Természettudományi Közlöny, 1957 (1. [88.] évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 1. szám
Amidőn Kitaibel megmaradt útijegyzeteit és életrajzát olvassuk, egyúttal az egész kort látjuk a történelem látóhatára alatt. Mária Terézia uralkodásának végéig kell visszamennünk, ha vázolni akarjuk azokat az eseményeket, amelyek döntően hatottak Kitaibel Pál életének és munkásságának alakulására. A határt az 1770-es év jelzi. Ekkor szervezték újjá a magyar közoktatást s annak keretében a nagyszombati egyetemi oktatást. Az egyetem hittudományi, bölcsészeti és jogi fakultása mellé megkapta az orvosi kart öt (!) tanszékkel. Az egyesített kémiai és növénytani tanszékre az osztrák származású bányaorvost, Winterl József Jakabot nevezték ki. Amikor 1770 novemberében előadásait megkezdte, az orvosi karnak semminemű felszerelése sem volt. Sem műszer, sem demonstráló anyag nem volt. Különösen sok gondot okozott neki a növénykert és a kémiai laboratórium megszervezése és felszerelése. A kancellária végül is 2000 forintért megvásárol egy értéktelen legelődarabot, amelyen Winters panasza szerint „még konkoly és pipacs sem terem” és évente árvíz önti el. A botanikus kert működését pedig a kancellária és Mária Terézia úgy képzelik, hogy ezen a földdarabon Winterl „termesszen zöldségféléket s eladásukból az egyetemi pénztárnak biztosítson jövedelmet!” A királynő mindezt sajátkezű feljegyzésével hagyja jóvá és rendeli el. Ugyanekkor megintik Winterl-t, „hagyjon fel a céltalan és költséges kémiai kísérletek bemutatásával, kerülje a bizonytalan, fölösleges és furcsa kísérleteket” és tanítson „könyvből”. Az ember nem csodálkozik azon, ha ilyen intézkedések a legmélyebb csalódásba, csüggedésbe, sőt kétségbeesésbe kergetnék a tudóst. 1777-ben Mária Terézia elhatározta, hogy az egyetemet, vele a füvészkertet is áthelyezi Budára. A költözködés újabb kálváriát jelent. Az új füvészkert helyének megválasztásába Winters-nek most sincs semmi beleszólása. Megvesznek egy sziklás talajú, egyenetlen, bozótos és erdővel benőtt földdarabot, „véletlenül” az egyetem gondnokának tulajdonát! Hat év sem telt el s a Nagyszombatban oly keservesen életre hívott füvészkert Budán küszködik tovább. Winterl jóformán minden költséget a magáéból fedez. Munkásokat fogad, szerszámokat vesz, a rozzant épületeket megjavíttatja. Egy régi kocsiszínből „melegházat” alakít. A kert felső részében az öntözéshez 48 négyszögöles tavat ásat, 28 munkás irtja az erdőt. Négy éven át négy lovat tart, hogy ezer fuvar friss erdei földdel használhatóvá tegye a talajt. Winters-nek a költségek töredékét sem térítik meg. Felesége, aki eddig a rendkívüli küzdelemben hősiesen kitartott, a hiábavaló erőfeszítés láttán öszszeroppant. Mindezek ellenére újból berendezi a botanikus kertet. Gombocz Endre azt írja róla, hogy ő „a magyar botanika történetében egyike a legrokonszenvesebb alakoknak”. Tudomány iránti lelkesedés, páratlan orvosi és tanári lelkiismeretesség jellemzi. Évről évre következetesen igyekszik a helyhez mérten elfogadható füvészkertet teremteni. Nincsenek növények? Bejárja Buda és Pest környékét, a Mátrát, a Bakonyt, és a begyűjtött növényeket összehordja a budai kertbe. Három év múlva újból minden odavész, mert az egyetem megint költözik. A botanikus kertet pedig árverésen eladják a rendőrség főparancsnokának, aki szőlőskertet csináltat belőle. Pestre költöznek. A helyzetet komikussá teszi, hogy a budai füvészkertet a pesti megvétele előtt elárverezték. Így azután Winters pénzért és hitelbe saját maga vásárol Pesten telket, hogy a budai füvészkert növényeit megmenthesse. 1785-öt írnak, és az egyetemi előadások szemléltetése az ő magánkertjében folyik. Negyvenhét éves korára megöregedett. Szomorú, kissé epés modorú, olykor-olykor hirtelen felfortyanó természet, aki azonban a tudomány szeretetét és művelését az emberiség legfontosabb ügyének tekinti. A tudomány fellendülésére élete vége felé Európa-szerte kedvezőbbek a viszonyok. A botanika történetének korszakos fejezete zárul Linné munkásságával, és nyitva áll az út a természettudomány továbbfejlődésére. „Addig a növénytan úgyszólván kizárólag a gyógyszerész- és orvostudományok szolgálatában állott, s csak Linné után kezdték a növénytant önálló tudományként megbecsülni” — mondja Gombocz. Linné munkássága rendet teremtett az óriási mértékben megszaporodott növényfajok között és rövid, világos jellemzésekkel könnyebbé tette meghatározásukat. Megkezdődött az addig ismeretlen vidékek és országrészek lázas kutatása s az új növényfajok tömeges „felfedezése”. Ehhez azonban utazni kell! Az állandó háborúskodás, a lezüllött közbiztonság, a pestis napi járóföldje kipusztította az embereket. Csak a vakmerő adja fejét utazásra. A helytartó tanács és a bécsi kancellária örökösen kémeket szimatol és politikai felhajtókat sejt az ország területén Iris hungarica. Tábla az Iconesből