Természettudományi Közlöny 1877 (9. évfolyam, 89-100. füzet)

1877-05-10 / 93. füzet

IX. KÖTET. Megjelenik min­den hónap tizedi­kén, harmadfél nagy nyolczadrét ívnyi tartalommal, időn­ként fametszetű áb­rákkal illusztrálva. TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT E folyóiratot a tár­sulat tagjai az év­díj fejében kapják; nem tagok részére a 30 ívből álló egész évfolyam elő-KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. fizetési ára 5 forint 1877. MÁJUS. 93-ik FÜZET. XIII. SASKESELYŰ ÉS KESELYŰ. Azon kiváló tulajdonok, a melyekkel a szárnyas világ számos alakjai között a ragadozó madarak, nevezetesen az igazi sasok bír­nak, úgy hozzák magukkal, hogy az emberi szellem, a képzelődés, a hasonlat és jelképezés körében igen gyakran közülök választja ki tárgyait. A repülés méltóságteljes biztossága, mely e lényeket a szó szoros értelmében a felhők fölébe emelni képes, a testalkat erőteljes, a szem és fejnek kiválóan nemes kifejezése, emelve a csőr és karom hatalmas fegyverzete által, a támadás hatalma s az a félelem, a­melylyel a gyöngébb vagy védtelen állatok e támadó orvmadarak iránt viseltetnek, már a legrégibb időktől fogva is helyet biztosí­tottak e lényeknek a mythosban, a hagyományban, költészetben, a heraldikában és egyebütt is. Jupiter lábainál, mint a villámnyalábok vivője, a sas foglal helyet, mint jelképe az istenség ellenállhatatlan hatalmának, mely élhet, de ha akarja, az élőt is (Ganymedet) felröpítheti az Olympus magasságáig. Az Augurok a sasok röptéből jósolják Róma hatal­mát. Az Apocalypsis írójának, János apostolnak, sas az attributuma, mintegy jelképe annak, hogy a látnok szelleme sasként emelkedett az idők fölébe s a sasszem élével pillantott be az idők jövőjébe is. A honszerzők hadoszlopai előtt a sas, a turul jelzi az utat. Róma légiói előtt sasok röpülnek. A szellem merész, magas röptét a saséhoz hasonlítjuk. A hadvezér, a győzhetetlen imperátor „sasszemmel" uralkodik a csaták viharán és sorsán. A költő lyráját a sas viszi a felhők magasságáig, sőt a napba nézve, a nap felé. A­hol a hatalom mérhetetlensége jelképet keres, és kevesli azt, a­mit a természet a sasban nyújt, ott a bizarr kép­zelődés toldásokhoz, módosításokhoz, túlzásokhoz folyamodik: két fejjel ruházza fel a sast, a fejeket megkoronázza, karmaiba pallost nyom, és megszületik a heraldika képtelen állatvilága, mely sajait Természettudományi Közlöny, IX. kötet, 1877.

Next