Természet Világa, 2005 (136. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
HANGSZERLÉLEK alakított egyszerűbb változatnál a tök teljes formáját meghagyják, csak alul vágnak nagyobb, tölcsérként funkcionáló nyílást rá. A fúvókája a már említett bemetszett vagy rákötözött náddarab. (A rákötözésről azt kell tudni, hogy négyszögletes rést vágva a lezárt cső felső végébe egy, a résnél éppen szélesebb és jóval hosszabb nádnyelvet erősítenek a lopó tölcszárhoz, ami a rést letakarja. Amikor a rácsapó nyelv elhasználódik, csak ki kell kicserélni.) A visszahajló tölcsérrész egyébként jóval nazálisabbá, emberszerűbbé teszi a hangot, mint a kifelé hajló. Lehet, hogy éppen a lopótökforma adta az ötletet a d’amour típusokhoz, ahol a hang sokkal nazálisabb a gömbölyű tölcsérforma miatt. Egyébként a gyűjtések és egyéb mai utcazenész élmények alapján megállapítható a magyar népi klarinétos előadásmódról, hogy nagyon hasonlít a keleti hívásmódra, teljesen bekapott, csillapítás nélkül rezgő nád nagy dinamikával fújva. A klarinét megszületése Az említettekkel csak azt akartam jelezni, hogy a világon általánosan elterjedt, ősi hangszertípusról van szó. Meglepő azonban, hogy a klasszikus zenében igazi rangot csak a XVIII. század második felében, elsősorban Mozart hatására vívott ki magának. A háttérben egyfajta elitizmus rejtőzik: „csak nem fogunk egy pásztorhangszert beültetni a pompásabbnál pompásabb hangszerek közé!”. Szerencsére a késői születés (1710) miatt nem lett a klasszikus zene mostohagyermeke. A születésről homályosak az adatok. Létezett egy szimpla nádas, hengeres hangszer a XVIII. század elején, a barokk zenében használatos professzionális chalumeau. Formája a blockflőtére emlékeztet. Feltehető, hogy a lyukrendszer áttervezése mellett szimpla nádas fúvókát (2. a ábra) erősítettek a lábiumos fúvóka helyére. A klarinét ettől a hangszertől abban tér el, hogy tölcsére alul kiszélesedik, ill. felül, a fúvóka alatt egy hangolásszabályozó „hordónak” nevezett gyűrű található (2. b ábra), és fontos szerepe van a regiszterváltónak. Amikor a két hangszer a zenekarban a XVIII. század elején együtt létezett, a chalumeau kimondottan a mély regiszterben játszott, a klarinét pedig magasabb hangfekvésben. Tulajdonképpen a neve is ezt fejezi ki: az olasz clarinetto a clarino (latinul clarus: világos) kicsinyítőképzős változata. (A clarino jelenthet még a barokk trombita játszotta felső szólamot, ill. ebben a hangfekvésben játszó trombitát.) A szerkezeti módosítások az akusztikai tulajdonságok megváltoztatásának érdekében történtek. (Természetesen úgy is megeshetett, és erre a hangszertörténetben gyakran találni példát, hogy az egész a véletlen szülötte. Például egy tölcséres reneszánsz blockflőtére pusztán ráhelyezve a szimpla nádas fúvókát, átfújáskor más jellegű hangokat kapni.) A tölcsér megemeli az alsó hangok frekvenciáját, a hordó pedig megnöveli a csőhosszúságot, azaz általánosan mélyít. Úgy tűnik tehát, hogy a változtatások a hangolást, ill. a felső hangok játszhatóságát javították. Ezt szolgálta az átfújást megkönnyítő parányi regiszterváltó is, melyet a bal kéz hüvelykujja működtet. Kinyitásával az alsó regiszter duodecimával (20. fok , 19 félhang) magasabb clariné regiszterhez tartozó hangjai könnyebben és tisztábban fújhatók. Hogy a blockflőtének és a klarinétnak köze van egymáshoz, azt a formai azonosságokon és az első hangszerek készítőinek személyén (Johann Christoph Denner és Jacob Denner) kívül még az is bizonyítja, hogy csak egyetlen regiszterváltó nyílást találni rajtuk. A. H. Benade amerikai akusztikus bebizonyította, hogy ez alapvető akusztikai hiba (Renade, 1978). Az oboához, szaxofonhoz hasonlóan a 2-3 regiszterváltó lenne előnyös. A játékmódba az egyetlen váltónyílás alkalmazása olyan mélyen beleivódott, hogy nincs mód praktikus, forradalmi újításra. Ráadásul az eltelt három évszázad során a furat- és a lyukrendszer áttervezésével sikerült a hangolási anomáliákat elviselhetőre mérsékelni. (A regiszterváltó nyílások tulajdonságairól az ajaksípokról 2001 júniusában megjelent cikkben írtam részletesebben.) A szívbársonyozás titkai Egyik végén zárt, hengeres cső lévén a klarinét felhangrendszere speciális tulajdonságokat mutat: gyengék a páros részhangjai. A szókratészi intelmeket a pánsíppal kapcsolatban már említettük (Pap, 2001). Újólag meg kell erősítsük, hogy a páros részhangok ilyetén tulajdonsága kárára van az erkölcsöknek. Eddig, pl. a megnyomorító szegénységről vagy gazdagságról, azaz a pénzről vagy annak hiányáról derült ki, hogy fertőbe taszíthat bennünket, de hogy a felhangok nemléte ilyesmit okozhat, egyeseknek talán meglepő. Nem úgy a zene szerelmeseinek. A felhanghiány ugyanis lágy hangot eredményez, a lágy hang zsongítón bűvöl, főként, ha nagyon halk. Hangelemzéssel ellenőrizhető, hogy míg a játszott alaphang a nád saját rezgését meg nem közelíti, a páros részhangok gyengék maradnak. Ideális esetben el is tűnnének, csakhogy a nád rezgésében benne vannak, csupán a légoszlop rezonanciásan nem erősíti fel őket. Ráadásul az alsó hangok hangfekvése az emberi beszédhang tartományába esik. Akár dúdolhatnánk is ezeket a hangokat. Mivel a fúvóka keresztmetszete meglehetősen nagy, a stabil nádrezgés érdekében nem kell szűk nyíláson nagy nyomással átpréselni a levegőt. A nád is elég széles, vékony és hajlékony, könnyen rezgésbe jön. Ráadásul a furat sem bő (= 15 mm), nem kell túl nagy levegőadag a rezgésbe hozásához. Minden adott tehát a halk játékhoz. Ha a csőbe vattát teszünk és mérjük a beáramló levegő térfogati sebességét a fúvókabeli és szájbeli levegő nyomása különbségének függvényében, akkor érdekes összefüggést tapasztalunk (3. ábra): a játékos nem növelheti akármeddig a nyomást, mert akkor a nád lezár, levegő nem áramlik be a csőbe. A műveleti görbe ráadásul aszimmetrikus. Egyes részein (pl. a tetején) nagyobb fúvási nyomásváltozásra sem módosul a hang, míg az ábra bal oldalán a fúvási nyomás parányi módosítását radikális hangváltozás követi. Az ábra bal oldala zenei veszélyeket rejt magában: kicsi fúvási nyomásingadozásra radikális hangváltozás következhet be. Gyakorlott játékosok azonban urai a helyzetnek. A zeneileg kimondottan hasznos terület az ábra jobb oldala, azaz a nagyobb fúvási nyomásnál jobb a stabilitás. 3. ábra: A fúvókában mért térfogati sebesség a fúvási és a fúvókában mért nyomások különbségének függvényében, csillapított légoszloprezgés mellett 2a ábra. 2b ábra. Denner- Dennerchalu- klarinét meau 402 Természet Világa 2005. szeptember