Természet Világa, 1997 (128. évfolyam, 1-12. szám)
1997-11-01 / 11. szám
Jelentős eseménye volt a marosvásárhelyi Schola történetének, amikor 1718. április 30-án egyesült a sárospataki kollégium menekülttáborának azon részével, amely a hosszú hányattatása után végül is Marosvásárhelyen talált menedéket. (A sárospataki kollégium diákjait és tanáraikat a vallási türelmetlenség űzte ki otthonukból, még 1671 októberében.) Az egyesítéssel mindkét iskola jól járt. A sárospatakiak biztonságos és meleg otthont találtak a székely fővárosban, a Schola pedig kollégiumi rangra emelkedett. Ezáltal megjelentek a felső tagozatú osztályok, melyek tantervében a teológia, valamint a humán tantárgyak mellett a filozófia keretén belül a természettudományok oktatása is helyet kapott. Így vált a ma 440 éves alma mater - a többi magyarországi és erdélyi kollégiummal együtt - évszázadokon át éltető forrásává a magyar nemzeti kultúrának. A marosvásárhelyi kollégiumban ma is féltve őrzik azokat a zászlókat, utazóládát és más ereklyéket, amelyekkel annak idején a sárospatakiak Marosvásárhelyre érkeztek. Azért említem, hogy féltve, mert az utóbbi évtizedekben voltak olyan időszakok, amikor a megsemmisítés veszélye miatt szükségessé vált elrejtésük. A sárospataki és a marosvásárhelyi kollégium így lett testvériskola. A ránk maradt dokumentumok alapján az első ismert skálamester Tordai Ádám, az 1569-i váradi hitviták egyik tevékeny résztvevője volt. Heltai Gáspár tiszteletére verset írt. Mivel a jelen írásunk terjedelme nem engedi meg valamennyi számottevő és az iskolához kötődő kimagasló személyiség felsorolását, így közülük csak néhányat említek. Kronológiai sorrendben elsőként Laskai Csókás Pétert kell kiemelnünk, aki az olasz Ambrosius Calepinus Lyonban 1585-ben megjelent tizenegy nyelvű szótára magyar megfelelőjének a szerzője, valamint öt tudományos mű írója. Décsi Czimor János, aki 1593-ban foglalta el a Schola rektori székét, jogtudományi, történelmi és művelődéstörténeti munkák szerzője volt. Böjthi Veres Gáspár (1620) maradandó művet írt Erdély nagyfejedelméről, Bethlen Gáborról. Az említett egyesítés után a Schola utolsó rektorát, Köpeczi Mihályt professzorrá léptették elő, így a sárospataki vendégkollégium két akkori professzorával, Zilahi Sebes Andrással és Szathmári Paksi Mihállyal együtt ők lettek a marosvásárhelyi Református Kollégium első professzori gárdája. A filozófia tanítását Szathmári Paksi Mihály kezdte meg, akinek már nyomtatott könyve is megjelent az itt még eléggé újdonságnak számító fizika tárgyköréből. Könyvében szó van az atomokról, a mozgásról, az időről, a tűzről, a földről stb. Koncz József volt a kollégium múlt század végi latintanára és könyvtárosa. Ő találta meg az erdőszentgyörgyi grófi kastély padlásán azt a 14. század elejéről származó kódexet, melyet ma nevéről Koncz-kódexnek neveznek, s amely ma a marosvásárhelyi Teleki Téka egyik legértékesebb darabja. Ebben a kódexben fedezte fel az 1950-es években Farczády Elek, a kollégium volt diákja, majd tanára azt a hatsoros magyar szöveget, melyet ma többen az ötödik magyar nyelvemlékként tartanak számon. Koncz József éppen száz éve megjelent művében, A marosvásárhelyi Ev. Ref. Kollégium történetében említést tesz az 1740-ben meghívott Nádudvari Sámuel professzor „ 7 /evé/”-ből álló trigonometria tárgyú írásáról. Nádudvarinak elévülhetetlen érdeme, hogy - erdélyi viszonylatban úttörőként - megkísérelte Christian Wolff (1679-1754) filozófiájának tanítását, s ezáltal elősegítette a felvilágosodás eszméinek terjedését a kollégiumban. Ennek az eszmeáramlatnak eltökélt híve és megszilárdítója Baczoni Incze István professzor volt, aki az 1748 és 1776 közötti években tanára, több évig rektora is volt a kollégiumnak. Incze tevékenyen részt vett az 1769-ben Marosvásárhelyen összeülő Litteraria Comissio munkálataiban, melynek fő célkitűzései között szerepelt egy új egységes tanterv kidolgozása. E bizottság munkálataiban maga Teleki Sámuel kancellár is részt vett. J. Ch. Becknek, volt bázeli professzorának többek között ezt írta: „Mi komolyan gondolkozunk iskoláinkban a tudományok és irodalom helyreállításán, valamint a tanulás helyes módszereinek kidolgozásán”. Kiemelkedő professzor volt Fogarasi Pap József, aki a külföldi akadémiák által meghirdetett teológiai és tudományos pá- A kollégium a Bolyaiak idejében 509 A marosvásárhelyi Református Kollégium professzorai mondták: Décsi Czimor János: „Nem árt a penna a kopjának, sem a könyv az pajzsnak.” „Mert minthogy az embernek élete igen rövid, illik bizony, hogy az kiknek Isten valami ajándékát nyújtotta, ne vigyék életüket olyan hallgatással, mint oktalan állatok, hanem tisztességes dolgokban foglalván magukat, ne csak életükben, hanem megholtak után is tanítsák írásokkal az embereket minden jóra.” Nádudvari Sámuel: „Az erőszakolt vallás nem vallás.” Köteles Sámuel: „Szabadság nélkül nincs az embernek legkisebb méltósága is, nincs egy fő célja, amelyre törekedjék, nincs egy végső rendeltetése.” „...nagy és rendkívül való dolgokat enthusiasmus nélkül nem lehet véghezvinni.” „A nyelv tartja fent a nemzet sajátságát, az ad a nemzetnek életet és állandó fennmaradást. A nyelv kihalásával kihal a nemzetség és vele a nemzet is.” Bolyai Farkas: „Végtelen időben végtelen a természet, végtelen a világ könyve: a mathesis az a gyertya, amely nélkül olvasni nem lehet.” „A tudás kívánása eredeti vágy a lélekben, csak fel kell serkenteni... a legjobb a dolgot magát szeretni meg, s önként fejlődik a beültetett mag, csak napfény és eső legyen.” Bolyai János: „Nincs egyébb dicső érdem mint az önérzet, s a mások művelődése, boldogsága előmozdítása, s emelése tudásából eredő beljutalom.” „Maradjon mindnyájunk neve örök feledésben, annál inkább fog élni szellemünk a tanban, mely a megszabadított és újjászületett emberiséggel együtt élő sírkövünk lesz.” Mentovich Ferenc: „... a költészet semmit sem vesztett, sőt nyert azáltal, hogy a természettudományok befolyására felszabadíttatott a helén és római mitológia bilincsei alól.” „A tanítani akaró, ha hosszadalmas, unalmassá válhatik.” Természettudományi Közlöny 128. évf. 11. füzet MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET