Természet Világa, 2009 (140. évfolyam, 1-12. szám)
2009-05-01 / 5. szám
GEOLÓGIA Napjainkban az egyik legfontosabb érték az egészség. A halálozási okok listáján a szív- és érrendszeri betegségek után második helyen a rákos megbetegedések állnak. Ennek köszönhető, hogy a figyelem középpontjába került a radon. Ez a radioaktív nemesgáz potenciális tüdőrák kockázati tényezőként a környezetünkben mindenhol fellelhető. Az Európai Bizottság által támogatott kutatás eredményei alapján az otthonokban (és zárt belterű munkahelyeken) található radon felelős évente körülbelül 20 000 ember haláláért az Európai Unióban. Ez az összes tüdőrák okozta halálesetek 9%-a, illetve az összes halálos kimenetelű rákbetegségek 2%-a. A legtöbb emberben a radioaktivitás szó egyfajta félelemmel párosul. Azonban jó ha tudjuk, hogy természetes környezetünkben megtalálható a radioaktív bomlás három fajtája, az alfa-, a béta- és a gamma-sugárzás. A lakosságot érintő természetes eredetű sugárzásból eredő effektív dózis (mértékegysége: Sievert, Sv) egész Földre vonatkoztatott átlagos értéke 2,4 mSv/év. Meghatározott határérték alapján mesterséges forrásokból ezen felül 1 mSvet kaphat egy átlagos lakos évente. Az 1. ábra mutatja az elszenvedett természetes és mesterséges dózisért felelős sugárforrások részarányát; látható a radon és leányelemeinek nagy jelentősége (54%). A természetben ma három radioaktív bomlási sor létezik. Ezek az 2380, az 235U és a 232Th bomlási sorai. Mindegyikben megtalálható a gáznemű radon egy-egy izotópja (222Rn, 219Rn és 220Rn) különböző felezési idővel. A 238U bomlási sorában található 222Rn rendelkezik a legnagyobb felezési idővel (3,8 nap), ennek köszönhetően került a figyelem középpontjába. A radon 3,8 nap alatt a talaj adottságaitól függően több méterre is képes eltávolodni keletkezési helyétől. Közvetlen anyaeleméből - a 226Ra-ból - alfa-bomlással keletkezik és maga is alfa-részecskék kibocsátásával alakul át 218Pa izotóppá. A kőzetek és talajok minden esetben tartalmaznak valamilyen mennyiségű (néhány mg/t-tól sok száz g/t-ig) uránt, tóriumot és/vagy ezek leányelemeit (pl. rádiumot és radont). Olyan területeken, ahol a felszín közelében számottevő urántartalmú kőzetek, ásványok (pl. monacit, xenotim, cirkon, allanit) találhatók, illetve ezek mállástermékeként keletkezett talajok borítják a felszínt, nagyobb a radon belső légterekbe történő bejutásának valószínűsége. A radon az épületekbe elsősorban a talajból a szerkezeti illesztések mentén juthat be. Egy tanulmány szerint az épületekbe jutó radon 45%-a érkezik a nyomáskülönbség által beszívott talajlevegőből, 15%-a diffúzióval kerül a belterekbe szintén a talaj levegőből, 20%-a építőanyagokból, 17%-a külső levegőből diffinidál befelé, 2%-a a vízből és 1%-a konyhai gázból származik (2. ábra). Egyre hangsúlyosabbá válik az építőanyagok szerepének vizsgálata a lakóépületek radonszintjének kialakulásában. Gazdasági szempontból kedvező tulajdonságuk miatt a XX. század közepén kialakult a bányameddők, erőművi pernyék és különböző salakok másodlagos nyersanyagként történő nagymennyiségű felhasználása. Magyarországon, különösen az 1960-as évektől a rendszerváltozásig, az erőművi pernyék és salakok ellenőrizetlenül kerültek az építőanyagokba. Az erőművi égetés után a szenekben található radioaktív anyagok nagy mennyiségben a hamuban (pernyében) maradnak, amit azután az építőanyaghoz adnak és ezzel növelik a lakosság sugárzás (és akár nehézfémek) okozta terhelését. A nagy urán/ rádiumtartalmú építőanyagokból kilépő radon gáz jelentősen megnöveli a lakóterekben kialakuló radonaktivitás-koncentrációt, erősen megváltoztatva a fenti arányokat. A radon nehezebb a levegőnél, így a kevésbé szellőztetett helyiségekben felhalmozódhat és tüdőnkbe jutva hatást gyakorolhat szervezetünkre. A levegővel együtt belélegzett radon gázt általában ki is lélegezzük. Veszélyessé akkor válik, ha a szilárd halmazállapotú leányelemei megtapadnak a belélegzett levegőben található apró szemcséken (szálló por, cigarettafüst) és ezekkel együtt a légutakba és a tüdőbe jutnak. Ezek lassan, csak néhány óra alatt vagy egyáltalán nem tisztulnak ki a szervezetből. A megtapadt, rövid életű leányelemek a légutak és a tüdő belső felületét borító hámsejteket közvetlenül sugározzák be és így genetikai mutációt, rákot idézhetnek elő. Meg kell említeni, hogy egyes kutatások azonban a radon esetleges pozitív hatására hívják fel a figyelmet, mert stimulálja az immunrendszert és így a szervezet ellenállóbbá válik egyes káros hatásokkal szemben. Ugyanezen az elven alapulnak az egyre szélesebb körben elterjedt, reumás betegségek gyógyítására szolgáló radonterápiás módszerek. Ezek egyike a radonfürdő, ami tulajdonkép- Radioaktív lakótársunk NAGY HEDVIG ÉVA-SZABÓ KATALIN ZSUZSANNA-SZABÓ ZSUZSANNA 1. ábra. A természetes és mesterséges sugárterhelés összetevői Természet Világa 2009. május 23.