Természettudományi Közlöny 1910 (42. évfolyam, 497-520. füzet)
1910-07-01 / 509. füzet
a mars Állítólagos „csatornái". 527 oppozícióba kerül a Mars-sal, de nem a régi helyen, hanem (a Napból tekintve) ettől néhány fokkal balra. (Ugyanaz a jelenség ez, mint az óra két mutatójának találkozása : pontban 12 órakor a két mutató fedi egymást ; a következő fedés nem egy óra múlva, hanem 1 óra 5 percz és 273/n másodpercz múlva következik be.) Tehát minden 2 év és 48 napban jut a Mars a megfigyelésekre legalkalmasabb oppozícziós helyzetbe. Csakhogy ilyen oppozícziók alkalmával a Mars nincsen tőlünk mindig ugyanabban a távolságban. A Föld és a Mars pályái, mint már említettük, ellipszisek, és azért hol távolabb, hol közelebb állanak a Naphoz. Mikor a Föld legtávolabb van a Naptól (151 millió kilométer), a Mars pedig a Naphoz legközelebb (205 millió kilométer), akkor természetesen a Mars és a Föld lehető legközelebb vannak egymáshoz (54 millió km). Az ilyenkor bekövetkező oppozícziókat szokás „nagy oppozicziók"-nak nevezni, s ezek a felület megfigyelésére (s a parallaxis meghatározására is) a legfontosabbak. Ily „nagy oppozíczió" minden 15, illetőleg 17 évben következik be ; az utolsó 1909. szeptember 24-ikén volt, az előzők 1892-ben és 1877-ben. A többi oppozícziók sokkal kedvezőtlenebbek az ilyfajta megfigyelésekre, így mikor a Föld a legközelebb van a Naphoz (146 millió km), a Mars pedig legtávolabb van a Naptól (248 millió km), a két égitestet egymástól 102 millió kilométer, vagyis a nagy oppozíció alkalmával szereplő távolságnak majdnem kétszerese választja el. A Hold, a bolygók és így a Mars felülete is már a távcső feltalálása óta folytonos érdeklődés és megfigyelés tárgyai. Galilei, kinek távcsövei legföljebb 30-szoros nagyítást engedtek meg és aki ezekkel fölfedezte a Jupiter négy első holdját és a Vénus fázisait, a Marson nem látott semmiféle foltot sem. Az első, aki a Marson foltszerű alakot észlelt, Huyghens volt, ki a Saturnus gyűrűit is fölfedezte. Maga készítette távcsővel figyelte meg a Mars felületét 1656—1659-ben. Cassini D. 1666-ban nemcsak több foltot ismert fel teljes határozottsággal a Marson, hanem gyors mozgásukból azt is meg tudta állapítani, hogy a Mars 24 óra 40 percz alatt forog a tengelye körül (újabb pontosabb méréseink szerint 24 óra 37 percz 226 másodperct) és hogy a forgás tengelye hajlik a pálya síkjához, éppúgy mint a Földnél. A Vénusnál még ma sem sikerült teljes bizonyossággal eldönteni, hogy mennyi idő alatt forog tengelye körül, mégpedig azért nem, mert felületén nem lehet oly határozott foltokat észlelni, mint a Marson, vagy a Jupiteren és a Saturnuson. A csillagászat szempontjából épp azért fontosak és érdekesek ezek a foltok, mert következtetést engednek az égitest tengelykörüli forgására, tengelyének hajlására s ezzel a nappalok és éjszakák, valamint az évszakok váltakozására, így például tudjuk, hogy a Föld tengelye a Földpálya tengelyével (más szóval az egyenlítő az ekliptikával) 23V2°-nyi szöget alkot, és hogy ennek az egyszerű ténynek következménye az, hogy a földi nappalok és éjszakák hossza folyton változik és hogy ez idézi elő a különböző évszakokat is. A Mars felületén változatlanul megmaradó foltokból meg lehetett állapítani, hogy tengelye pályája tengelyével 24° 52'-nyi szöget alkot. Az évszakokat ebből épp úgy ki lehet számítani a Mars számára, mint a