Természet Világa, 1994 (125. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
TUDÓSSORS SZENTÁGOTHAI JÁNOS Ulyssesként az asv körül LEVÉLVÁLTÁS Kedves Gyula! ígéretemnek megfelelően, itt küldöm életutam történetét. Eltérően eredeti elgondolásomtól most mégis visszatértem az eredeti Ulysses kézirathoz, de azzal a változtatással, hogy egy preambulumban megmagyarázom a kézirat keletkezésének történetét és hogy eddig miért nem közöltem. Utána - csekély változtatással - az eredeti monológrész. Ezután jön 16 év múlva címmel részben egyes, a mai olvasó számaira már nem könnyen érthető dolgok magyarázata, utóbbi közéleti szerepem - politikai hitvallásommal, valamicske az áltudományok elleni harcomról és végül általános frusztráció ellenére - békés kicsengésként - további tudományos-filozófiai szemléletem és ezek reményei. Megpróbáltam egy hagyományosabb önéletrajzot készíteni, de egyetemi éveim elejéig máris 50 oldalt tett ki. Beláttam, hogy ezt majd csak egy könyvben tehetem közzé, vagy teheti közzé valaki levitézlésem után. Ebben a formában is fölöttébb vitathatónak vélem, vajon a Természet Világának jót tenne-e egy ilyen önéletrajz? Nem kellene-e helyette inkább egy, az életrajz nyomán készített interjúsorozatot hozni részletekben.. .A jelen formájú önéletrajzbin vivő'9 félreérthető, és félre is értenék sokan (nem is szólva az áltudományos establishment rosszindulatú kiforgatásairól). Ha a mostani ismételt rosszulléteim közeli halálomat jelentették volna, nem lenne aggályom. „Post mortem” ez az életrajz kielégítő volna, de azért nem teszem meg a szívességet senkinek, hogy az előtt halálozzam el, mint amit a sorsom számomra kijelölt... Ne felejtsd el, hogy az eredeti Ulysses kézirathoz 16 ábra is tartozott, ebből egyesek szükségesek (pl. a kis agy modell), másokat orvostörténeti érdekességük miatt és szerint kell valószínűleg szelektálni. Pillanatnyilag becsülettel igyekeztem ígéretemet betartani. Kérlek, ne döntsetek az összes felhozott és esetleg fel nem hozott körülmény gondos mérlegelése nélkül. Budapest, 1993. szeptember 14. Üdvözöl Szentágothai János Tisztelt Professzor Úr! Mindenekelőtt köszönöm, hogy betartotta ígéretét és megírta nekünk pályája emlékezetének kibővített változatát. Nincsenek aggályaim a kézirat közlésével kapcsolatban. Futóbolond lenne az a szerkesztő, aki ilyen kéziratot kiadna a kezéből, másoknak engedne át. Jól elkülönülő három részre osztható az írás, jövő évi első számaink értékének ígérkezik. Szerencsémnek tartom, hogy kihasználtam egy „gyenge” pillanatát, amikor megmutatta nekem és sikerült kikoldulnom íróasztalfiókjából az elhantolt kéziratot. Persze, biztosan lesznek olyanok is, akiknek majd nem tetszik a vezető tudósunk öniróniától sem mentes föltárulkozása, de ők lesznek elenyésző kisebbségben. Egyszóval legyen nyugodt profeszszor úr, jót tesz ezzel az írással a Természet Világának! Természetesen ez a kézirat sem kerüli el gondoskodó simogatásainkat, de még nyomdába adás előtt megmutatjuk önnek az „eldarabolt’ változatot. Budapest, 1993. szeptember 21. Tisztelettel és szeretettel köszönti Staar Gyula Ennek az írásnak az első részét 1977 őszén írtam Juhász Ferenc felkérésére az Új írás c. lapjának Pályám emlékezete sorozatához. Habár igyekeztem metaforikus formájával elfogadhatóvá tenni meglehetősen bizarr élettörténetemet és - ami ennél fontosabb - szemléletemet az akkori irodalomirányítás által elviselhetőnek vélt szintig. Aczél György viccesen ezzel tanácsolta el a főszerkesztőt és engem is, kétségtelen jóindulattal: „ túl nagy sikere lenne mindkettőnknek", ti. Aczél György és jómagam, mint a Magyar Tudományos Akadémia „nem akolból származó” elnöke számára. Az irodalomhoz valamit is értő olvasó bizonyára azonnal észreveszi, hogy az életrajz belső monológ formája nem a saját találmányom, hanem James Joyce Ulysses című világhírű regényének és Thomas Mann tündéri Lotte Weimarban c. kisregénye kezdetének - amikor az öreg Goethét monologizáltatja reggel az ágyában - áttétele az én életemre. Nehogy valaki esetleg azt higgye: ilyen jó író vagyok. Ez nem volt soha ambícióm; életem fő célkitűzése és törekvése csak az volt, jó agykutatónak, a 20. század végi értelemben kultúrembernek és a történelmi körülményeink között tisztességesnek, de mindenekfelett kereszténynek maradni. Természet Világa 1994. január