő- és ibolyántúli sugárzása is több itt az Alföldön tapasztaltnál. Nincs szükség itt kvarcfénykezelésre! Emellett az alacsony légnyomás miatt mély és szaporább a lélegzetvétel, ami a tüdő valóságos szellőztetésével jár, s a legtöbb légzőszervi bántalom ellenszere. A másodlagos vulkáni hegyformák s az őket borító zárt vegyeserdő, a vízzáró kőzeten fakadó sok forrás és mélyen bevágott hegyipatakok adják a táj természetes szépségét, vonzóerejét. De mindez kiegészül, sőt remekbe szabott egésszé olvad az emberi kéz alkotásaival. A Recski ércbányában a vulkáni utóhatásból eredő arany-ezüsttartalmú rézércet bányásznak. Gyöngyösoroszi fiatal cink-ólombányászata naponta 500 tonna ércet termel, mely tízféle színesfémet tartalmaz. A még ifjabb Mátraszentimre ólomcinktelércei a hegység másik oldalán szintén túlszárnyalják már a recski készletet. Az ércelőkészítőn átment és kohósításra váró hamuszürke „színpor”, vagyis dúsított érc a bányák végső terméke. Ez a „nemesiszap” eljut Európa több országába. De a nagytétényi Metallokémia „aranygyára” és a Csepeli Fémmű is részt kér tarkaérceink kohósításának feladatából. A recski színporban 15 g arany van tonnánkint, a gyöngyösorosziban 50 g. (Az ércdúsító itt 10 év alatt 12 ezer tonna cinket, 5 ezer tonna ólmot, 5 ezer kg ezüstöt és 400 kg aranyat választott ki.) A mélyebb rétegekben újabb, nagyvastagságú érctelérre bukkant a kutatófúró és ez a mátrai ércbázis jelentőségét felhatványozza. A Nap már túljutott delelőjén, amikor feljőve a Föld gyomrából, búcsút intünk a holt kövek birodalmát rejtő Lahócza-hegynek, melyben 110 éve folyik az ércbányászat. Egy évszázad csak perc ama évmilliók után, melyek folyamán a mélyből feltörő hidrotermák oldatai a kőzetrepedésekben létrehozták az ércteléreket. A bánya szennyét és az úti port a parádi fürdő mossa le rólunk. Négy- Árnyas erdő, kis patak sztátrai tized mellett (Gulicska István felvétele)