Természet Világa, 1981 (112. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
Most, háromszáz évvel az események után, az új bizottság megállapíthatja majd, hogy Galilei látszólag önkéntes bűntárs az egész ügyben. Az eljárás jegyzőkönyvei bőven elegendőek ahhoz, hogy ez nyilvánvaló legyen. Nem kétséges, Galilei félt, s a félelem nem teszi-e a hazugságot megbocsáthatóvá? Persze az új bizottság még azt is kijelentheti, hogy az 1633-as év eseményei más irányt vettek volna, ha Galilei egyenes, ragaszkodik saját fegyvereihez. Talán még meg is győzhette volna bíróit arról, hogy a Föld kering a Nap körül, nem pedig a Nap a Föld körül. Élete nagy részében Galilei tényleg ezt próbálta tenni. Első összetűzését a Szent Hivatallal 1616- ban az provokálta, hogy három évvel korábban egy levelében ezt írta: ,,a szentírás nem tévedhet", és a továbbiakban arról érvelt, hogy a túlságosan betű szerinti értelmezése félrevezető lehet. Az utolsó pillanatban felismerte, hogy nem az ő kezében, hanem az egyházéban van az ütőkártya. Giordano Bruno kivégzése 1600-ban egy hasonló (de kevésbé hatásos) eretnekség kifejtéséért megmutathatta Galileinek, hogy bizonyos ügyekben az egyház hajthatatlan. Ha Galilei ragaszkodott volna eretnekségéhez, akkor nagy a valószínűsége, hogy követte volna Giordano Brúnót a máglyán. Ebben az esetben viszont a Poupardbizottságnak még sokkal nehezebb kört kellene most négyszögesítenie. Ha tehát Galilei megaláztatásában hiányzik a mártírium, akkor miért tartják szükségesnek, hogy újra felvessék ezt a régi kérdést? A püspöki szinódus előtt a múlt héten erre az hangzott el, hogy a Galilei körüli zavar még mindig akadály a tudomány és az egyház között, ami a potenciális hívőket távol tartja azoktól a kongregációktól, amelyekhez egyébként tartoznának. Nehezen hihető, hogy ez a lényeges indok. Még azok is, akik nem kötődnek a katolikus egyházhoz, ma elismerik, hogy az elmúlt három évszázadban lényeges változások történtek. Akarva, nem akarva a Biblia régi betű szerinti értelmezésével felhagytak. Sok kiváló pap komolyan és konstruktívan érdeklődik a természettudomány eredményei iránt. Sok kiváló természettudós hívő. S ha van szakadék természettudomány és az egyház között, ennek eredete jelenkori problémákban található, nem azokban, amelyekkel a 17. század foglalkozott. Az új bizottságnak ezért valójában nehezebb a feladata, mint ahogyan szervezői eltervezték. Mindeme idők elteltével Galilei rehabilitációja aligha jelentősebb, mint megbocsátani annak a közlekedési szabálysértőnek, aki beismerte bűnösségét a bíróság előtt. Az új bizottság aligha várhatja, hogy meggyőző jelentést készíthet a Galileiügyről, ha nem megy alaposan a részletekbe azt a kérdést illetően, hogyan kell az egyháznak viszonyulnia a jelenleg kényes természettudományos kérdésekhez. Mi lesz az egyház véleménye például a darwinizmusról? A sóvárgás az irányított evolúció iránt még mindig túl nagy súllyal szerepel az egyháznak a biológiáról alkotott véleményében. Mi történik majd, ha az ősrobbanás nem lesz többé az a kozmológiai evidencia, amelyre az egyház épít? Csábító feltételezni, hogy ezekben a felvilágosult napokban Galilei tragédiája nem ismétlődhetne meg. De így van-e ez? Hogyan vélekedjünk arról, hogy az egyház nézeteihez ragaszkodva gyakran szembekerül azokkal a tényekkel, amiket az emberi viselkedés természetéről ismerünk. Csak a múlt vasárnap kérte II. János Pál, hogy az újraházasodott emberek végleg tartózkodjanak a szexuális érintkezéstől. Az egyház nézetei a születésszabályozásról megfelelőek lehettek akkor, amikor annak valószínűsége, hogy az újszülött megéri a pubertáskort, jóval 50% alatt volt, ma viszont milliónyi kis mártírt csinálnak, Galilei szánalmas jelenkori hasonmásait. A Poupard-bizottság el fogja kerülni az ilyen hangyabolyokat. De ha így tesz, messze elmarad majd attól, ami célkitűzésének látszik. Fordította: Dr. Abonyi Iván A szíriai aranyhörcsög Bárkinek a szívébe lophatja magát a szíriai aranyhörcsög, ez a mókás viselkedésű, igen csinos apró rágcsáló. Az aranyhörcsög szinte egyenesen a nagyvárosok állatbarátai kedvéért létezik. Külsőre is igen mutatós, de legszórakoztatóbb a viselkedése. Az aranyhörcsög az az állat, amely még alvása közben is mosolygásra készteti az őt figyelő embert. Elbűvölő látvány az egymás hegyén-hátán alvó, rózsaszín talpacskáikat égnek meresztő aranyhörcsög vagy a kétlábra ágaskodó, a füleit hegyező, és tompa orrocskájával a levegőbe szimatoló apróság. A szíriai aranyhörcsög (Mesocricetus auratus auratus) a Rágcsálók rendjébe, a Hörcsögfélék családjához tartozik. Természetes élőhelye Szíria félsivatagos területe. Hazájában nagyon ritka, s valószínű, hogy a világ aranyhörcsögállománya a valamikor Londonba szállított 3 darab szíriai aranyhörcsögtől származik. Az aranyhörcsög inkább esti és éjszakai állat. Nappal föld alatti üregében alszik, s rendszerint napnyugta után indul élelmet keresni. Ez az életritmusa fogságban is megmaradt, így éppen az esti órákban nyújt kikapcsolódást a munka után hazatérő embernek. Gyűjtögető életmódot folytat ugyanúgy, mint a nálunk élő eurázsiai hörcsög. Kitömött pofazacskóiban hurcolja éléskamrájába a gabonaszemeket és egyéb növényi részeket. A mi hörcsögünknél azonban jóval kisebb, s egyáltalán nem olyan mogorva. A vele foglalkozó embert könnyen és gyorsan megszokja, csak a kölykeit védő anyák harapnak, de azok sem valamennyien. A szíriai aranyhörcsög kis testű rágcsáló, hossza 12—18 cm. A nőstény valamivel nagyobb a hímnél. Arcorra nem olyan megnyúlt, mint az egereké, farka egészen rövid. Az egész állat - különösen amikor ágaskodva figyel - kéregető apró mackóra emlékeztet. Színe nagyon változatos: legelterjedtebb változatuk a rozsdabarna és barnásszürke, a lapocka mögött egy fekete övvel. Ezen kívül a barna minden árnyalatában előfordulnak, mint pl. pezsgőszínben, az egész világos zsemleszínűben, de van közöttük albínó is. Tarka színváltozataik is vannak, amelyek a barna, vörösesbarna vagy barnásszürke valamilyen árnyalatát, és széles, de nem szabályos fehér övből álló „színösszeállítást” viselnek. Tartása egyszerű: nem igényel semmiféle különös gondozást és elhelyezést sem. Terráriumban, üres akváriumban, kalitkában, ketrecben, sőt még műanyag dobozban is eltartható. A legmegfelelőbb mégis a terrárium, amelynek ideális mérete egy pár számára 50x25x35 cm. A terrárium aljára tegyünk annyi szénát, amennyiből az állatok búvóhelyet tudnak készíteni maguknak, 3—5 cm faforgács-réteget szórjunk a terrárium aljára. Itt még 4-6 utódja is jól eltartható, de 6-8-nál több állatot már ne tartsunk egy helyen. Nem túl érzékenyek a hőmérsékletre sem, de nagy vagy hirtelen hőmérséklet-változásnak ne tegyük ki őket. Arra mindig ügyeljünk, hogy az állatot száraz és huzatmentes helyen tartsuk. Ha télen hűvös helyen kényszerülünk hagyni, akkor már ősztől adjunk bőséges, keményítőben, zsírban gazdag tápanyagot (kukoricát) vagy olajosmagvakat (napraforgó), hogy az állat szervezete fel tudjon készülni a téli időszakra. Télen az aranyhörcsög — ha hűvös helyen tartjuk — téli álmot alszik: 4 naponként ébred fel, táplálkozik és ürít, majd újból aludni tér. Etetése nem jelent gondot, mert jó evő és mindent elfogyaszt, amit egy közepes méretű háztartásból biztosítani lehet. Száraz kenyeret, süteményt, kétszersültet, pászkát, sajtot adhatunk az aranyhörcsögnek. Mindig biztosítsunk ezek mellé valamilyen zöld növényi részt (pl. zöldségféléket, sárgarépát, fehérrépát, karalábét, káposztát, burgonyát). Gyümölcsök közül almát, körtét, egy-egy szem szőlőt vagy barackot etethetünk, de szilvát ne adjunk, mert hasmenést okozhat. Időnként adhatunk apróra vágott sovány nyershúst egy keveset, mert azt nagyon szereti. Valószínű, hogy természetes élőhelyükön is fogyasztanak állati eredetű táplálékot, rovarokat és férgeket. Ezen kívül adhatunk szemes takarmányt pl. búzát és zabot. Árpát ne adjunk az állatoknak, mert hosszú szálkája felsértheti a pofazacskóját és ez sugárgomba-fertőzést okozhat. Általában napjában kétszer adjunk enni, reggel és este. Egy kifejlett aranyhörcsög 35—50 g táplálékot fogyaszt el napon t7