Természet Világa, 2009 (140. évfolyam, 1-12. szám)

2009-05-01 / 5. szám

GEOLÓGIA N­apjainkban az egyik legfontosabb ér­ték az egészség. A halálozási okok listáján a szív- és érrendszeri betegségek után második helyen a rákos megbetege­dések állnak. Ennek köszönhető, hogy a figyelem középpontjába került a radon. Ez a radioaktív nemesgáz potenciális tü­dőrák kockázati tényezőként a környeze­tünkben mindenhol fellelhető. Az Európai Bizottság által támogatott kutatás eredmé­nyei alapján az otthonokban (és zárt belte­­rű munkahelyeken) található radon felelős évente körülbelül 20 000 ember haláláért az Európai Unióban. Ez az összes tüdőrák okozta halálesetek 9%-a, illetve az összes halálos kimenetelű rákbetegségek 2%-a. A legtöbb emberben a radioaktivitás szó egyfajta félelemmel párosul. Azonban jó ha tudjuk, hogy természetes környeze­tünkben megtalálható a radioaktív bomlás három fajtája, az alfa-, a béta- és a gam­ma-sugárzás. A lakosságot érintő termé­szetes eredetű sugárzásból eredő effektív dózis (mértékegysége: Sievert, Sv) egész Földre vonatkoztatott átlagos értéke 2,4 mSv/év. Meghatározott határérték alapján mesterséges forrásokból ezen felül 1 mSv­­et kaphat egy átlagos lakos évente. Az 1. ábra mutatja az elszenvedett természetes és mesterséges dózisért felelős sugárforrá­sok részarányát; látható a radon és leánye­lemeinek nagy jelentősége (54%). A természetben ma három radioaktív bomlási sor létezik. Ezek az 2380, az 235U és a 232Th bomlási sorai. Mindegyikben megtalálható a gáznemű radon egy-egy izotópja (222Rn, 219Rn és 220Rn) különbö­ző felezési idővel. A 238U bomlási sorában található 222Rn rendelkezik a legnagyobb felezési idővel (3,8 nap), ennek köszön­hetően került a figyelem középpontjába. A radon 3,8 nap alatt a talaj adottságaitól függően több méterre is képes eltávolodni keletkezési helyétől. Közvetlen anyaele­méből - a 226Ra-ból - alfa-bomlással ke­letkezik és maga is alfa-részecskék kibo­csátásával alakul át 218Pa izotóppá. A kőzetek és talajok minden esetben tartalmaznak valamilyen mennyiségű (né­hány mg/t-tól sok száz g/t-ig) uránt, tóriu­mot és/vagy ezek leányelemeit (pl. rádiu­mot és radont). Olyan területeken, ahol a felszín közelében számottevő urántartal­mú kőzetek, ásványok (pl. monacit, xeno­­tim, cirkon, allanit) találhatók, illetve ezek mállástermékeként keletkezett talajok bo­rítják a felszínt, nagyobb a radon belső légterekbe történő bejutásának valószí­nűsége. A radon az épületekbe elsősorban a talajból a szerkezeti illesztések mentén juthat be. Egy tanulmány szerint az épüle­tekbe jutó radon 45%-a érkezik a nyomás­­különbség által beszívott talajlevegőből, 15%-a diffúzióval kerül a belterekbe szin­tén a talaj levegőből, 20%-a építőanyagok­ból, 17%-a külső levegőből diffinidál be­felé, 2%-a a vízből és 1%-a konyhai gáz­ból származik (2. ábra). Egyre hangsúlyosabbá válik az építő­anyagok szerepének vizsgálata a lakó­épületek radonszintjének kialakulásában. Gazdasági szempontból kedvező tulaj­donságuk miatt a XX. század közepén ki­alakult a bányameddők, erőművi pernyék és különböző salakok másodlagos nyers­anyagként történő nagymennyiségű fel­­használása. Magyarországon, különösen az 1960-as évektől a rendszerváltozásig, az erőművi pernyék és salakok ellenőri­zetlenül kerültek az építőanyagokba. Az erőművi égetés után a szenekben találha­tó radioaktív anyagok nagy mennyiségben a hamuban (pernyében) maradnak, amit azután az építőanyaghoz adnak és ezzel növelik a lakosság sugárzás (és akár ne­hézfémek) okozta terhelését. A nagy urán/ rádiumtartalmú építőanyagokból kilépő radon gáz jelentősen megnöveli a lakóte­rekben kialakuló radonaktivitás-koncent­­rációt, erősen megváltoztatva a fenti ará­nyokat. A radon nehezebb a levegőnél, így a ke­vésbé szellőztetett helyiségekben felhal­mozódhat és tüdőnkbe jutva hatást gyako­rolhat szervezetünkre. A levegővel együtt belélegzett radon gázt általában ki is léle­gezzük. Veszélyessé akkor válik, ha a szi­lárd halmazállapotú leányelemei megta­padnak a belélegzett levegőben található apró szemcséken (szálló por, cigarettafüst) és ezekkel együtt a légutakba és a tüdőbe jutnak. Ezek lassan, csak néhány óra alatt vagy egyáltalán nem tisztulnak ki a szer­vezetből. A megtapadt, rövid életű leány­elemek a légutak és a tüdő belső felületét borító hámsejteket közvetlenül sugároz­zák be és így genetikai mutációt, rákot idézhetnek elő. Meg kell említeni, hogy egyes kutatások azonban a radon esetle­ges pozitív hatására hívják fel a figyelmet, mert stimulálja az immunrendszert és így a szervezet ellenállóbbá válik egyes káros hatásokkal szemben. Ugyanezen az elven alapulnak az egyre szélesebb körben el­­terjedt, reumás betegségek gyógyítására szolgáló radonterápiás módszerek. Ezek egyike a radonfürdő, ami tulajdonkép- Radioaktív lakótársunk NAGY HEDVIG ÉVA-SZABÓ KATALIN ZSUZSANNA-SZABÓ ZSUZSANNA 1. ábra. A természetes és mesterséges sugárterhelés összetevői Természet Világa 2009. május 23.

Next