Természetvédelmi Közlemények 9. (Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 2001)
Engloner Attila: A nádpusztulást elősegítő antropogén hatások
54 ENGLONER A. adott élőhelyen a magról való szaporodást, illetve hátráltatja a fiatal sarjhajtások növekedését. Ezek nélkül a generatív és vegetatív szaporodási lehetőségek nélkül lassul, majd megszűnik a felszabdalódott nádasok hézagainak betelepülése (Rea 1996). A vízjárás ingadozása ugyanakkor csökkentheti a különböző okok miatt kialakuló anaerobitást a rizoszférában. Aratás A nádasok aratása sokfelé elterjedt gyakorlat, ugyanakkor a nemzetközi irodalom annak hatásairól ellentmondásos eredményeket és véleményeket közöl. Hassam (1972) szerint az intenzív vágás eredményeképpen nő a hajtás sűrűség, valamint növekszik a halott rizómák mennyisége - amiben szintén a gyorsabb növekedés bizonyítékát látja. Granéli (1990) eredményei szerint a téli vágás vagy nem befolyásolja a következő év hajtás produkciójának mennyiségét, vagy növeli azt. Említett szerző az aratás kedvező hatásának tekinti, hogy tavasszal a vágott állományokban több a fény, amely a növekedést segíti. Káros következményként azt jegyzi meg, hogy a vágás „befagyasztja a természetes szukcessziót”, hiszen az állományokban maradó elhalt növényi anyag csökkenthetné a „nád kompetitív képességét”, így más növények is előtérbe kerülhetnének. Ostendorp (1995b) szerint a téli aratás (csakúgy, mint az égetés, amelyről később külön is szólunk) kedvezőtlenül hat a nád mechanikai ellenálló képességére. Mindkét beavatkozás nagyobb hajtássűrűséget, de vékonyabb, a hullámzásnak kevésbé ellenálló szárat eredményez. Az aratás következményeit a vágási technika is nagyban befolyásolja. A nehéz aratógépek károsítják az előző ősszel már fejlődésnek indult sarjhajtások csúcsait, aminek következtében gyengébb (pl. kisebb átmérővel, alacsonyabb magassággal és hosszabb növekedési idővel) rendelkező hajtások fejlődnek (Ostendorp 1987). A föld alatti szerveket (elsősorban a rizómákat) is károsítják - főleg tömörebb talajon. A kézi erővel, vagy vállra akasztható motoros gépekkel történő vágást ilyen károsodások nem kísérik, ugyanakkor csak jégen, illetve olyan mélységű vízben alkalmazhatók, amelyen az aratást végző lábbal át tud gázolni. További problémát jelent a vágási magasság. A víz alatti vágás jelentős csökkenést eredményez a következő évi hajtásszámban, elsősorban a már kifejlődött hajtáscsúcsok pusztulása miatt (Szeglet & Busies 1995). A víz színén vagy a felszín fölött nem megfelelő magasságban történő vágást követően (főleg, ahol jelentősebb hullámzás fordulhat elő) a nádszálakba befolyó víz, mint korábban említettük, a növény oxigén ellátását gátolja. Természetvédelmi Közlemények 9, 2001