Természettudományi Közlöny 1907 (39. évfolyam, 85-88. pótfüzet)
1907-02-05 / 85-86. pótfüzet
Megjelenik évenként E 'folyóiratot a tárnégy füzetben, ha- A sulat tagjai évi 2 Károm nagy nyolczadrét TERMÉSZETTUDOMÁNYI ráfizetéssel kapják, ívnyi tartalommal. Arry AMVTTAH előfizetési ára, a Téridőnként szövegközi IV UZ LU VN X NUZ. mészettud. Közlönyábrákkal illusztrálva. ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. nyeregÍTM". 12 KmiX. KÖTETHEZ. 1907. FEBRUÁR-MÁJUS. 12. (LXXXV-LXXXVI. PÓTFÜZET.) De Vries fajkeletkezési elméletének kritikája. Valaminthogy a természet minden jelenségének van eredő oka, lefolyása és végső eredménye, a mely mozzanatok ama jelenség valóságának képévé szövődnek össze, úgy a fajkeletkezés rejtelmességeinek útját is ugyanezek a mozzanatok kísérik. Az emberi elme évezredek óta fürkészi eme rejtelmek útvesztőjét s a chaldeusi mágus, Empedokles vagy Anaximander talán nem kevesebb lelkesültséggel kutatta a fajok keletkezésének meghatározó mozzanatait, mint Lamarck, Darwin, vagy napjaink búvárainak egész serege. Ebből a magasztos törekvésből sok áldás fakadt a természettudományokra, s végső és határozott eredményként a fejlődés eszméje, a származástan igazsága bontakozott ki belőle. A fajok fejlődése, a bonyolultabb szervezeteknek az egyszerűbbekből való létrejötte immár kétségtelen valóságként áll előttünk, melyet semmiképp sem gyöngít meg az a tény, hogy eddig még a fajkeletkezés elméleteinek egyike sem tudott a búvárok osztatlan meggyőződésévé érlelődni, sőt még az sem, hogy éppen napjainkban mind számosabb s egymástól nagyon eltérő elmélettel törekszenek a fajkeletkezés rejtelmességeit megvilágítani. Megdönthetetlenül áll a tény, hogy a fajok egymásból jöttek és jönnek létre, de az átformálódás eredő okait még alig ismerjük s a fajfejlődés menetét, tehát módját sem látjuk még egészen tisztán ; annyira azonban már mégis be tudunk pillantani a fejlődés műhelyébe, hogy a tényértékű jelenségek logikai összefüggéséből világos képet alkothassunk magunknak nemcsak a fajformálódás mikéntjéről, hanem a megformálódást irányító tényezőkről is. A fajkeletkezés tudományos elméletei közül — a neovitalisták (Driesch, Bunge, Wolff, Reincke stb.) ábrándozásairól nem szólva — mai nap főleg öt van homloktérben : az egyik a neodarwinisták, a másik a neolamarckisták tanítása, a harmadik eme két elmélet egyesítésén alapszik, a negyedik a Köttiker-féle ugrásszerű fejlődés PÓTFÜZETEK Pótfüzetek a Természettudom. Közlönyhöz, 1907.