Természettudományi Közlöny 1920 (52. évfolyam, 731-754. füzet)

1920-07-01 – 08-15 / 743-746. füzet

202 mauritz béla gyarapodott, és különösen LOBKOWITZ JÁNOS herczeg viseltetett az ásványok iránt oly nagy vonzalommal, hogy a gyűjtemény egy részét, az ú. n. kis gyűjte­ményt, még utazásai alkalmával is magával hordozta. Megbecsülhetetlen tudományos értéket képvisel e gyűjtemény ; számos már régóta művelés alatt nem levő bánya ásványos kincseit foglalja magában. KRENNER a gyűjte­ményt személyesen hozta el a csehországi Bilinből. Arra, hogy milyen tömeget alkot e gyűjtemény, elég, ha megemlítjük, hogy 41,217 darabból áll, súlya 800 mázsát tett ki, szállítására 11 vagyon volt szükséges. KRENNER azonban nem elégedett meg a LOBKOWITZ-gyűjtemény meg­szerzésével. Csakhamar fölismerte, hogy nemzetünk egyik legnagyobb rae­czénása, SEMSEY ANDOR, az ásványok csendes világa iránt milyen páratlan szeretettel érdeklődik. Ezt az érzelmet KRENNER nagy mértékben fokozta és ilyen módon négy évtizeden át SEMSEY ANDOR-ban a Magyar Nemzet Múzeum ásványtára olyan lelkes támogatóhoz jutott, a­milyennel semmilyen más közintézményünk nem dicsekedhetik. A hetvenes évektől kezdve egészen az 1913. évig SEMSEY ANDOR az ásványtárat olyan anyagi támogatásban részesítette, hogy e gyűjtemény a világ hasonló mú­zeumai között a legelsők közé került, jóval több mint egy millió koronát áldozott a gyűjtemény fejlesztésére, vagyis olyan összeget, a­mely abban az időben nagyon is számottevő volt. Ma az ásványtár aranygyűjteménye talán egyedülálló, meteoritgyűjteményét pedig csak kevé­s más múlja felül. KRENNER JÓZSEF közéleti szereplése sokoldalú volt. Mint az ifjúság oktatója két évtizeden át előbb a József-műegyetemen, majd pedig több mint negyedszázadon át a tudományegyetemen működött. Előadását valami rendkívüli közvetetlenség jellemezte. A tanulni vágyó ifjúság minden szavá­ból érezte, hogy az előadó tárgyának teljes birtokában van. Tudását nem burkolta misztikus lepelbe, hanem a legegyszerűbb, de legközvetetlenebb szavakkal adta át a hallgatóságnak. Szavai csodás elevenséggel vésődtek be a tanítványok emlékébe. Azok, a­kik oldalán mélyebben pillanthattak be a tudományba, meggyőződhettek arról, hogy kutatásaiban mennyire lelki­ismeretes, mennyire óvatos volt. Tudományos vizsgálatainak eredményeivel sohasem sietett a nyilvánosság elé. Kész értekezései évekig feküdtek író­asztalának fiókjában. Újra és újra elővette őket, vizsgálatait többször meg­ismételte ,­ elhamarkodott kijelentéseket sohasem tett. Csak a­mikor ered­ményeiben föltétlen biztos volt, akkor állt a nyilvánosság elé. Ezzel a mód­szerrel el is érte, hogy adatai a mineralógusok körében úgy szerepelnek, mint a legmegbízhatóbbak. Értekezéseiben minden bőbeszédűséget került. Élőszóval folyton gáncsolta azokat, a­kik hosszúra nyújtott fecsegő munkákat írnak ; mindig azt hangoztatta, hogy a­ki biztos eredményeket kapott, azokat néhány szóval tudja elmondani. E kijelentéseit ő maga követte elsősorban. Értekezéseiben egyetlen fölösleges szó sincsen ; rövidség, határozottság jel­lemzi valamennyit. Tudományos kutatásait­­egyrészt a régi hibás adatok helyesbítésére, másrészt pedig az új ásványfajok leírására fordította. Tudományos vitáiból mindig győztesen került ki. Elég, ha e helyen megemlítünk néhányat. BREITHAUPT és ROSE, a két világhírű, német mineralógus között hosszú vita folyt egy ehrenfriedensdorfi ércz körül. BREITHAUPT az érczet új ásványfajnak írta le és plinian-nak nevezte el . ROSE kétségbevonta BREITHAUPT adatainak helyességét. A vitát véglegesen KRENNER dönt

Next