Természet Világa, 1980 (111. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
lül alkalmazható. Ekkor lényegében egy kettős „kérdezz—felelek játék” alakul ki (egyrészt a számítógépen belül a főprogram és a szubrutinok között, másrészt pedig a számítógép és az ember — a tervező — között, amelyben az emberé az irányító szerep, aki a számítógép által szolgáltatott közbenső eredményekre („kérdésekre”) reagálva — „feleleteivel” megfelelőképpen módosítja a számítógép működését, így a tervezés pontossága, ill. a különböző tervezési változatok mennyisége véges számú lépésekkel tetszőlegesen növelhető. Ellentétben azonban a klasszikus interaktív módszerrel, a barkochbamodellben az ember nemcsak a számítógépi részeredményekre reagál, hanem konkrét, igen—nem válaszszal utasítja a gépet a kívánt módon való továbbhaladásra. Nézzünk néhány „igazi” barkochba-kérdést, amelyet esetünkben feltehet a számítógép: — minden kiszolgáló úton szükséges a kétirányú forgalom? — a tűzfalakat figyelembe vegyem? — ha nem fér el a tárolandó mennyiség, akkor is tovább számoljak? — megnézzem, hogyan változik az elrendezés, ha 90°-kal elforgatom az útirányt? — figyelmen kívül hagyhatom a helyi adottságokat? — tovább pontosítsam az eredményt? — stb. Könnyen belátható, hogy a fenti, s az ezekhez hasonló kérdésekre esetenként más és más feleletet szükséges adni, ezért nem célszerű e döntési kritériumokat beépíteni a modellbe. A válaszoknak megfelelően — az előre beprogramozott lehetőségek szerint — számol tovább a gép. Bár a példa igen konkrétnak tűnik, a feladat megoldására alkalmas modell elvi felépítése messzemenő általánosításokra vezet. Egyrészt a soros tárolási módok variálásával is számos változat állítható elő, másrészt a modell — a speciális szubrutinok kibővítésével — egyéb tárolási módok esetére is alkalmazható. Sőt éppen, mert a barkochba-játék teljesen általános érvényű logikai sémájából indultunk ki, más szakterületeken is sikerrel felhasználható a módszer (pl. szervezési, folyamattervezési stb. problémák megoldása). Erre az általánosíthatóságra utal a 3. ábra blokkjainak megnevezése, ahol általában van szó rendszertervezésről, kiszolgálási folyamattervezésről. A módszer elvi alapjainak kidolgozása során nyert tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy számos — számítógépet felhasználó — tervezési eljárás hasonló módon felépíthető. Az alkalmazhatóság korlátaira vonatkozó végleges választ a módszer többszöri gyakorlati kipróbálása adhatja majd meg. DR. KOVÁCS PÉTER SCHÖPF-MEREI ÁGOSTON és az első hazai gyermekgyógyászati folyóirat Az elmúlt nemzetközi gyermekév is indokolja, hogy születésének 178. évfordulója alkalmából foglalkozzunk azzal az orvossal, aki a magyarországi tudományos gyermekgyógyászat megteremtője volt. Schöpf-Merei Ágoston 1804. szeptember 24-én született Győrött. Tanulmányai befejezése után Bécsben volt gyakorló orvos. 1836-ban ortopédiai intézetet alapított Pesten, majd 1839- ben gyermekkórházat. Közben orvostörténeti és gyermekgyógyászati előadásokat is tartott a pesti egyetemen. (Arcképe borítólapunk III. oldalán van). Schöpf-Merei neve a szélesebb közönség körében is ismert, de azt már kevesen tudják, hogy orvosi lapot adott ki és szerkesztett. A folyóirat hazánkban ebben a műfajban a harmadik, és egyben az első gyermekgyógyászati szaklap volt. Ilyen fórumra azért is nagy szükség volt, mert a hazai orvosok többsége akkor még a gyermekek gyógyítását nem tekintette külön problémának. Schöpf-Merei folyóiratának megindítása előtt, már 1842-ben egy próbafüzetet adott ki, „Magyar Orvosi és Természettudományi Évkönyvek” címen. Igaz ugyan, hogy a címben az évkönyv szó is szerepel, de a kiadvány ennek ellenére később havonként jelent meg. A próbaszám kedvező fogadtatása után, 1844-ben indult meg a folyóirat rendszeres kiadása. Az „E lapok tartalma s iránya” című bevezetőben azt írja a szerkesztő, hogy a folyóirat eredeti közlemények mellett elsősorban a külföldi orvosi lapok cikkeinek magyar nyelvű kivonatolását tartja a legfontosabb feladatának. A lap Európa néhány nagy városában tudósítókkal is rendelkezett. A folyóiratban megjelent munkák jórészét maga Schöpf-Merei írta többnyire gyermekgyógyászati témakörben; ilyen volt például: „Böngészet a tárgyilagos gyermekkórjeltan mezején” című cikke. Hasonló jellegű munkákat publikált még Karácsony János, a pesti gyermekkórház segédorvosa is. Sok cikk jelent meg az orvosegyesületek, a kórházak és a pesti orvosi kar problémáiról. Számos könyvismertetést is jelentettek meg. Hamarosan bekövetkezett a lap teljes irányváltozása. Ezt Schöpf- Merei Ágoston Bugát Pál lapjában, az Orvosi Tárban jelentette be. Közleménye lényegében azt tartalmazza, hogy folyóirata a továbbiakban csak gyermekgyógyászati vonatkozású anyagot fog közölni. Ezzel Schöpf létrehozta az első olyan gyógyászati lapot Magyarországon, amely az orvosi szakterületnek csupán egy speciális problémájával foglalkozik. A folyóirat részletes programját és egyéb változásokat a már változott címmel megjelenő — Magyar Orvossebészi Évkönyvek a gyermekgyógyászat körében — kiadványban fejtette ki (1845. 1. sz.): „A gyermekgyógyászat körének nagyságát, s fontosságát részletben fejtegetni, s okokkal támogatni szükségtelennek tartjuk. A betegek igen nagy számát gyermekek teszik, s a gyermekgyógyászat nehézségeit minden eszélyes gyakorló orvos naponta érzi. Újabb időben a részben is — kivált francia orvosok által — nevezetes vizsgálódások és gyarapítások történtek. Feladatunk leendő minden gyermekgyógyászati haladást kiszemelni, s a magyar orvosi közönséggel válogatva velősen közleni.” Az idézetből kitűnik, hogy Schöpf- Merei mennyire tudatában volt szaktudománya különleges jelentőségének hazánkban, különös tekintettel arra a körülményre, hogy abban az időben a gyermekeknek majdnem ötven százaléka még hatéves kora előtt elhalálozott különböző betegségekben. A megváltozott jellegű lap első számában jelent meg a szerkesztő alapvető tanulmánya: „A csecsemőkortól 15-ik évig terjedő 8576 gyermekkor esetek rendezete, s orvosi és sebészműtői tapasztalataim áttekintése ... öt és fél évi működésem a pesti gyermekkórházban.” Schöpf-Merei viszonylag rövid életű folyóirat-kiadói tevékenységének az a körülmény vetett véget, hogy 1846-ban felmerült egy újabb orvosi folyóirat kiadásának gondolata a pesti orvosegyesület támogatásával. Ekkor a szerkesztő saját lapjának kiadását beszüntette. Ezt is az Orvosi Tárban jelentette be: „Három magyar orvosi lap jelenleg még fenn nem állhat... A régibb éremdúsabb Orvosi Tárt illeti az elsőbbség az általa szerkesztett ifjabb lapom előtt, mellyeket — hidje el a tisztelt olvasó közönség — eddig is csak kárommal lehetett fönntartani.” E szövegből is kitűnik, hogy a gyermekek nemeslelkű tudós gyógyítója eszméi terjesztésére saját vagyonát is felhasználta. Ezt a körülményt életrajzírója Szinnyei József is kiemeli: „Minden munkáját és folyóiratát saját költségén és veszteséggel adta ki.” Schöpf- Merei jelentős kezdeményezésével messze kora előtt járt, terveinek megvalósítására csak jóval később — több mint egy évtized múlva — nyílt lehetőség a Markusovszky Lajos által szerkesztett Orvosi Hetilap keretein belül. A szabadságharc ideje alatt 1848— 49-ben Schöpf-Merei az olasz légió főorvosa volt, ezért a fegyverlete 39