Természettudományi Közlöny 1915 (47. évfolyam, 617-640. füzet)
1915-01-01 – 01-15 / 617-618. füzet
16 MÉHELY LAJOS A háború biológiája. Az enyészet szelleme lebeg körülöttünk. Ágyúdörgés és fegyverek csattogása kong a levegőben s a mi hős fiaink és testvéreink ezrével rohannak a kegyetlen, de dicsőséges harczba. Nyomukban vérpatakok buzognak elő, megtöltvén lelkünket döbbenettel és szívünket gyásszal. Soknak, nagyon soknak örökre elnémul az ajka, de az életben maradottak serege viharos erővel száguld előre, új harczra, új győzelemre ! Mi hon maradottak szorongó szívvel, ma sötét kétségbeeséssel, holnap lelkes reménységgel kémleljük a jövőt és sóvárogjuk a borzalmak végét, de csak kevesen vannak közöttünk, akik a nagy csüggedésen felülemelkedve e rettentő világháború eredetéről, mozgató rugóiról s várható eredményeiről iparkodnak maguknak számot adni. Az idő valóban nem alkalmas az elmélkedésre. Veszteségeink túlnagyok és túlságosan fájdalmasak, hogy sem hidegvérrel mérlegelhetnék az eseményeket ; a hazában alig van család, melyet megkímélt volna az enyészet szárnycsapása és szinte kegyetlenségnek tetszik, fölszaggatni a friss vagy alig hegedő sebeket. Ámde a szívettépő gyászt ne illesse szavunk, sőt inkább megszentelt fájdalommal keressük a távolban derengő fényt, a megnyugvás írját, balzsamát. A borzalmak e rettentő világában van-e, lehet-e valami, ami elveszi fájdalmunk élét; képzelhető-e, hogy legyen a természetben olyan ok, mód, vagy hatalom, mely felülemel bennünket az iszonyat keservein s felaljazza a jövőbe vetett hitünket, reményünket? Az élettudomány azt mondja, hogy van. Az élettudomány megtanít bennünket arra, hogy a most folyó világháború is a természet örök törvényeinek jegyében áll s épp oly elkerülhetetlen és szükségszerű valami, mint ahogy a felhajított kő visszahull a földre, vagy a túlterhelt aczélrúd kettétörik. De hogy ezt az igazságot beláthassuk, e végből nem az egyes egyén szenvedéseinek, nem is a család vagy a nemzet fájdalmas veszteségeinek látószögéből kell a dolgokat mérlegelnünk, hanem tudnunk kell az összesség, a nagy mindenség szempontjára fölemelkedni és feledve a szenvedett anyagi romlást, feledve a bút és bánatot, bele kell pillantanunk abba az örök kohóba, melyben az élővilág megmásíthatatlan törvényei lobognak. Aki az élő világ törvényeit megértette, az tisztában van vele, hogy a most folyó rejteres világháború is csak a létért való küzdelemnek egyik jelensége, formájában szokatlan, arányaiban megrendítő nyilvánulása. orV