Természet Világa, 1992 (123. évfolyam, 1-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
Stoczekről még érdemes elmondani, hogy 1865-től 1872-ig ő volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke, az 1871/1872. tanévben pedigamikor a műegyetem megkapta az egyetemi rangot - ő lett ennek az intézménynek a legelső rektora. Később, 1875 és 1879 között ismét ő töltötte be a rektori tisztséget. Az adatok egybevetéséből kitűnik, hogy Ráthnak a svájci egyetemen hallgatott négy félévét Budapesten hiánytalanul beszámították, mert itt újabb hat félév hallgatása, az előírt gyakorlati év is a szigorlatok után 1876 májusában megkapta a tanári oklevelet. Már az előző év novemberében a „Nagyméltóságú m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium” helyettes tanárnak nevezte ki a nagykállói állami főreáltanodához. Itt csupán egy esztendeig tevékenykedett, amikor a budapesti evangélikus gimnázium megválasztotta helyettes tanárává. Újabb két esztendő elteltével rendes tanárrá lépett elő és ebben a minőségben működött 1919-ben történt nyugdíjazásáig. Tanári tevékenységét nézve azzal jellemezhetném, hogy tanítványai egyfelől rendkívül tisztelték széles látókörét és nagy tudását, másfelől azonban nagyon féltek tőle. Kedvelte a jól tanuló, a kitűzött feladatokat pontosan teljesítő diákokat, viszont igen szigorúan osztályozta a feleleteket. Mellébeszéléssel nem lehetett nála boldogulni. Jómaga mérhetetlenül kötelességtudó volt, s a kötelességtudást másoktól is megkövetelte. Amikor kisebbik fiát, Gézát a diftéria 14 éves korában elragadta, a viszonylag kis tanári jövedelemből emlékére az evangélikus gimnáziumban két alapítványt hozott létre. Talán nem érdektelen, hogy az egyiket - amely az V. osztály legjobb matematikusának ösztöndíjaként szolgált -1917- ben Wigner Jenő, 1918-ban Neumann János kapta meg. A KMTT-nek igen lelkiismeretes munkatársa volt. A könyvtárban is szigorú rendet tartott. Nem tűrte a kölcsönzési határidők megszegését. A kívánságkönyvben nemegyszer élénk vitába került azokkal az olvasókkal, akik szerinte felesleges könyvek beszerzésére tettek javaslatot. Kidolgozta és nyomtatásban megjelentette a könyvtár kétkötetes katalógusát. A Természettudományi Közlöny 122, a Pótfüzetek 7 írását közölte. Számos tudományos felfedezésről és technikai találmányról ő tudósított Magyarországon először. Emlékét az egyik jelentős magyar ismeretterjesztőként becsüljük." 4 NAGY ISTVÁN GYÖRGY TUDOMÁNYTÖRTÉNET Xántus János Kevés olyan olvasó ember van Erdélyben és a magyar nyelvterületen, aki ne ismerné dr. Xántus János könyveit, cikkeit, ne hallgatta volna színes előadásait kirándulásokon, iskolában vagy a rádióban és a televízióban. Immár 10 éve annak, hogy aránylag fiatalon, 65 éves korában a házsongárdi temető befogadta őt. Xántus János egyetemes kultúrát hordozó felkészültsége, a természettudományok csaknem minden ágában való jártassága, jellembeli kvalitásai két gyökérre vezethetők vissza: a család, amelyből származott és szerencsés középiskolai és egyetemi tanulmányai. 1917. február 20-án született Kolozsváron, abból a családból, amely a kalandos életű világutazó, állatkertalapító és néprajztudós Jánost, apja unokaöccsét adta a világnak. Édesapja, id. Xántus János szintén természetrajz-földrajz szakos tanár és utazó volt. Édesanyja a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem földrajzkarának első női hallgatója volt, később Cholnoky Jenő mellett tanársegéd. A tudományos tartalommal és beszélgetésekkel telített családi környezet, az otthoni gazdag szakkönyvtár és térképgyűjtemény minden bizonnyal hozzájárult a gyermek Xántus természettudományos érdeklődésének a felkeltéséhez és életpályájának alakulásához. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a római katolikus (piarista) líceumban végezte. A Regale Ferdinand Tudományegyetem természetrajzkarára 1936-ban iratkozott be. 1941-ben védte meg doktori értekezését A Kis-Szamos vízvidékének tavai címmel, majd egyetemi tanársegéd lett. 1948-tól Kolozsvár majdnem minden középiskolájában tanított biológiát, állat- és növénytant, földrajzot és csillagászattant. Színes és sok tudást tükröző óráit rengeteg szemléltető anyaggal illusztrálta, világos és lényegre törő táblavázlatait gyöngybetűkkel írta. Mestere volt a tudományos érdeklődés felkeltésének. Vallotta, hogy az órákon tanultakat csak a természet élén lehet igazán megérteni és tudatosítani. Ezért nemcsak ünnepnapokon, hanem a hétköznapok délutánjain is kijárt velünk a Hójába, a Bácsi-torokba, a Blikkbe, a Keleki-gerincre vagy a Békásba, sokszor a Szamos-partra, minden esetben jól meghatározott céllal: növény-, rovar-, kövület- vagy kőzetgyűjtés, madármegfigyelés vagy a felhőtípusok meghatározása. A természetjárásban az akkori időkben húsz- Tanítványai körében, kísérletbemutatás közben 523