Természetvédelmi Közlemények 11. (Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 2004)

Kovács Tibor: A rákosi vipera védelmének problémás kérdései

Természetvédelmi Közlemények 11, pp. 419—427, 2004 A rákosi vipera védelmének problémás kérdései Kovács Tibor 1165 Budapest, Hunyadvár u. 43/a E-mail: gurgulo@freemail.hu Összefoglaló: A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egyike Magyarország fokozottan veszélyeztetett fajainak. Hansági populációja egy apró területre korlátozódik, a kiskunsági metapopulációt alkotó egységek pedig szélsőséges mértékben izolálódtak egymástól. A faj fo­gyatkozását a 80-as évek óta kísérik figyelemmel, de rejtőzködő életmódja miatt még mindig elégtelen mennyiségű információ áll rendelkezésünkre biológiáját, ökológiáját illetően. A 90-es évektől kifejezetten védelmi célzatú tevékenységek is indultak, de ezek hatása még min­dig nem érezhető. 2001 novemberében nemzetközi tanácskozást rendeztek Magyarországon az IUCN Conservation Specialist Breeding Group égisze alatt, melyen 10 ország és számos hazai intézmény képviselői vettek részt. A workshop jellegű találkozó az IUCN által kidolgozott Population and Habitat Viability Assessment protokollja szerint zajlott le. Három fő kérdés­­csoport került megvitatásra: (1) életmenet és életképesség modellezése, (2) élőhelykezelés, (3) tenyésztési lehetőségek. Az 1. témakör feltárta a populáció fennmaradását leginkább meg­határozó demográfiai elemeket, és rávilágított a még hiányzó adatokra. A 2. témakör legin­kább kiélezett dilemmája a vipera élőhelyek vízvisszatartási célzatú elárasztásának kérdése volt. A 3. témakörben pro és contra érvek hangzottak el a zárttéri és a félvad tenyésztési mód­szerek oldaláról. A találkozó eredményeit az IUCN átadta a Környezetvédelmi és Vízügyi Mi­nisztériumnak, és elküldte az érintett nemzeti parkoknak is. Kulcsszavak: PHVA elemzés, védelem, Vipera ursinii rakosiensis Bevezetés A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egyike Magyarország fokozottan veszélyeztetett állatfajainak. Hansági populációja egy apró területre korlátozódik, a kiskunsági állományát alkotó egységek pedig szélsőséges mértékben izolálódtak egymástól. A faj fogyatkozását az 1980-as évek óta kísérik figyelemmel, de rejtőzködő életmódja miatt még mindig elégtelen információ áll rendelkezésünkre biológiá­ját, ökológiáját illetően. Az 1990-es évektől kifejezetten védelmi célzatú tevékeny­ségek is indultak, ezek hatása azonban még mindig nem érzékelhető. Az első komolyabb védelmi javaslat az Európai Herpetológiai Társaság 1985-ös magyarországi látogatását követően született (Corbett 1985, 1989). Ennek nyo­mán az 1990-es évek elején a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum közös kutatási és védelmi prog- Természetvédelmi Közlemények 11, 2004 Magyar Biológiai Társaság, Budapest

Next