Természet Világa, 1995 (126. évfolyam, 1-12. szám)

1995-11-01 / 11. szám

ért, a gyümölcsészetnek hazánkban ad­dig elhanyagolt ügyéért önzetlenül mun­kálkodni nem szűnt meg haláláig. Tud­juk, érezzük, hogy sokkal, nagyon sokkal tartozunk az elhunyt emlékének. Meg kell mutatnunk, hogy önzetlen, egyedül a közjóért élő fiát a magyar nemzet meg tudja még becsülni; kik az ő áldásos életének a legtöbbet köszönhetnek; kik bátran elmondhatják, hogy amíg élt mindannyiunké volt. ” Bereczki Máté 1890-ben végrendele­tet készített, melyben így rendelkezett: „Minden elszámlált és örököseimnek nem hagyott vagyonom a Kir. Magyar Természettudományi Társulatra ha­gyom, olyan kikötéssel, hogy azt tíz évig kamatoztassa és tíz év után az évenkénti kamatokat használja fel arra, hogy francia, német és angol régibb és újabb gyümölcsészeti munkákat szerezzen be rajta, hogy apródonként hazánknak a gyümölcsészet irodalmából olyan gyűj­teménye legyen a Társulat könyv­tárában, amilyennel kevés ország fog dicsekedhetni. Ha azután együtt lesz, amennyire lehetséges a gyümölcsészet­­ről kiadott minden jelesebb munka, kí­vánom, hogy akkor a kamatokat olyan gyümölcsészek jutalmazására fordítsa, akik vállalkoznak az én Gyümölcsészeti vázlatok című munkámat olyan modor­ban tovább folytatni, mint amilyen mo­dorban készült az általam írt négy első kötet. A gyümölcsök is mint az emberek, születnek és elhalnak. Az újszülött gyü­mölcsfajokat megismertetni különben is az újabb nemzedék feladata. Ezért kívá­natos, hogy a Gyümölcsészeti vázlatok című munkámnak folytatása legyen, mert csak így remélhető, hogy a gyü­mölcsismeretben a magyar sem marad hátrább a nyugati nemzeteknél. Ez volt életem egyik fő c­élja, hogy amiben nemzetünk leghátrább maradt, a gyü­mölcsismeretet terjesszem hazámban, tehát csekély hagyatékommal halálom után is ezen czél elérését akarom elő­mozdítani. ” A társulat örömmel fogadta e nagylel­kű rendelkezést. Meleg szavakkal emlé­kezett meg az elhunytról. 1900. évi közgyűlésén a pénztárosi jelentés kiemelte, hogy: „Nem volt még Társulatunk életében esztendő, amely a Társulat alaptőkéjét olyan tekintélyes összeggel növelte volna, mint a múlt év. Boldogult Bereczki Máté hagyatékából, amelyet a múlt évben lebonyolítottunk, nem kevesebb mint 6000 forintot írhat­tunk az alapítványhoz. (Akkor ez kb. 600 mázsa búza árának felelt meg: Sz. P.) Bereczki Máté Társulatunk legna­gyobb alapítványosának egyike, áldott legyen emléke. ” A végrendelkezés körül közel tíz évig szinte teljes csend honolt. 1910. október 19-én a társulat Választmányának ülé­sén az első titkár emlékeztette a testüle­tet, hogy letelt a tíz esztendő, amely alatt a Bereczki-féle hagyatékot kama­toztatni kellett. Most már intézkedni kell a kamatok hovafordításáról. A Vá­lasztmány azonban érdemben nem dön­tött. Öt év múlva - 1915. április 21-én­­ került újra a Választmány elé a Berecz­­ki-ügy, mert Déc­i Aladár körmöcbá­­nyai közjegyzőtől levél érkezett a Tár­sulathoz, amelyben szorgalmazza Be­reczki Gyümölcsészeti vázlatok c. könyvének színes rajzokkal bővített új kiadását. Egyben felajánlja, hogy mind ő, mind Sipeki Béla borcsizi (Trencsén v. m.) földbirtokos készséggel közremű­ködnek az új kiadás rendezésében. Idő­szerűnek látná, hogy a társulat állítson fel Pomológiai Szakosztályt megfelelő folyóirat alapításával. A Választmány tagjai egyetértettek abban, hogy „Bereczki Máté Gyümöl­csészeti vázlatok című négykötetes munkája igen jó könyv, a pontos megfi­gyelő, megbízható, gazdag tapasztalati adataival igazán történeti és kulturális értékű...”, azonban az alapítvány kama­tai sem a külföldi szakirodalom meg­szerzésére, sem egy megfelelő színes rajzokkal ellátott munka kiadására nem elegendőek. Arra nem tértek ki, hogy miért nem éltek a Déc­i Aladár és Sipe­ki Béla felajánlott segítő közreműködé­sével. November 17-én a Választmány is­mét foglalkozott a Bereczky-féle vég­rendelettel, mert időközben megérkezett a Növénytani Szakosztály évek óta várt jelentése. Azt javasolta, hogy a végren­deletben foglaltakat teljesíteni kell. A Választmány viszont úgy foglalt állást, hogy a végrendeletből adódó tennivalók megvalósítása igen nehéz feladat, mert a 12 000 koronás hagyaték kamatai nem elegendőek a költségek fedezésére. Eh­hez a Földművelésügyi Minisztérium támogatása kellene. Az évek teltek, a minisztérium óhaj­tott támogatása elmaradt. A hagyatékot társulatunk anyagi helyzetének javításá­ra és a budapesti Puskin utcai székháza megvásárlásához használta. A Bereczki­­alapítvány számláján lévő összeg 1935- re annyira összezsugorodott, hogy mindössze 3 pengő 40 fillér maradt, így társulatunk a jogszabályt és a végren­delkező akaratát figyelmen kívül hagy­va olyan elhatározásra jutott, hogy ,,A Bereczki-alapítvány az örökhagyó ideá­lis szándékát nem teljesítheti, de az ér­dem koszorújával övezi a Bereczki ne­vet.” E téves elhatározástól eltérően csak akkor fog társulatunk helyesen csele­kedni, ha az örökhagyó akaratát érvé­nyesíteni fogjuk. Bereczki Máténak a végrendeletből is kisugárzó példamutató hazaszeretetére, munkásságára gondolva a centenárium alkalmából hozzá kell kezdeni az immá­ron száz esztendeje fennálló adósságunk csökkentéséhez. Anyagilag is lehetsé­gesnek látszik Bereczki négykötetes művéből vagy az egyedülálló történelmi értéket képviselő leveleiből legalább egykötetnyi válogatás közrebocsátása. Ez összhangban lenne a végrendeleté­ben meghatározott célok teljesítésének megkezdésével. A jól összeállított kötet­ből kitűnne, hogy a viharos évek sodrá­ban Bereczki Máté, társulatunk tagja szinte egy egész ország gyümölcster­mesztésének gondját vette vállára, s vit­te sikerre mindannyiunk gyarapodására. Természettudományi Közlöny 126. évf. 11. füzet 523 TUDOMÁNYTÖRTÉNET

Next