Természet Világa, 1988 (119. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

szesítették. Az idegen nyelvek iránti fogé­konyságát korán kimutató kisdiákot a csa­lád Drezdába küldte tanulni. A Szent Ke­reszt Gimnázium ódon falai között nagy hatással volt rá tanára, Hausmann pro­fesszor, aki előadásaiban hívta fel a fi­gyelmét a görög kultúra világtörténelmi szerepére, ő irányította érdeklődését Nagy Sándor ázsiai hadjáratára, s ő adta kezébe a makedón világhódító görög tör­ténetírója, Arrianosz művét. E diákköri élmények később meghatározó jelentő­ségűvé váltak Stein Aurél életművében. A középiskola utolsó éveit itthon végezte a budapesti Evangélikus Főgimnázium­ban. Középiskolai tanárai közé tartoztak a kor jeles tudósai, Böhm Károly, a neves filozófus, Lehr Albert és Fröhlich Izidor. Az 1879-ben letett érettségi vizsga után iratkozott be a bécsi egyetemre. Később Lipcse, majd Tübingen egyetemein hall­gatott orientalisztikai, összehasonlító nyelvészeti, klasszika-filológiai, szanszk­­rit, óperzsa és indológiai stúdiumokat. Trefort Ágoston kultuszminiszter támoga­tásával 1884—85-ben ösztöndíjasként Oxfordban és Londonban tanult. 1885— 1886-ban a Ludovika Katonai Akadémián szervezett tanfolyamon szolgálta le ön­­kéntesi évét s az öt rangelső közé került. Itt sajátította el azokat a tereptani és kartográfiai ismereteket, melyek révén Belső-Ázsia jeles feltérképezőjévé vált. Nyári vakációit többnyire az Alpokban töltötte. Ott szerezte meg azokat a hegy­mászó tapasztalatokat, melyeket később Ázsia magashegységeinek feltárásában gyümölcsöztetett. Fiatal magántanárként 1886 őszén Bécsben a VII. Nemzetközi Orientaliszti­kai Kongresszuson a „Hindukusch und Pamir in der iranischen Geographie” cí­men megtartott előadásával hívta fel ma­gára a szakmai körök figyelmét. Angliába visszatérve hamarosan el­nyerte a brit tudományos körök támogatá­sát. Sir Henry Rawlinson, a British Mu­seum kurátora, Duka Tivadar, Körösi Csom­a Sándor kutatója és Szinesi Márk, a keleti nyelvek cambridge-i professzora pártfogásával került Indiába. India földjén Stein Aurél Indiában a lahorei Punjab Egyetemen a szanszkrit nyelv és iroda­lom tanára, majd az Oriental College igazgatója lett. A nyári szünetekben 1888—1896 között Govind Kaul barátjá­val nagy utazásokat tett Kasmírban. Az országrészt bebarangolva alaposan meg­ismerte annak történeti-földrajzi viszo­nyait, régészeti emlékeit s folklórját is tanulmányozta. Első tudományos műve, a Rádzsatarangini, a Királyok Könyve, a nagyszabású kasmíri őskrónika 1894- ben jelent meg. Ezekben az években gyűjtött anyagot „A fehér hunok és rokon­törzsek indiai szereplése” címmel 1897-ben megtartott akadémiai székfoglaló elő­adásának témájához. Nem titkolta s elő­adása végkövetkeztetéseiben hangsú­lyozta, hogy a magyar őstörténetnek kí­vánt adalékot szolgáltatni. S bár későbbi munkáiban nem találunk utalást arra, hogy ilyen kutatási terveket dédelgetne, de az kétségtelen, hogy Körösi Csom­a Sándor élete és példája jelentős ösztönző erőt adott számára. A székely tudós va­lóra nem válhatott úticélja irányította Stein Aurél figyelmét Belső-Ázsia ismeretlen területeinek kutatására. Későbbi expedí­ciói során azokat a vidékeket tárta fel, amelyekre Körösi Csom­a Sándor nem juthatott el. Amikor 1898-ban az indiai angol hadsereg megszállta a Szvát és az Indus völgye közötti Bunér vidéket, a fiatal tudós felhasználta az alkalmat s elsőként szervezett régészeti expedíciót a területre. Ekkor kezdte el az anyaggyűj­tést és előtanulmányait Nagy Sándor in­diai hadjáratával kapcsolatosan. A Kan­­dag-völgyi Gumbatban, az Amlikdara völ­gyében, Takar­ darában és a Dzsanbil­­völgyi Dzsurdzsuraiban számos budd­hista szentélyt tárt fel. Utazásának fő célja az volt, hogy kinyomozhassa Nagy A­bodzsi-hágó, Belső-Ázsia kasmíri kapuja

Next