Természettudományi Közlöny, 1957 (1. [88.] évfolyam, 1-10. szám)

1957-05-01 / 3. szám

zsugorodási hajlam esetén, vagy már kifejlődött zsu­gorodásoknál, valamint rossz vérkeringésű végtago­kon. Naponta négyszer-ötször is használhatjuk 15— 20 percre a kb. 50—55°-os meleg pakolást. A törzsön és a végtagokon szívesen alkalmazzuk a paraffin-pakolásokat, mert tapasztalatunk jó, a be­tegek jobban tűrik, még nagyobb hőfokon is a paraf­fint, mint a nedves gyapjú­pakolásokat. Ha a kezelés folyamán zsugorodás fordul elő, azt hosszú és türelmes munkával nyújtani kell egészen addig, amíg az ízületek kóros tartása meg nem szű­nik és az ízület szabad mozgását el nem érjük. A passzív és aktív gyógytorna lényegében olyan tornagyakorlatok, amelyeket a beteggel mi végzünk annak segítsége nélkül, vagy pedig, ha a beteg némi izomerővel rendelkezik a gyakorlatokban már ő is aktíve részt vesz. A gyógytorna célja kettős. Első feladatunk az, hogy megtanítsuk a betegeket bénult izmaik újbóli használatára, vagy rávezessük őket arra, hogyan tudják megmaradt izomzatukat a moz­gás és statika érdekében a leggazdaságosabban hasz­nálni. A gyógytorna második feladata természetesen az, hogy segítségével a zsugorodásokat elkerüljük és a bénulástól érintetlen izmokat jó kondícióban tart­suk arra az időre, amikor a beteg újból használni tudja azokat. A gyógytorna csak megfelelő dozírozás szerint vá­lik a beteg hasznára. Ha egy izom kevés feladatot kap, várható javulása késni fog. Ha viszont túlter­heljük az izmot, vagy izomcsoportot, akkor azok ki­fáradása, esetleg túlnyújtása a beteget gyógyulásá­ban veti vissza. Mindig szem előtt kell tartani, hogy nem elég a beteggel egyszer-kétszer naponta rövi­den foglalkozni, hanem a beteg egész napját, minden funkcióját úgy kell irányítani a reggeli ébredéstől az alvásig, hogy azok a gyógyulást szolgálják. Miképp jön létre valamely bénult izom gyógyu­lása, vagy javulása? A betegség nem minden esetben pusztítja el a gerincvelő ama mozgató sejtjeit, me­lyekből a mozgató inger az izomhoz jut. Néha csak egy részük pusztul el, néha csak gyulladás függeszti fel egy időre e mozgató sejtek működését. A gyógy­torna feladata, hogy az állandóan alkalmazott moz­gás­ inger segítségével a központ működését újra megindítsa, vagy arra késztesse a megmaradt moz­gató sejteket és a hozzájuk tartozó izmokat, hogy át­véve a betegség folytán elpusztult rész funkcióját, azt egészben vagy részben helyettesítsék. Alkalmazott gyógytornaeljárásunkat a következő elvek vezérlik: a) Gyógytorna előtt gondosan megvizsgáljuk a beteg szívműködését, keringési viszonyait, tüdő­álla­potát, a nemzetközileg megállapított fokozatok alap­ján meghatározzuk a bénult izmok erejét. Ahhoz, hogy pontos munkatervet készíthessünk, legtöbb­ször az izmok elektromos vizsgálata is szükséges. b) A gyógytornásznak minden beteggel egyénen­ként kell foglalkozni. Csoportos tornával bénuláso­kat kezelni Heines Medin megbetegedés esetében nem szabad, mert több gyermek tornásztatásakor a gyógytornász az esetleg szükséges segítő mozgásokat nem tudja kivitelezni, sem azt nem veheti észre esetleg időben, hogy egy izom nem fárad-e ki torna közben. Ha egy gyenge izomnak a gyógytornász nem Játék közben a gyermek elvégzi ugyanazokat a gyakorlatokat, mint amilyeneket gyógytornával végezne L.ibra-gy­akorlat Egy kis ujjgyakorlat 118

Next