Természettudományi Közlöny, 1967 (11. [98.] évfolyam, 1-11. szám)
1967-06-01 / 6. szám
b. ábra: Napfogyatkozás — a Holdról nézve. Április 24-én készítette a Surveyor-3 ezeket a felvételeket, amikor a Föld a napkorong előtt elhaladt. A felső képen a Nap Ázsia és az Indiai-óceán felett (bal felső rész) lenyugszik, míg a Csendes-óceán délkeleti része felett kelőfélben van (jobb alsó rész). Az alsó felvétel a napfogyatkozás közepe táján készült. A Föld körüli fényes gyűrű legvilágosabb része Alaszka és a Bering-szoros körül, az északi sarkvidéken van. A Nap korongja kissé az Egyenlítőtől északra haladt el, ezért nagyobb a fényerő az északi félteke felett Tüske a Tüskeváriban A magyar televízió Tüskevár-sorozata nagy népszerűségnek örvend a nézők soraiban, felnőttek és fiatalok körében egyaránt. A felnőtteknek is kikapcsolódást és olyan élményeket jelent, melyeket vagy átéltek — és most a filmen jólesőn látnak viszont —, vagy pedig szerettek volna átélni annak idején. Az ízes magyar beszéd és népi bölcsesség, amely Matula bácsi szavaiból kicseng, a romló nyelvű mai korszakban ugyancsak felüdítő hatású, és bizonyára nem téveszti el nevelő hatását sok fiatal nézőre sem. Népünknek a természettel való ősi, sokszínű kapcsolata is felszínre kerül Matula bácsi észjárásában, az állatokat megközelítő, vagy azokat elfogó „praktikái”-ban. Külön élmény az ősi, érintetlen természeti foltok sajátos szépségének bemutatása. A vadonélet izgalmai, a verejtékes munka új ízei, az egész napi nemes elfoglaltság utáni jótékony elfáradásnak az egyszerű hálóhelyen való kipihenése, de a „kemény”, korai kelések is a szép élmények reményében — szintén nagy pozitívumok. Mindezek ellenére azonban szót kell emelnünk bizonyos hibák ellen, főleg természetvédelmi szempontból, elsősorban a sorozat 5. filmje, a „Hárman a berekben” alapján, melyet 1967. ápr. 29-én 18.35-től adtak, sőt másnap délelőtt megismételtek. A hangsúly ebben a filmben erősen a puskára, a madarak lelövésére tolódott. A kisfiú egyre jobban bánik a puskával, bár viszonylag gyenge fizikuma nem áll arányban a nehéz fegyverrel. De a fiatal nézők nagy csoportjában a lelövés, a puska emelődik ki a film alapján: a többi, meglehetősen kevés cselekmény a puskának mintegy csak kulisszája. Ha ezek a lelövések olyan káros állatokat érintenének, amilyenek az ilyen helyeken is előforduló róka, pézsmapatkány, vidra, barna rétihéja, nem lehetne egy szót sem szólni. Tehát nem is annyira a puska ellen, mint inkább az ellen kell szót emelni, amit elejt a kisfiú ebben a filmben. Nem mást ejt el ugyanis — és ezt bizonyos büszkeséggel meg is nevezi az őt meglátogató osztálytársának —, mint a nyári ludat, holott az iskolában a tankönyvből azt tanulták, hogy a nyári lúd védett madár. Elmesélni, ill. mintegy követni való ideállá emeli tehát a film egy védett madár lelövését, végső fokon természetvédelmi törvényünk megsértését. Mi volna, ha például az adózás vagy a bevonulás kötelezettségének megszegését mutatnák be hasonló módon? A törvény az törvény, amíg vissza nem vonják, bármi legyen is a tárgya! Ráadásul ezt a nyári ludat nyárson meg is sütik. A nyárson való sütés kint a szabadban ma is kedvelt, romantikus szokás, azonban ez ne a védett nyári lúddal történjék! De még természetvédelmi tendenciát sem mutat a film. Főleg a kuvikkal kapcsolatban tűnt ez ki. A fegyveres kisfiú talál ugyan egy kuvikcsaládot, nézegeti is, de nem fog rá puskát, ami az eddigiek alapján „érthetetlen”. A film ugyanis itt elszalajt egy alkalmat az oly hasznos baglyok védelme érdekében. Pedig lehetett volna állást foglalni. Itt kimondhatta volna a kisfiú legalább azt, hogy „nem lőttem oda, mert a baglyok nagyon hasznosak!” Süketen pergett le tehát ez a mozzanat a filmen. Bravúrnak tüntette fel a film két varjúnak egy lövéssel történt elejtését is. (Az biztos, hogy a filmben ügyesen hozták össze a sokszor heterogén kockákat.) Úgy láttam, miközben a kisfiú kiemelte a vízbe hullott varjakat, hogy azok vetési varjak. Ez esetben ugyancsak hasznos madarak estek a puska áldozatául, mivel természetvédelmi szakirodalmunk a vetési varjút a mezőgazdaság egyik leghasznosabb madarának tartja. A traktorosok is jól tudják, hogy szántáskor hogyan kapkodják fel a vetési varjak a felszínre fordított káros pajorokat, „férgeket”. Mivel a filmben a varjak lelövése is „program” volt, már csak ezért is el kellett maradnia itt is a természetvédelmi szemléletre való nevelésnek, aminek — véleményemet nagyon sokan osztják — az ilyen nemű filmek egyik céljának kellene lennie. Főleg, ha államunk törvényei is előírják, sőt fajokra „lebontják” a madárvédelmet. Az említett madarak pedig benne vannak a „lebontás”-ban. Radetzky Jenő a Velencei-tavi „Chemel István” Madárvárta vezetője Billenthető vezetőfülkék A járműbe épített motoron igen gyakran kell kisebb-nagyobb javítást, állítást végezni. A munka gyorsasága — jó szerelő esetén is — szinte kizárólag a hozzáférhetőségtől függ. Nagyobb javításokhoz pedig még a motort is ki kell emelni helyéről. A jelenleg gyártott tehergépkocsik a vezetőfülke kialakítása szerint két fő csoportra oszthatók. A kis tehergépkocsik — hasznos teherbírásuk max. 5 tonna lehet — vezetőfülkéje nyújtott, ún. motorsátoros (pl. Csepel D-420, D-450, D-455 típusok), az 5 tonnánál nagyobb hasznos terhet szállító nagy tehergépkocsiké ún. bulldogfülkés (pl. Csepel D-706, D-710 típusok). Természetesen mindkét csoportban előfordulnak kivételek is. A nyújtott fülkés tehergépkocsik motorjainak javítása viszonylag egyszerűen végrehajtható. A bulldogfülkében azonban már igen kicsi a hely. Ha a motort nem építették a hűtő felé kihúzható kerettel, akkor csak a bulldogfülke leszerelése után lehet kiemelni a motort. A fenti nehézségek megszüntetésére olyan megoldást kellett keresni, amelynek alkalmazásával a motor és tartozékai, a mellső híd stb. gyorsan és egyszerűen javíthatók. Ez a megoldás az előrebillenthető vezetőfülke volt, amelynek első példányait