Természet Világa, 1995 (126. évfolyam, 1-12. szám)
1995-11-01 / 11. szám
ért, a gyümölcsészetnek hazánkban addig elhanyagolt ügyéért önzetlenül munkálkodni nem szűnt meg haláláig. Tudjuk, érezzük, hogy sokkal, nagyon sokkal tartozunk az elhunyt emlékének. Meg kell mutatnunk, hogy önzetlen, egyedül a közjóért élő fiát a magyar nemzet meg tudja még becsülni; kik az ő áldásos életének a legtöbbet köszönhetnek; kik bátran elmondhatják, hogy amíg élt mindannyiunké volt. ” Bereczki Máté 1890-ben végrendeletet készített, melyben így rendelkezett: „Minden elszámlált és örököseimnek nem hagyott vagyonom a Kir. Magyar Természettudományi Társulatra hagyom, olyan kikötéssel, hogy azt tíz évig kamatoztassa és tíz év után az évenkénti kamatokat használja fel arra, hogy francia, német és angol régibb és újabb gyümölcsészeti munkákat szerezzen be rajta, hogy apródonként hazánknak a gyümölcsészet irodalmából olyan gyűjteménye legyen a Társulat könyvtárában, amilyennel kevés ország fog dicsekedhetni. Ha azután együtt lesz, amennyire lehetséges a gyümölcsészetről kiadott minden jelesebb munka, kívánom, hogy akkor a kamatokat olyan gyümölcsészek jutalmazására fordítsa, akik vállalkoznak az én Gyümölcsészeti vázlatok című munkámat olyan modorban tovább folytatni, mint amilyen modorban készült az általam írt négy első kötet. A gyümölcsök is mint az emberek, születnek és elhalnak. Az újszülött gyümölcsfajokat megismertetni különben is az újabb nemzedék feladata. Ezért kívánatos, hogy a Gyümölcsészeti vázlatok című munkámnak folytatása legyen, mert csak így remélhető, hogy a gyümölcsismeretben a magyar sem marad hátrább a nyugati nemzeteknél. Ez volt életem egyik fő célja, hogy amiben nemzetünk leghátrább maradt, a gyümölcsismeretet terjesszem hazámban, tehát csekély hagyatékommal halálom után is ezen czél elérését akarom előmozdítani. ” A társulat örömmel fogadta e nagylelkű rendelkezést. Meleg szavakkal emlékezett meg az elhunytról. 1900. évi közgyűlésén a pénztárosi jelentés kiemelte, hogy: „Nem volt még Társulatunk életében esztendő, amely a Társulat alaptőkéjét olyan tekintélyes összeggel növelte volna, mint a múlt év. Boldogult Bereczki Máté hagyatékából, amelyet a múlt évben lebonyolítottunk, nem kevesebb mint 6000 forintot írhattunk az alapítványhoz. (Akkor ez kb. 600 mázsa búza árának felelt meg: Sz. P.) Bereczki Máté Társulatunk legnagyobb alapítványosának egyike, áldott legyen emléke. ” A végrendelkezés körül közel tíz évig szinte teljes csend honolt. 1910. október 19-én a társulat Választmányának ülésén az első titkár emlékeztette a testületet, hogy letelt a tíz esztendő, amely alatt a Bereczki-féle hagyatékot kamatoztatni kellett. Most már intézkedni kell a kamatok hovafordításáról. A Választmány azonban érdemben nem döntött. Öt év múlva - 1915. április 21-én került újra a Választmány elé a Bereczki-ügy, mert Déci Aladár körmöcbányai közjegyzőtől levél érkezett a Társulathoz, amelyben szorgalmazza Bereczki Gyümölcsészeti vázlatok c. könyvének színes rajzokkal bővített új kiadását. Egyben felajánlja, hogy mind ő, mind Sipeki Béla borcsizi (Trencsén v. m.) földbirtokos készséggel közreműködnek az új kiadás rendezésében. Időszerűnek látná, hogy a társulat állítson fel Pomológiai Szakosztályt megfelelő folyóirat alapításával. A Választmány tagjai egyetértettek abban, hogy „Bereczki Máté Gyümölcsészeti vázlatok című négykötetes munkája igen jó könyv, a pontos megfigyelő, megbízható, gazdag tapasztalati adataival igazán történeti és kulturális értékű...”, azonban az alapítvány kamatai sem a külföldi szakirodalom megszerzésére, sem egy megfelelő színes rajzokkal ellátott munka kiadására nem elegendőek. Arra nem tértek ki, hogy miért nem éltek a Déci Aladár és Sipeki Béla felajánlott segítő közreműködésével. November 17-én a Választmány ismét foglalkozott a Bereczky-féle végrendelettel, mert időközben megérkezett a Növénytani Szakosztály évek óta várt jelentése. Azt javasolta, hogy a végrendeletben foglaltakat teljesíteni kell. A Választmány viszont úgy foglalt állást, hogy a végrendeletből adódó tennivalók megvalósítása igen nehéz feladat, mert a 12 000 koronás hagyaték kamatai nem elegendőek a költségek fedezésére. Ehhez a Földművelésügyi Minisztérium támogatása kellene. Az évek teltek, a minisztérium óhajtott támogatása elmaradt. A hagyatékot társulatunk anyagi helyzetének javítására és a budapesti Puskin utcai székháza megvásárlásához használta. A Bereczkialapítvány számláján lévő összeg 1935- re annyira összezsugorodott, hogy mindössze 3 pengő 40 fillér maradt, így társulatunk a jogszabályt és a végrendelkező akaratát figyelmen kívül hagyva olyan elhatározásra jutott, hogy ,,A Bereczki-alapítvány az örökhagyó ideális szándékát nem teljesítheti, de az érdem koszorújával övezi a Bereczki nevet.” E téves elhatározástól eltérően csak akkor fog társulatunk helyesen cselekedni, ha az örökhagyó akaratát érvényesíteni fogjuk. Bereczki Máténak a végrendeletből is kisugárzó példamutató hazaszeretetére, munkásságára gondolva a centenárium alkalmából hozzá kell kezdeni az immáron száz esztendeje fennálló adósságunk csökkentéséhez. Anyagilag is lehetségesnek látszik Bereczki négykötetes művéből vagy az egyedülálló történelmi értéket képviselő leveleiből legalább egykötetnyi válogatás közrebocsátása. Ez összhangban lenne a végrendeletében meghatározott célok teljesítésének megkezdésével. A jól összeállított kötetből kitűnne, hogy a viharos évek sodrában Bereczki Máté, társulatunk tagja szinte egy egész ország gyümölcstermesztésének gondját vette vállára, s vitte sikerre mindannyiunk gyarapodására. Természettudományi Közlöny 126. évf. 11. füzet 523 TUDOMÁNYTÖRTÉNET