Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
z idő könyörtelenül hajtja a naptár lapjait, örömökkel és gondokkal teli esztendőt zártunk. Csak az marad meg belőle, amit alkottunk. A történéseket meg sem kíséreljük regisztrálni, de nem is a mi feladatunk. Vessünk pillantást az elmúlt hónapokra. A számvetésre Tóth Lajost, a Magyar Természetbarát Szövetség elnökét kértük fel, aki szívesen válaszolt kérdéseinkre. — Hogyan értékeli az elmúlt évet a mozgalom szempontjából? — tettük fel az első kérdést. — A természetjárás a labdarúgás után a legnépesebb tömegsport, s ez a tény komoly kötelezettségeket ró a szövetség vezetőségére, de a szakosztályok minden tagjára is. A százezerre növekedett taglétszám 1969- ben nem emelkedett, hanem csökkenés volt tapasztalható. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy nem tudunk szervezett tagságunknak sem jogos szolgáltatást adni, sem olyan vonzó programokat, amelyek hozzánk kötnék őket és amelyek felkeltenék a további tízezrek érdeklődését is. Szálláshelyekben sem bővelkedünk, sőt, tagságunk joggal panaszkodik, hogy mind körülményesebben veheti csak igénybe a házakat. Az elmúlt évben megtörtént a döntés: a tájékozódási futók külön szövetségbe tömörülnek. Ezután szervezeteink többet foglalkozhatnak a ,,tiszta profillal”, a mozgalom aktuális kérdéseivel, a szervező munkával. Reméljük és kívánjuk, hogy az új szövetség megsokszorozza létszámát és szakosztályait. — Talán rátérhetnénk az új esztendő feladataira? — A természetjáró mozgalom olyan nemzeti és munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkezik, hogy azokat ápolnunk nekünk, az utódoknak, kötelességünk. Ezt soha nem fogjuk szem elől téveszteni. De itt álljunk meg egy szóra. A hagyományok tisztelete — nem merítheti ki tevékenységünket. Nekünk tovább kell lépnünk, mert az idő túlhalad bennünket. A mi feladatunk, hogy mozgalmunkat népi, nemzeti mozgalommá fejlesszük. Azt szeretnénk, hogy szervezeteink még áldozatvállalással is keretet nyújtsanak a dolgozó ember aktív pihenéséhez. További tíz- és százezrekről van szó. Mindent megteszünk a tagjainknak nyújtandó kedvezmények érdekében, de a mozgalomnak nem szabad csak ezekre épülni. A szabad természet, az erdő, a hegy, a szálláshely nem lehet a szervezettek osztályrésze. A természet szépsége közös kincs, s mi, a mind több szabad idővel rendelkező dolgozók széles rétegeivel szeretnénk ebben osztozni. Ez legyen a legfőbb, s gondolom, a legnemesebb feladatunk. — Ez a megállapítás valóban helytálló és időszerű. De meg lehet-e valósítani? Milyen akadályokat, nehézségeket lát a mozgalom fejlesztésében? — A nehézségek népgazdasági szinten jelentkeznek, bár korántsem akarom ezzel a mi felelősségünket csökkenteni, sem a hiányosságainkat áthárítani. Ahhoz, hogy valóban népi mozgalomról beszélhessünk, szálláshelyek, kulturált étkezési, bevásárlási lehetőségek, jó közlekedés és sok minden egyéb szükséges, ami máról holnapra persze nem valósítható meg. Aktívabb összefogással azonban a jelen lehetőségeit is jobban ki lehet és kell aknáznunk. — A szabad szombattal számolnunk kell. Nagy tömegek vágynak a természetbe, akik nemcsak erdőt akarnak járni, kulturális igényük is van. Nekünk ezt ki kell elégítenünk. Vannak akik a hegyek születésére, a kőzetek kialakulására kíváncsiak. Mások a műemlékek felé fordulnak, a népek múltját kutatják. Irodalmi vonatkozások, munkásmozgalmi, katonai események, mind-mind felkészülést igénylő témák, amelyekhez szakismerettel, műveltséggel 1970 JUBILEUMI ESZTENDŐ rendelkező aktívákat kell nevelnünk Programok is hiányoznak (vagy hiányosak). Ebben kell a szövetségnek elvi irányítást adnia. Kevesen ismerik hazánkat, a legszebb, legvonzóbb tájakat fiatalságunknak csak csekély százaléka járta. Vigyük el a városiakat vidékre és hozzuk be a városba a falusi ifjúságot, mely ezt szinte szomjazva kívánja. De a vezető kulturált ismeretekkel rendelkezzen. Magyarázza meg, hogyan változott a táj és benne az ember az utóbbi évtizedekben. A jelzett utak ne csak a célponthoz vezessenek, hanem a magasabb kultúrához, a hasznos és egészséges aktív pihenéshez is. — Igen örvendetes, hogy a KISZ az utóbbi években szoros kapcsolatot alakított ki szövetségünkkel, aminek máris kedvező jelei mutatkoznak. Többet kell foglalkoznunk az ifjúsággal, mert mindinkább nő velük szemben az adósságunk. A tanulóifjúságtól kaphatnánk komoly segítséget. A szakszervezetek pedig a hétvégi mozgalmak szervezésében legyenek szövetségeseink ebben a társadalmi problémában. Az utak megkeresése, a kapcsolatok építése, a programok elvi irányítása pedig a szövetség gondja, amelynek az operatív ténykedésről le kell mondania — Miben jelölné meg a legsürgősebb feladatokat? — Az előbb említett nehézségek, akadályok egyben meghatározzák feladatainkat is. Szervezeteink, szakosztályaink munkáját kell megerősítenünk, minden támogatást megadunk, hogy a rájuk háruló nem könnyű feladatokat megoldják. Vannak erős, képzett káderekkel rendelkező szakosztályok, de ezeket könnyen meg lehet számolni. Általában a befelé fordulás jellemző szervezeteink vezetésében, vagy a passzivitás, s ezek a tünetek sok tízezrek előtt lezárják a kapukat. Meg kell találnunk a módját, hogy a természetjárás igénye társadalmi méreteket öltsön, a „ki a természetbe”, vagy „vissza a természetbe” ne csak jelszó legyen, hanem gyakorlattá váljon. De ehhez hozzá kell adnunk azt, ami a mozgalmat vonzóvá teszi. A turistaházakban olcsó szálláshelyeket kell kialakítani. Vannak olyan helyek, ahol villany, víz és minden körülmény adva van, olyan étkezési lehetőség, ahol a családanya is pihenhetne és a kirándulás nem haladja meg az otthoni rezsit. A szocialista országokban megteremtették a kulturált kirándulás feltételeit, ahol a higiénia követelményeit biztosítják, akár zsákból akar a család étkezni, akár főzéshez van kedve. Ha ilyen lehetőségeket biztosítanánk, hatalmas tömeg indulna útnak a hétvégén. A Pilisi Parkerdő Gazdaság sokat tett ilyen irányban. Utakat ápol, kilátókat létesít, pihenőhelyeket épít és sátorozásra alkalmas helyeken elősegíti a főzési lehetőséget. Miért ne követné a többi erdészet is ezt a példát, miért nem árusítanak tejet, málnát, ami az erdészetnek is üzlet lenne. Szívesen mennének távolabbi vidékre is az emberek, ha járhatóvá, megközelíthetővé tennék a kirándulásra kínálkozó tájakat. A szövetség szívesen kooperál ebben — az erdők védelmében is — az Erdei Szolgálaton keresztül, amelynek hasznos közreműködését az erdészetek elismeréssel nyugtázzák. — Az új mechanizmusban a Turista Ellátó Vállalatnak nem volt induló bázisa. Állami támogatásra lenne szükség, hogy férőhelyeket létesítsen, beruházásokat eszközöljön. A jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé, hogy a vállalat önellátó legyen. És a jelenlegi állapot a mozgalom kibontakozásának egyik kerékkötője. — Miben foglalná össze a teendőket? — A magunk részéről minden lehetőt megteszünk a tömegek megnyerésére. Ehhez azonban segítségre van szükség. Az államtól is, a társadalomtól is. Nemcsak sportról, egészségügyről van itt szó, hanem kultúráról, hazafias nevelésről, tömegek, milliók igényeinek kielégítéséről. Legyen ebben segítségünkre Folytatás a 27. oldalon