Természettudományi Közlöny 1877 (9. évfolyam, 89-100. füzet)
1877-05-10 / 93. füzet
SASKESELYŰ ÉS KESELYŰ. 179 sem lehetnek, minthogy kötve is hiszem, hogy Lenau akár „Geieradler", akár „Sämmergeier", akár „Bartgeieradler"-t irt volna. Ami azokat az orvmadarakat illeti, amelyek, mint a turul vagy a Pipin, vagy akár az Augurok és légiók „sasai" szerepelnek, nevezetesen a hadak előtt útmutatóként röpülnek, ezek a dolog természeténél fogva csak dögészek, azaz keselyük lehettek, mert a csata, a vonulás fáradságos volta sok teherhordó állatot tett tönkre, mely mint hulla a tovavonuló sereg útján elmaradozva, a dögészeknek bő táplálékot nyújtott. A saskeselyűnek a sasokkal és keselyükkel való összezavarását, még pedig némileg természetrajzi alapon, 1769-ben az „Egy jeles Vad-Kert" czímű históriájában Miskolczi Gáspár adja, ki e könyvet a „Tudós és Híres Franzius Farkas, Wittebergai Sz.-Irás Magyarázó Doktor" által latinul írt eredetiből magyarra fordította. E könyvben a nappali orvmadarakat két csoportra osztja: „apróbb sasokra" és „öreg saskeselyűkre" de a szöveg folyamában folytonosan összekeveri. Noha az apróbb sasokról megmondja „és jóllehet a legnagyja is a hídnál is nem sokkal nagyobb", mi a sasokra talál, az „öreg saskeselyűről" pedig kitüntetőleg felemlíti, hogy „semmi élő állatot nem öl", mégis az „apróbb sasok" fejezetében így is ír: „a saskeselyű az ő erejét nem vesztegeti holmi hitvány legyek s apró madárkák fogdosására, hanem sokkal öregebb állatokkal, ludakkal, nyulakkal, szarvasokkal való birkózásra tartja azt" vagy pedig: „nagy természeti ellenkezés vagyona mint irják a sas keselyűnek tollai között és a több egyébb madarak tollai között Úgyannyira, hogyha a sasnak (sic!) tollát egyéb madaraké közé elegyítik, mindazokat kevés idő múlva megemészti" ; de a hasonlatok lánczolatában ismét jól különböztet, mert egészben véve a „kegyes fejedelmeket" sasokhoz, az istenteleneket „saskeselyűkhez" hasonlítja, mondván az előbbiekről: „És minthogy a sas az ő fészkét gyakorta tisztogatja: azonképen ő nékiek is a latrokat, eretnekeket és lopókat ki kell tisztítani birodalmokból"; az utóbbiakról pedig: „Az istentelen fejedelmek is saskeselyük, azaz: mert azon tisztátlan állatok, melyeknek élete istentől megtiltatott volt" (innen azután ismét összezavarja a sassal). Azóta sem állunk ezekkel sokkal jobban, sőt talán sokkal roszabbul, mert aki a napi sajtót figyelemmel kiséri, észrevehette, hogy nem régen olyan hír is végig futott rajta, mely szerint valahol a Duna mentén egy „sólyom-keselyű" lövetett, melynek azután igen sok bámulója akadt. Ez a „sólyomkeselyű" épen úgy hangzik, mintha valaki egy „őzjuhot" vagy „zergeszarvast" hirdetne. A sas, keselyű, saskeselyű, sólyom, sólyomkeselyű, már azon