Természet Világa, 2006 (137. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
FÖLDTANI ÖRÖKSÉGÜNK XXVII leginkább közép-európai elterjedésű fajoknak ad otthont, közülük is a szárazságot, melegebb klímát és viszonylag nagy hőingadozást kedvelőknek, tűrőknek. A folyamatban lévő kutatások jelenlegi feldolgozási foka mutatja, hogy a töredékesen fennmaradt karsztbokorerdő megőrizte a társulásra jellemző rovar- és pókfajokat. Lepkefaunáját a mezoklímát kedvelő fajok képezik, alacsony fajszámmal és viszonylag magas egyedszámmal. Fajokban a lejtőfüves sztyepprétek a leggazdagabbak, ahol negyvenhét faj került begyűjtésre. Ugyanakkor fajokban legszegényebb a hegy belseje, a kráter, ahol csak „kóborló” egyedek találhatók. A madárvilág gazdagnak mondható: megfigyelhető itt a vörös vércse, a macskabagoly, a kuvik, a gyöngybagoly, melyek a sziklafalak repedésein költenek, és az erdei fülesbagoly. Jelen vannak a homokos területet kedvelő gyurgyalagok, a madárvonuláskor itt gyülekező molnárfecskék. Az ország legkisebb tájvédelmi körzetét 1975-ben alapították itt. Rendeltetése, hogy biztosítsa a Kemenesaljából kiemelkedő vulkáni szigethegy további rombolásmentes fennmaradását. Védje a növényföldrajzi szempontból igen jelentős pannon flóraszigeteket, a ritka állatvilágot. Segítse elő a hegy geológiai, kultúrtörténeti emlékeinek védelmét, helyben történő bemutatását, folyamatos gondozását. Adjon lehetőséget a múlt hagyományaira épülő gazdálkodásnak, elsősorban a szőlőgazdálkodás irányított fejlesztésének. Akadályozzon meg minden olyan emberi tevékenységet, amely bármilyen ürüggyel a hegy arculatát, jellegét előnytelenül megváltoztatná. A tájvédelmi körzet kialakításakor és az azóta eltelt időszakban bőven volt tennivaló: az egyes bányaszintek lépcsős összeköttetése, az elbozótosodott részek gondozása, a kaszálórétek rendszeres kaszálása, az omlásveszélyes sziklafalak átvizsgálása, ismertető táblák kihelyezése és fogadóépület építése. 1978-ban a volt romos trafóházból a Savaria Múzeum segítségével kialakították a Ság-hegyi Múzeumot. Tárlói rövid, de szinte teljes ismertetést adnak a hegy természeti és gazdasági értékeiről. A geológiai képződmények bemutatását 1989 májusában a földtani természetvédelem napján átadott tanösvény tizenhat táblája segíti. A tanösvényt Oravecz János és Tardy János szakmai irányításával a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium támogatásával Celldömölk Város Tanácsa és a Nyugat-dunántúli Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság hozta létre. A környék madárvilágával való ismerkedést szolgálja a parkoló mellett található madártani tanösvény. A tájvédelmi körzet kultúrtörténeti értékekben is gazdag. A hajdani mocsárvidékkel körülvett, meredek falú vulkanikus kúp, mint azt a hegyen talált leletek igazolják, már az időszámításunk előtti harmadik évezredtől természetes erődként nyújtott védelmet és otthont a neolit, a bronz- és vaskor népeinek. A leletek zömét a harmincas években, a bányászatot megelőző rendszeres feltárás hozta felszínre, melyet dr. Lázár Jenő, a bánya tulajdonosa végeztetett. A mintegy kilencezer darabos leletanyag nagyobbik részét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adta, más részüket restauráltatta és házi múzeumában kiállította. A Ság-hegy talajtakarója mintegy ötezer éven keresztül megőrizte az állattartó, földművelő, vadászó és fémművességet folytató népesség tárgyi emlékeit. Ezek a leletek azt is bizonyítják, hogy elődeink akkor már a lovat háziasították. Az itt élő lakosság földművelést is folytatott, ahogy az őrlőkövek és az elszenesedett gabonaszemek is igazolják. A réz- és bronzkorra a nagy méretű élelemtartó edények emlékeztetnek, míg az előkerült öntőformák, a bronz karperecek, a dísztűk és a díszített kések alkotóik magas fokú technikáját és kézügyességét dicsérik. A bronzot valószínűleg a mai Ausztria területeiről szállították, feldolgozási módja ugyanis hasonló az ottaniakhoz. Ugyanakkor megállapítható, hogy a talált bronztárgyak egy része déli eredetű, ami a Borostyánúton történő cserekereskedelemre utal. Találtak népvándorlás kori csészéket, kancsókat és aranylemez-töredéket, amely arra enged következtetni, hogy a település egy időben törzsi székhely is lehetett. A Ság-hegyi őstelep virágkora a leletek alapján a késő bronz és kora vaskorra tehető, időszámításunk előtt 1200-500 között. Később a telep elnéptelenedett. A római időkre egy elpusztított őrtorony és a szőlőművelés emlékeztet. III. Béla idejéből, az Árpádkorból várszerű építmény maradt fenn századunkig, romjait a bányászat pusztította el véglegesen. Erről egy legenda is él, mely szerint Vak Béla királyunk megbízta kincstárnokát, hogy építsen várat a Ságra. Noha a pénz egyre fogyott, az csak nem készült el. Megelégelte ezt a király, elhatározta, hogy odautazik, és maga jár a dolognak a végére. Ravasz kincstárnoka, hogy királya gyanút ne foghasson, körbe-körbe vezette az elkészült rövidke várfal mentén. Az uralkodó egyre dühödtebben kérdezgette, mikor kerülik már meg a várat. Óriási ez a vár, nagy jó uram, válaszolta a kincstárnok, erre a király megátkozta azt, mire az addig elkészült fal is leomlott. A szőlőművelés ősidők óta meghatározója a vidék arculatának, hiszen a vulkanikus hegynek kiváló adottságai vannak a minőségi bortermelésre. A Ság-hegyi bortörténet a Római Birodalom idejére vezethető vissza, amikor Marcus Aurelius Probus császár a Pannónia földjén lévő hegyeket, köztük a Ság-hegyet is szőlővel telepíttette be. Egy későbbi esemény, amikor a tatárjárást követően IV. Béla király Moreából hozatott a szőlőműveléshez értő telepeseket is. 1734-ben íródott a Sági Hegységnek Törvényei, hazánk egyik legrégibb, szőlőgazdálkodással kapcsolatos jogszabálya, amelyről 1828-ban Kresznerics Ferenc készített pontos másolatot. írásos feljegyzések szerint sági bort szállítottak Bismarck német vaskancellárnak is, és Európa nagyobb patikáiban forgalmazták Sagweiner néven. A még érintetlen hegy 1891-ben került be a geofizikai kutatások történetébe. Eötvös Loránd munkatársaival a hegy platóján végezte el torziós ingával egyik kísérletét. Vizsgálatainak emlékére 1971- ben bazalt emlékszobrot állítottak a turistaház mellett. 1934-ben avatták fel a trianoni emlékművet, amely már messziről felhívja magára a hegyhez közeledő figyelmét. □ IRODALOM Rakonczay Zoltán: Szigetköztől az Őrségig, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1998 Vasi Szemle celldömölki emlékszám: Simon József: Ság-hegyi tájvédelmi körzet, Vas Megyei Lapkiadó Vállalat, Szombathely, 1980 Dr. Tardy János helytörténeti kiadványa: Ság hegyi tájvédelmi körzet Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága, Sarród, 1996 Ság-hegy, Kemeneshát, Kemenesalja kalauz turistáknak és természetbarátoknak, Szombathely, 1999 Ság-hegy című kiadvány, Tourinform, Celldömölk Ság-hegy, Celldömölk, Kemenesalja című kiadvány, Celldömölk Város Önkormányzata, 2003 A Kakas-domb