Természettudományi Közlöny 1871 (3. évfolyam, 19-28. füzet)
1871-06-01 / 25. szám
KÖZLUNY - " TERMESZETTUDOMANYI kivéve az augusztus, •A « az» szeptember és októberi szünnapon 27—30 ívből álló kat, 3 nagynyolczad HAVI FOLYÓIRAT egész évfolyam előívnyi tartalommal. KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE fizetési ára 5 forint. díj fejében kapják ; nem tagok részére III. KÖTET. 1871. JUNIUS. 25. FÜZET. AZ ÁLLATOK SZAPORODÁSA. I. (Felolvastatott az 1870. május 18-án tartott szakgyűlésen.) Minden élő lény léte kisebb nagyobb határok közé van szorítva, melyeken túl nem terjedhet ; minden lény életének, noha a legkevesebb éri el természetes végét, a halál szab határt. Hogy tehát a természet háztartásában a rend föl ne bomoljék, hogy az élet a természetből végképp ki ne veszszen, szükséges, hogy maga a természet mindig új meg új élet keletkezéséről is gondoskodjék. E czélját pedig azáltal érte el, hogy minden élőlénynek feladatává tevő, nem csak önmagát, hanem faját is föntartani. Az élő lények tehát oly működéseket is végeznek, melyek túlterjednek az egyéni életen s mely működések eredménye : egy-egy új élet, egy-egy új lény. A régi „omne vivum ex ovo" elvet, mely szerint minden lény csakis már meglevő lénytől származhatik, a mai tudomány végle gesen elfogadta. Lehetséges volna ugyan még egy más származási mód is : az állatok t. i. mintegy maguktól, úgynevezett ősnemzés (generatio spontanea v. aequivoca) által is keletkezhetnének. Régente azt tanították, hogy azon anyag, mely valamely állatot táplálni képes, azt létre is hozhatja. Aristoteles még a békákat és angolnákat a vizek iszapjából keletkezetteknek gondolta, s Redi-ig átalában azt hitték, hogy a rothadó húsban levő kukaczok ősnemzés által keletkeznek. A tudomány haladtával az ősnemzés határai lassanként mindig szűkebbekké lettek s végre az ősnemzés csak a belférgekre s az ázalagokra terjeszkedett. Az utolsó évtizedek kutatásai folytán azonban már ezekre sem terjed ki az ősnemzés, úgy hogy jelenleg, ha ősnemzésről szólunk, csakis a legalsóbb fokú, többnyire növényi lényeket akarjuk érteni. A tudósok nagyobb része azonban, Pasteur vezetése mellett, számos kísérletre támaszkodva, az ősnemzést még ezekre vonatkozólag sem akarja el-Természettudományi Közlöny, III. kötet.