Természet Világa, 1989 (120. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

„kacsint”. S az arisztotelészi értelmezés helyett a logosznak immár allegorikus teologikumát adja. Számára tehát az arisztotelészi értelmezés nem egy eset­ben önkényes teológiai interpretációt kap. S mivel az arisztotelészi mozgáselmé­letet csak a kényszerített kinézis magya­rázatában találja igazoltnak, egyértel­műen és tapasztalatilag is ellenőrzöttnek, megengedhetőnek véli a terminusokkal való allegorikus kitérőt. Arisztotelész ki­netikai magyarázatai jóval bonyolultab­bak, mint a mi newtoniánus fizikában megismert fogalmaink. Ez a megállapítás hatványozottabban érvényes a Szagirita körmozgásra vonatkozó megállapításai­ra. A Hold feletti szférában valósul meg. Ugyanis a Hold a legalacsonyabb, vagyis a Földhöz legközelebb eső égitest, amely már maga is ilyen, csak a magasabb régiókra jellemző mozgást végzi. A kör­mozgás az örök égitestekre jellemző az egyenes vonalú, a szublunáris szférában. Ebben a kettős felosztásban az a régi pythagoreus gondolat érvényesül, hogy az égitestek emberfölötti, isteni lények, akiknek mozgása csakis a tökély ívén, a körpályán valósulhat meg. S az égitestek körmozgásából egyben arra is következ­tet, hogy ezeknek a legnagyobb magas­ságban mozgó szubsztanciáknak az anyaga minden másnál - még a tűznél is! - könnyebb. Ez az ötödik szubsztancia: az éther, a quinta essentia. Pázmánynál többször találkozunk az­zal az arisztotelészi gondolattal, hogy ter­mészetes mozgás esetén a nagyobb test­nek a sebessége is nagyobb. S mivel a „természetes mozgás" fogalmai szerint ez lefelé, a Föld középpontja felé irányul, a test esik. De némely esetben lehet fölfelé ható is, mint a könnyű tűz esetében­­ minél „könnyebb” az, annál nagyobb sebességgel halad fölfelé, a „természe­tes helye" irányába [7]. Pázmány - a coimbrai Arisztotelész-kommentárokkal ellentétben - közvetlenül Arisztotelészt értelmezi, ismétli meg, nem veszi figye­lembe a történeti kommentárirodalmat: például az aphrodisziaszi Alexandroszt (3. szd.) vagy a perzsa udvarban működő Szimplikiosz örökségét (6. sz.). [8] S hogy az optikai felfedezések meny­nyire a kor természetképének megválto­zásához kapcsolódnak - Willebrord Snell (1591-1626) töréstörvénye vagy Schei­­ner páter optikai vizsgálatai a szemmel (1619)­­, arra az is bizonyíték, hogy a tudomány peremvidékén tevékenykedő Pázmány is foglalkozik a szivárvány je­lenségének értelmezésével, az optikai el­méletekkel. [9] A 16. század elején Pázmánynak tet­szetős kozmogóniai teóriák dzsungelé­ben kellett tájékozódnia. Ugyanakkor az­zal is tisztában volt, hogy egyetlen asztro­lógus sem gondolja hitelesnek, csak hitelt érdemlőnek elképzelését. Az égi világok egymáshoz való viszo­nyáról Pázmány öt véleményt ismertet. Az első - általa is kedvelt - szerint össze­sen tizenegy égi világ van. Nevezetesen a mozgó csillagokéra van hét szféra, az állókéra a nyolcadik. Mivel az állócsilla­gok nem egy, hanem háromféle mozgást végeznek, a legvalószínűbb, hogy az álló­csillagok nem egy, hanem három szférán helyezkednek el. A jelzetteken kívüli a coelum empyreum , a mindent befo­gadó tüzes ég. A második vélemény - melyet Giovanni Antonio Magini (1555-1617) bolognai csillagász és Cristophorus Clavius­ Schlüssel (1537-1612) jezsuita termé­szettudós és geométer vall - az előbbitől abban különbözik, hogy tagadja az ide­­oda lengő mozgás lehetőségét egy csil­lagvilágon belül. A harmadik feltevés mindössze két szférát enged meg. Ezek egyike az, me­lyet a csillagok ékesítenek, a másikon a boldogok laknak, melyhez felsorolja a patrisztika nagyjainak egyetértő vélemé­nyét. A csillagok egymás között fellépő változását az elmélet hívei úgy oldják meg, hogy feltételezik az ég különféle részeinek különböző sebességű mozgá­sait. Ezzel megoldottnak is tekintik az univerzum mozgásproblémáját­­ az epi­­ciklusok bevezetése nélkül. A negyedik teória Kopernikuszé: e hét eget különböztet meg. A legfelső az a mozdulatlan állócsillagoké, a többi hat a bolygók ege, s mindegyik sajátos moz­gást végez. A „boltozat” alatt közvetlenül a Szaturnusz szférája található (pályáját harminc év alatt teszi meg), majd a Jupiter következik (tizenkét év), a Mars (két év) és a Hold. Ezen a szférán helyezi el a Földet is: négy elemmel, ötödik helyen a Vénusz következik (kilenc hónapos), ha­todikon a Merkur (nyolcvannapos körrel). A mindenség közepében a Nap található. Pázmány értékelése szerint Kopernikusz értelmezése a világegyetem mibenlétéről jobb, mint a többié, de felfogása még szokatlan. Francastoriusé (1420 körül—1492), a kiváló reneszánsz kori csillagászé az ötö­dik elmélet. A mozdulatlan Föld a világ közepén van, s igen bonyolult konstellá­­ciójú csillagrendszer veszi körül. Ebben a rendszerben 69 önálló mozgású szféra lelhető. Pázmány töredelmesen bevallja: nem tudja Francastoriust követni. A spekulatív gondolkodást előnyben részesítő Pázmány hajlik arra, hogy a csillagok mozgását a kizárólag matemati­kai módszerekkel operáló Ptolemaiosz felfogásával magyarázza. Hiába ismeri Kopernikuszt, mivel az egyházi „nihil obstat”-tal nem rendelkezik, nem vállalja. Sőt, azzal a megjegyzésével, hogy a csillagokat szellemi lények - legyenek akár angyalok vagy üdvözült lelkek - mozgatják, kibújik az általa elemzett teó­riák immanenciájából. RÁSZLAI TIBOR *­­ E SZÁMUNK SZERZŐI DÜRR JÁNOS geofizikus, a Termé­szet Világa szerkesztője, Budapest; DR. GÁNTI TIBOR tud. tanácsadó, MTA ökológiai modellező csoport, Bu­dapest, a Természet Világa főszer­kesztője; DR. HALMÁGYI LEVENTE kandidátus, tud. munkatárs, ÁTK Ál­lattenyésztési Kutató Intézet, Gödöllő; DR. JUHÁSZ JÓZSEF egyetemi ta­nár, Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc; DR. KÖLCSEI TAMÁS szer­kesztő, MÉM AGROINFORM, Buda­pest; DR. KUBASSEK JÁNOS múze­umigazgató, Magyar Földrajzi Múze­um, Érd; DR. NAGY TIBOR vegyész­­mérnök, Vegyi- és Robbanóanyag­ipari Felügyelet, Budapest; BÁSZLAI TIBOR szellemi szabadfoglalkozású, Érd; ANDREJ SZAHAROV Nobel-bé­­kedíjas fizikaprofesszor, a SZUTA tagja, Szovjetunió; VICTOR F. WEISSKOPF fizikaprofesszor, Mas­sachusetts Institute of Technology, Amerikai Egyesült Államok. JAKOV B. ZELDOVICS (1914-1978) fizika­­professzor, a SZUTA tagja. 44 Jegyzetek: [1] J. Kepler: Opera Omnia I—Vili., Francofurt, 1858-1871., 1.181.; Morris Kline: Mathema­tics: A Cultural Approach. Cambridge, 1973; Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete. Bu­dapest, 1986(3], 181-185. [2] J. Andritsch: Stundenten und Lehrer aus Un­garn und Siebenbürgen an der Universität Graz (1586-1782). Graz, 1965, 27., 279- 281.; Ory Miklós: Pázmány Péter tanulmányi évei, Bécs, 1973. [3] Paul Oskar Kristeller: Szellemi áramlatok a reneszánszban. Budapest, 1979, 61-73.; Pólya György: Matematikai módszerek a természettudományban. Budapest, 1984, 36-37. [4] Tractatus in octo libros Aristotelis de physico audito. Petri Cardinalis Pázmány: Opera Omnia II., szerk. Bognár István, Budapest, 1895. Mustra-fordítás olvasható A táguló világ magyarországi hírmondói. XV-XVII. század. Vál., bev. és jegyz. Waczulik Margit. Budapest, 1984, 381-385. [5] Steiger Kornél: Parmenidész és Empedok­­lész kozmológiája. Budapest, 1985, 129.; G. E. R. Loyd: Early Greek Science: Thales to Aristotle. London, 1970,86-90. [6] Tractatus in octo... Opera Omnia II. 34.; J. L. E. Dreyler: A History of Planetary Systems from Thales to Kepler. Cambridge, 1906; Szabó Árpád - Kádár Zoltán: Antik termé­szettudomány, Budapest, 1984,135. [7] Gerencsér István: Pázmány Péter termé­szettudományi világképe. Búvár, 1937 (3): 89-95.

Next