Természettudományi Közlöny 1906 (38. évfolyam, 437-448. füzet)

1906-01-10 / 437. füzet

TERMÉSZETTUDOMÁNYI F. TT. A RRRR hónap 10-iken, leg­­társulat tagjai az alább is 3'/J nagy '/ T ÉS 1­ T évdíj fejében kap­nyolczadrét ívnyi ' • rák ; nem tagok tartalommal ; időn- JJ ^ J- P-. Q -P- Q J p^ R-P részére a Pótfüze­ként szövegközi ále­­tekkel együtt elő­rákkal illusztrálva. KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. fizetési ára 12 kor. XXXVIII. KÖTET. 1906. JANUÁRIUS 437. FÜZET. A megöregedés. — Az 1905. november 17-iki és 24-iki népszerű estélyen tartott előadás. — »Tempora mutantur et nos mutamur in illis«, mondja a régi latin közmondás. Bizony, változik az ember az idők múltával , változik a teste is, a lelke is ; s a­kit mint játszó gyermeket ismertünk, néhány év multával mint fejlett ember lép elénk, s alig váltakoznak egynéhányszor az évsza­kok, a már fogyatkozó erejű, öreg embert látjuk benne, így változunk magunk is. Egyik napról a másikra a változás csekély, észrevehetetlen , de néhány év alatt észrevehetően erős. Az egyes élet­korok lassan, észrevétlenül váltják fel egymást, s ugrás, hirtelen változás sehol sincs. Az az ismeretes régi-régi rajz, mely fel- és lemenő lépcső­fokokon ábrázolja az ember fejlődését s alakulását, a csecsemőtől a meg­lett korig emelkedve, s innen leszállva : ez a rajz hibás. Nem a lépcső­szerű szögletes vonal ábrázolja a korral járó változást, hanem a simán, szöglet nélkül hajló görbe. Bizony az életben nem jelzi harangszó a beesteledést. Mikor az egyén még erősnek, ifjúnak érzi magát, megjelenik az első ősz hajszál, az első pic­ike ránéz a bőrön, s az első hírhozók után egyre sűrűbb rendben jelenkeznek az öregség jelenségei. De hát mi voltaképen az öregség, mi a megöregedés ? E kérdésre határozott választ nem adhatunk, mert maga a foga­lom határozatlan. Bár mindjárt megérti mindenki, s bár mindenki tudja, miről lesz e sorokban szó, mégis nehéz megállapítani azokat az elvont pontokat, melyek határt tegyenek. Öregedés voltaképen minden korral járó változás, melyet valamely tárgyon, vagy élő­lényekben a szervezeten tapasztalunk. Mikor a gyermekből deli ifjú fejlődik, ép úgy a korral vál­tozik, mint mikor az öreg ember roskatag aggá válik. S mégis nagy különbség van a két változásban. Elég a két jelzőre, a deli ifjúra, és a roskatag aggra utalnom. Az első átalakulás a tökéletesség felé vezet, melyben a szervezet nagyságban, erőben, s minden tehetségében gyarapodik ; a második a ha-Természettudományi Közlöny, XXXVIII. kötet, 1906.

Next