Természettudományi Közlöny 1915 (47. évfolyam, 117-120. pótfüzet)

1915-02-05 / 117-118. pótfüzet

Megjelenik éven­ként négy füzet­ben, három nagy nyolczadrét ív­nyi tartalommal; időnként szöveg­kőzi ábrákkal il­lusztrálva. PÓTFÜZETEK TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNYHÖZ. ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. E folyóiratot a társulat tagjai évi 2 K. ráfizetéssel kapják ; előfize­tési ára, a Ter­mészettud. Köz­lönynyel együtt, 12 K. X LUII. KÖTETHEZ. 1915. FfBRÜHRIÜS Mfl]US 1-2. (CXUII-CXUIII.) POIFÜZEI. Kossuth Lajos és a botanika. KOSSUTH LAJOS-Í legyőzték az események. Fáradhatatlan, hatalmas szelleme azonban nem tudott megpihenni : a tétlenséget nem ismerte. Ott kellett hagynia az izgalmas politikai küzdőteret, de talált helyette egy sokkal nagyobb területet, mely neki állandó örömet szerzett, vigasztalást nyújtott és elméjét élénken foglalkoztatta. Ez a terület a természet végtelen birodalma volt. Összegyűjtött iratai között több olyan van, mely K0SSUTH-nak nagy jártasságát a természettudományokban bizonyítja. Olvasottsága valóban meglepő, tudásának határai szélesek. Az, hogy a természettudományok hányféle ágában volt otthonos, talán leginkább abból a terjedelmes tanul­mányából világlik ki, melyet báró NYÁRY JENŐ : „Az aggteleki barlang mint őskori temető" czímű munkájának olvasása közben vetett papirosra (1882 julius 15.-étől augusztus 22.-ig ; KOSSUTH LAJOS iratai, IX. köt., 463—505. lap). Érdeklődésének köréről e helyen úgy nyilatkozik : „Szakértő ugyan nem vagyok, de mint amolyan igénytelen műkedvelőnek a földtan s vele kap­csolatban földünkön a szerves élet fejlődésének nyomai kedvencz tanulmá­nyaim közé tartoznak." Ugyané helyen mondja magáról, hogy: „a botani­kába is bele szoktam kontárkodni". A mit KOSSUTH LAJOS szerényen kontárkodásnak nevez, az valóságosan lelki szükségletének kielégítése volt. Sokkal mélyebben merült el a növények világába, semhogy érdeklődését a növények iránt múló kedvtelésnek, könnyű időtöltésnek minősíthetnők. Az a mód, a hogyan növénygyűjteményét rendezte, gyűjteményében a gondos irás, a jegyzeteknek sokasága és olykor nagy terjedelme elárulja, hogy KOSSUTH LAJOS valóban nagy kedvvel és szere­tettel foglalkozott növényeivel. Az a beczéző hang, a melyen növényeiről szól, az az öröm, a melylyel az ajándékba kapott hazai növényeket fogadja, mind bizonyítja, hogy életének későbbi szakában a növények voltak az ő legkedvesebb barátai és a botanika szerezte neki a legtöbb örömet. SZONTAGH MLKLÓS-hoz irt első levelében, 1872 szeptember 23.-án gyönyörűen irja le vonzódását a természettudományokhoz : „Az első ösztön, mely engem a természettudományok temploma felé nógatott, mi tűrés-tagadás benne, csakis önzés volt. Nagyon sok szenvedés ért ez életben. Vigasztalásra vala szükségem. Megemlékeztem CHATEAUBRIAND mondására: „boldogok, a kik szeretik a természetet, azt megtalálják s csakis őt találják meg a szerencsétlenség Pótfüzetek a Természettudom. Közlönyhöz 1915. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék