Természetvédelmi Közlemények 11. (Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 2004)
Kovács Tibor: A rákosi vipera védelmének problémás kérdései
Természetvédelmi Közlemények 11, pp. 419—427, 2004 A rákosi vipera védelmének problémás kérdései Kovács Tibor 1165 Budapest, Hunyadvár u. 43/a E-mail: gurgulo@freemail.hu Összefoglaló: A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egyike Magyarország fokozottan veszélyeztetett fajainak. Hansági populációja egy apró területre korlátozódik, a kiskunsági metapopulációt alkotó egységek pedig szélsőséges mértékben izolálódtak egymástól. A faj fogyatkozását a 80-as évek óta kísérik figyelemmel, de rejtőzködő életmódja miatt még mindig elégtelen mennyiségű információ áll rendelkezésünkre biológiáját, ökológiáját illetően. A 90-es évektől kifejezetten védelmi célzatú tevékenységek is indultak, de ezek hatása még mindig nem érezhető. 2001 novemberében nemzetközi tanácskozást rendeztek Magyarországon az IUCN Conservation Specialist Breeding Group égisze alatt, melyen 10 ország és számos hazai intézmény képviselői vettek részt. A workshop jellegű találkozó az IUCN által kidolgozott Population and Habitat Viability Assessment protokollja szerint zajlott le. Három fő kérdéscsoport került megvitatásra: (1) életmenet és életképesség modellezése, (2) élőhelykezelés, (3) tenyésztési lehetőségek. Az 1. témakör feltárta a populáció fennmaradását leginkább meghatározó demográfiai elemeket, és rávilágított a még hiányzó adatokra. A 2. témakör leginkább kiélezett dilemmája a vipera élőhelyek vízvisszatartási célzatú elárasztásának kérdése volt. A 3. témakörben pro és contra érvek hangzottak el a zárttéri és a félvad tenyésztési módszerek oldaláról. A találkozó eredményeit az IUCN átadta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak, és elküldte az érintett nemzeti parkoknak is. Kulcsszavak: PHVA elemzés, védelem, Vipera ursinii rakosiensis Bevezetés A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egyike Magyarország fokozottan veszélyeztetett állatfajainak. Hansági populációja egy apró területre korlátozódik, a kiskunsági állományát alkotó egységek pedig szélsőséges mértékben izolálódtak egymástól. A faj fogyatkozását az 1980-as évek óta kísérik figyelemmel, de rejtőzködő életmódja miatt még mindig elégtelen információ áll rendelkezésünkre biológiáját, ökológiáját illetően. Az 1990-es évektől kifejezetten védelmi célzatú tevékenységek is indultak, ezek hatása azonban még mindig nem érzékelhető. Az első komolyabb védelmi javaslat az Európai Herpetológiai Társaság 1985-ös magyarországi látogatását követően született (Corbett 1985, 1989). Ennek nyomán az 1990-es évek elején a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum közös kutatási és védelmi prog- Természetvédelmi Közlemények 11, 2004 Magyar Biológiai Társaság, Budapest