Természet Világa, 2003 (134. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / I. Különszám
A mai értelemben vett tantestület jó ideig a skálamesterből (akit sok írás rektornak is nevez), valamint az őt néha kisegítő kollaborátorokból állott. Kétségtelen, hogy ezeknek az iskoláknak a fő rendeltetése az új református vallás terjesztése volt. Ezt érzékeltetik a megmaradt korabeli feljegyzések is, melyek szerint a Scholában: „a teológiát olyan fokon tanították, hogy innen külföldi egyetemekre vagy pedig egyenesen papságra mehettek az Újak.” A fő tantárgyat képező teológia sikeres oktatása érdekében egészen természetes, hogy a tanulókat meg kellett tanítani írni, olvasni, számolni, valamint más általános ismeretekre is. 1601-ben és 1602-ben Basta hadai feldúlták a várost és annak vártemplomát, s emiatt 1602-ben a Schola Particula átköltözött arra a helyre, ahol a Szent Miklós-plébánia volt, és ahol jelenleg is található a marosvásárhelyi Református Kollégium, s ennek jogutódja, a Bolyai Farkas Líceum. Jelentős mozzanat a Schola történetében az az esemény, amikor 1718. április 30-án egyesült a sárospataki kollégium menekülttáborának azon részével, amely a hosszú hányattatás után végül is Marosvásárhelyen talált menedéket. (A sárospataki kollégium diákjait és tanáraikat a vallási türelmetlenség űzte ki otthonukból, 1671 októberében). Az egyesítéssel mindkét iskola jól járt. A sárospatakiak biztonságos otthont találtak a székely fővárosban, a Schola pedig ettől a naptól kezdve kollégiumi rangra emelkedett. Ennek következtében megjelentek a felső tagozati osztályok, melyek tantervében a teológia és a humán tantárgyak mellett a filozófia keretén belül a természettudományok oktatása is helyet kapott. A meghirdetett Bolyai-emlékév rendezvénysorozatainak és a jobb politikai körülményeknek köszönhetően, a kollégium 2002-ben megnyílt iskolamúzeumában ma is megtekinthető néhány olyan féltve őrzött ereklye, amelyekkel annak idején a sárospataki kollégium tagjai érkeztek. Azért említettük, hogy „féltve őrzött”, mert a XX. század folyamán voltak olyan évtizedek, amikor a megsemmisítés veszélye miatt szükségessé vált az elrejtésük. Az egyesülés dátumától kezdve a marosvásárhelyi kollégium a sárospataki kollégiumot a mai napig testvériskolájának tekinti. Egy-egy iskola hírnevét az ott tanító tanárok és tanuló diákok presztízse dönti el. A kimagasló tevékenységük nyomán kialakult múlt hagyománnyá válik, mely később az ott tevékenykedő utódok számára erkölcsi kötelezettségeket szab. Története minden iskolának van, hagyománya sokkal kevesebbnek. A létező hagyomány ápolása a nagy elődökre való visszaemlékezéssel és értékes tevékenységük felelevenítésével is történhet. Tegyük ezt meg mi is az elkövetkezőkben. Az eddig felkutatott dokumentumok alapján a Schola első, ismert rektora Tordai Ádám volt. A róla fennmaradt kevés adat is arról tanúskodik, hogy korának magas műveltségű embere lehetett. Az 1569-i nagyváradi hitviták tevékeny résztvevője, Hunyadi Mátyásról történelmi értékű munkát írt Historia incliti Mathiae Hunyadi címen, Heltai Gáspár iránt pedig egy latin verssel fejezte ki tiszteletét. A Schola második ismert, nagy tudású rektora Laskai Csókás Péter, a gyulafehérvári és kolozsvári iskolák egykori tanulója, öt tudományos mű szerzője, a wittenbergi egyetem végzettje. Szerzője az Ambrosius Calepinus Lyonban, 1585-ben megjelent tizenegy nyelvű szótára magyar megfelelőjének, mellyel a magyar nyelvet is bekapcsolta az akkori világ használatos nyelveinek családjába. Kiemelkedő egyénisége volt az akkori Erdély kulturális életének Baranyai Décsi Czimor János, aki 1593-ban foglalta el a Schola rektori székét, melyet 1601-ben bekövetkezett haláláig megőrzött. Történelmi, jogtudományi és művelődéstörténeti munkák szerzője. Commentari de rebus Ungaricis című tervezett nagy történelmi művét korai halála miatt nem tudta befejezni. Az ősrégi vártemplomi iskola falán, 2001-ben, halálának 400. évfordulóján, a tiszteletére és emlékére emléktáblát lepleztek le. Még említést érdemel az 1622-ben rektorrá választott Böjthi Veres Gáspár. Bethlen Gábor fejedelem alumnusaként a heidelbergi egyetemen végzett, és szülőföldjén kamatoztatta gazdag ismereteit. Csak egy évig volt a Schola rektora, mivel Bethlen Gábor udvari történetírójává választotta. Kilenc - főleg történelmi témájú - munkát hagyott maga után. A már említett egyesítéskor a Schola utolsó rektorát, Köpeczi Mihályt, profeszszorrá léptették elő, és így a sárospataki vendégkollégium két akkori professzorával, Zilahi Sebes Andrással és Szatmári Paksi Mihállyal együtt, ők lettek a marosvásárhelyi Református Kollégium első professzorai. Azonban az 1718-1719. években dühöngő pestisjárvány közülük kettőt - Zilahi Sebes Andrást és Köpeczi Mihályt - elragadott. Az oktatás és a nevelés gondjai Szatmári Paksi Mihály nyakába szakadtak. 1721-ben Pápáról érkezett segítség Kövesdi János professzor személyében. A filozófia tanítását Szatmári Paksi Mihály kezdte meg, akinek már nyomtatott könyve is megjelent, a Marosvásárhelyen még eléggé újdonságnak számító fizika tárgyköréből. Könyvében szó van az atomokról, a mozgásról, az időről, a tűzről, a földről stb. A nagy tudású professzort azonban, 1734-ben visszahívták Sárospatakra, s ő a meghívást elfogadta. A filozófia tanítását Kövesdi vette át. Egyik kiváló diákja, Kovásznál (Tóth) Sándor, ezt írja később professzoráról: „Lehetett volna eleget is tőle tanulni, kivált Euclidesben, de igen kevesen járták vala leckéit ... Euclidest kevesen becsülték vala, akár mint ma is a kollégyomban.” Tehát Kövesdi a gyér érdeklődés ellenére is kitartóan tanította az akkori kollégiumban nagy haladásnak számító alapos geometriai ismereteket a világhírű ókori szerző Elemek című művének alapján. Kovásznai a külföldi egyetemeken végzett tanulmányai után hajdani alma materének professzora lett. Mint a marosvásárhelyi kollégium tudós klasszikafilológia tanára, Teleki Sámuel kancellár felkérésére, tevékenyen részt vett a humanista latin poézis kiváló magyar képviselőjének, Janus Pannonius (Csermiczei János) műveinek mintaszerűen összegyűjtött és feldolgozott kiadásában. De még visszatérve Kovásznai diákköri éveire, érdemes idéznünk néhány sort Önéletírásából: „Arra kértem a rektort, hogy tegyen meg presesnek a paramathesisben, azaz az arithmetikában, geometriában és trigonometriában. E pedig új dolog vola, mert soha még eddig mathesist deák nem tanított volt a vásárhelyi kollégyomban” (kiemelés tőlem, W. T). Presesnek nevezték annak idején a kollégiumban azt a diákot, aki a professzorok segédjeként tanított is. Koncz József a már említett iskolatörténeti könyvében említést tesz az 1740- ben meghívott Nádudvari Sámuel pro- ... és a felújítás után A Természet Világa 2003/1. különszáma