Természettudományi Közlöny 1915 (47. évfolyam, 617-640. füzet)

1915-01-01 – 01-15 / 617-618. füzet

1­6 MÉHELY LAJOS A háború biológiája. Az enyészet szelleme lebeg körülöttünk. Ágyúdörgés és fegyverek csattogása k­ong a levegőben s a mi hős fiaink és testvéreink ezrével rohannak a kegyetlen, de dicsőséges harczba. Nyomukban vérpatakok buzognak elő, megtöltvén lelkünket döbbenettel és szívünket gyás­szal. Soknak, nagyon soknak örökre elnémul az ajka, de az életben mara­dottak serege viharos erővel száguld előre, új harczra, új győzelemre ! Mi hon maradottak szorongó szívvel, ma sötét kétségbeeséssel, hol­nap lelkes reménységgel kémleljük a jövőt és sóvárogjuk a borzalmak végét, de csak kevesen vannak közöttünk, a­kik a nagy csüggedésen felülemelkedve e rettentő világháború eredetéről, mozgató rugóiról s vár­ható eredményeiről iparkodnak maguknak számot adni. Az idő valóban nem alkalmas az elmélkedésre. Veszteségeink túl­nagyok és túlságosan fájdalmasak, hogy sem hidegvérrel mérlegelhetnék az eseményeket ; a hazában alig van család, melyet megkímélt volna az enyészet szárnycsapása és szinte kegyetlenségnek tetszik, fölszaggatni a friss vagy alig hegedő sebeket. Ámde a szívettépő gyászt ne illesse szavunk, sőt inkább megszentelt fájdalommal keressük a távolban derengő fényt, a megnyugvás írját, balzsamát. A borzalmak e rettentő világában van-e, lehet-e valami, a­mi el­veszi fájdalmunk élét; képzelhető-e, hogy legyen a természetben olyan ok, mód, vagy hatalom, mely felülemel bennünket az iszonyat keservein s felaljazza a jövőbe vetett hitünket, reményünket? Az élettudomány azt mondja, hogy van. Az élettudomány megtanít bennünket arra, hogy a most folyó világháború is a természet örök tör­vényeinek jegyében áll s épp oly elkerülhetetlen és szükségszerű valami, mint a­hogy a felhajított kő visszahull a földre, vagy a túlterhelt aczélrúd kettétörik. De hogy ezt az igazságot beláthassuk, e végből nem az egyes egyén szenvedéseinek, nem is a család vagy a nemzet fájdalmas veszte­ségeinek látószögéből kell a dolgokat mérlegelnünk, hanem tudnunk kell az összesség, a nagy mindenség szempontjára fölemelkedni és feledve a szenvedett anyagi romlást, feledve a bút és bánatot, bele kell pillan­tanunk abba az örök kohóba, melyben az élő­világ megmásíthatatlan törvényei lobognak. A­ki az élő világ törvényeit megértette, az tisztában van vele, hogy a most folyó rejter­es világháború is csak a létért való küzdelemnek egyik­­ jelensége, form­ájában szokatlan, arányaiban megrendítő nyilvá­nulása. o­rV

Next