Természet Világa, 1994 (125. évfolyam, 1-12. szám)

Pótfüzetek

Aki elolvasta Dalmady Zoltán 1928-ban megjelent dolgozatát, annak már aligha kell bizony­gatni az író kivételes képessége­it, elképesztően szerteágazó mű­veltségét, íráskészségének mű­vészi voltát, pedig ez az írás csak az egyik oldaláról ismertet meg a korán elhunyt tudós orvossal. Dalmady Zoltán ugyanis a ma­gyar orvos-meteorológia meg­alapozója, kiváló balneológus, érdemes amatőr botanikus, szen­vedélyes turista volt, és avatott népszerűsítője a tudománynak, kérlelhetetlen harcosa a tudomá­nyoskodó balgaságok és a babo­nás hiedelmek elleni küzdelem­nek. Dalmady Zoltán 1880. már­cius 17-én született Budapesten és meghalt ugyanott, 1934. októ­ber 17-én. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte és korai haláláig orvosként dolgo­zott. A Természettudományi Közlönyben 1898-ban, tehát 18 éves korában jelent meg első, Mendemondák a természettudo­mányok köréből című dolgozata. A Közlönynek állandó munka­társa volt, összesen több mint száz kisebb-nagyobb közlemé­nye jelent meg, az utolsó 1933- ban, A balkezesség címmel. (Jó szolgálatot tenne a magyar köz­­gondolkodás ügyének, ha e dol­gozatok gyűjteményét kiadnák.) Számos írása jelent meg az Or­vosi Hetilapban, a Budapesti Or­vosi Újságban, az Orvosképzés­ben és más, hazai és külföldi folyóiratokban. Nagyszámú elő­adást is tartott, elsősorban a Tár­sulat rendezvényein és a Kis Akadémia ülésein. Jávorka Sán­dor visszaemlékezése szerint „A legjobb előadók egyike, kinek meleg, érces hangja szinte igézet alatt tudta tartani... hallgatósá­gát. Oly bőven ömlöttek belőle a gondolatok, oly egyszerű sza­vakba öltöztette mélységes tudá­sát, hogy szakember és laikus egyforma érdeklődéssel hall­gatta előadásait”. Több könyvet is írt, közülük a legérdekesebb, a sajnos ma is időszerű Mendemondák a ter­mészettudományok köréből, mely 1909-ben jelent meg az Athenaeum kiadásában, és amelyhez Lenhossék Mihály írt előszót. Néhány mondat a szerző előszavából: „A műveltségnek, a felvilágo­sodásnak terjesztésénél tehát nemcsak érintetlen, szűz terüle­teket kell meghódítani, hanem akadályokkal kell megküzdeni. Babonák, balítéletek, hibás tu­dás állják útját minden műveltsé­get terjesztő törekvésnek, hogy megakadályozzák legnagyobb ellenségüknek, a józan, tárgyila­gos gondolkozásnak uralomra jutását. A sötétség e védőbás­tyáinak kell mindenekelőtt hadat üzennünk, hogy romjaikon át győzelmesen terjedjen a valódi tudás. Ezzel a céllal állok én is sorom­póba. A mendemondák, a való­ság színével bíró téves állítások, a tudományos igazság képével bíró szofizmák ellen szállva harc­ba”. Itt újraközölt dolgozatához, mely a Társulat 1927. évi nép­szerű előadás-sorozatának beve­zető előadása alapján készült, csak két rövid, értelmező meg­jegyzést fűzünk. ,Az ember csak azt látja meg és Természet Világa csak azt ismeri föl, amit ismer, amit tud.” Ebben a mondatban benne van a megismerési folya­mat legnagyobb látszólagos el­lentmondása. Az ellentmondás lényegében feloldódnék azzal, ha a mondat második felét így fogalmaznánk: „...amiről már van bizonyos ismerete, amiről van valamelyes tudása”. Ismere­tek és bizonyos elméleti elképze­lések nélkül semmiféle új felis­merés sem születhet, a teljes elfo­gulatlanság nem lehetséges, tu­datlanul nem lehet tudásra szert tenni. ,,A tévedések egyik leggyako­ribb és legveszedelmesebb for­rása az, hogy az észlelő gondol­kodik. Nem írja le a tényeket a maguk száraz valóságában, ha­nem akarva, nem akarva okosko­dik, következtet, színez stb. Mi­nél hosszabb idő medik el a jelen­ség észlelése és a vallomástétel, vagyis a mi esetünkben a tudomá­nyos följegyzés között, annál megbízhatatlanabb a jegyző­könyv.” Ezeket a mondatokat aranybetűkkel kellene felírni mindazoknak, akik akár hivatá­sos kutatók, akár amatőr megfi­gyelők. Aligha kétséges, hogy az ufókról szóló megfigyelések száma igen kicsiny hányadára csökkenne le, ha a megfigyelők tartanák magukat ehhez a sza­bályhoz. A két idézett részlet egyben mutatja a módját az említett is­meretelméleti ellentmondás fel­oldásának. Ez pedig a tények lehető legtárgyilagosabb rögzíté­se, tudományos felkészültség és kritikai gondolkodás. Érdemes néhány gondolatot idézni Lenhossék Mihály elősza­vából is: „A téves mende­mondáknak BECK MIHÁLY Egy elfelejtett magyar polihisztor. ( Dalmady Zoltán Természettudományi Közlöny 125. évf. 3. füzet ) 1994. MÁRCIUS

Next