Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
ÚJ ARCÚ MAGYAR TÁJAK A SAJÓ VÖLGYE Az ország északi határán 300 kilométer hosszúságban végigvonuló erdős hegyvidék természeti szépségekben leggazdagabb tájainkat foglalja egybe. Az Alföld szegélyét keretező középhegység csúcsai nem nyúlnak nagy magasságokba — legfeljebb ezer méterig emelkednek a Mátrában —, a legfőbb vonzerőt itt éppen az emberi méretek, a derűs, kedves formák adják. A tetőket sok helyütt koronázzák csendben omladozó várromok, a völgyekben itt is, ott is gyógyvizek fakadnak, a sűrű szövésű lomberdők turisták barangolóhelyei, de ezen a szelíd középhegységi tájon az elmúlt huszonöt évben egy mozgalmas ipari táj alakult ki, a Sajó völgye. Az északi hegyvidék egyes részeit folyóvölgyek választják el egymástól, köztük a Sajó völgymedencéje a leghosszabb és legszélesebb. A Sajó — a Tisza 229 kilométer hosszú mellékfolyója — Bánrévénél lép hazánk területére. Völgye egy emberöltővel ezelőtt még szelíd természeti szépségeiről volt ismert és látogatott. A Bükk alján kanyarog, egyik oldalán az erdőrengeteggel borított hegység, a másikon alacsony dombvidék, ferdén futó szántóföldekkel, ritkás erdőfoltokkal a magasabb tetőkön. Tompa Mihály még így látja elábrándozva a Sajó völgyét: Tűnődve nézek a tájon végig-végig — Távol halmok s hegyek láncolatja kéklik, — S innen rajta zölden — A szép Sajó völgye nyájas szép arcával — Tárul ki előttem.'’ A hegyvidék és a dombsorok között kanyargó Sajómente Petőfinél is „alacsony, zöld és kék hegyek és halmok tája”, ahol szinte mozdulatlanul folydogál az élet. Ez a csendes, nyugodalmas vidék napjainkban markáns arcért kapott. A legyalult hegyoldalakon mindenfelé gyárak, erőművek, bányák, távvezetékek, gőzölgő hűtőtornyok, s itt is, ott is most felnőtt nagyvárosi házsorok. A mai Sajó völgye érdekességét már nem elsősorban természeti szépségei, hanem az ember alkotásai adják. Hazánkra másutt is jellemző az ipari tájak megszaporodása, az országjáró, a turista a Dunántúlon, sőt az Alföldön is sok új iparvidékre lel, de kétségtelenül itt, a borsodi medencében, a kicsiny Sajó kanyargós völgyében mutatkoznak meg legerőteljesebben a legutóbbi negyedszázad alatt kialakult ipari tájak mozgalmas jellegzetességei. A Sajó Tiszába ömlésénél kezdődik Magyarországnak ez az energia- és nyersanyagforrásokban egyik leggazdagabb tája. A kis folyócska mentén több mint százezer embert foglalkoztató iparvidék nőtt fel a szemünk láttára, az ország második vas-, fém-, vegyi és gépipari körzete. A Sajó torkolata közelében Tiszaszederkény falucskát 1966-ra várossá fejlesztette két gyáróriása, a hőerőmű és a vegyikombinát. A magyar vegyipar egyik fő központja alakult ki, s körülötte egy új város, melynek ma tízezer lakosa van, de ha teljesen felépül, negyvenezer ember lakja majd az öt-tízszintes blokkházakat, melyek közül tizen-