Természet Világa, 2010 (141. évfolyam, 1-12. szám)
2010-10-01 / 10. szám
MEGEMLÉKEZÉS Beszélgetés Klopfer Ervinnel Lassan egy évtizedes hagyomány a Simonyi Károly tiszteletére rendezett októberi előadóülés. Az esemény történetéről a sorozatot évek óta szervező, Simonyi-emlékdíjas Klopfer Ervint kérdeztük. - Régi kapcsolat fűz Simonyi Károly professzorhoz - meséli a volt tanítvány és későbbi munkatárs. - Akkor jártam a Műegyetemre, amikor Simonyi az Elméleti Villamosságtan Tanszéket vezette. 1954-ben - miután levizsgáztam nála - megkérdezte, szeretnék-e dolgozni a tanszékén. A Műegyetemen mindenkinek ez volt a legnagyobb álma! Demonstrátor lettem, és az alattam lévő évfolyamnak vezettem először Villamosságtan, azután egy évvel később Elméleti villamosságtan gyakorlatokat. Eltelt jó másfél év, kitört az 56-os forradalom. Rengetegen elmentek a tanszékről és a KFKI-ból, ahol Simonyi Károly igazgatóhelyettes volt és az Atomfizikai Osztályt is vezette. Valamikor 1957 elején összegyűltünk „a Prof’ műegyetemi szobájában - Simonyit mindenki csak „a Prof’-nak emlegette -, fűtés nem volt, mindenki fázott, és arról beszélgettünk, hogyan tovább. A Prof egyszer csak azt mondta: „Ervin, a jelen helyzetben alkalmazni tudom magát azonnal vagy a KFKI Atomfizikai Osztályán, vagy az Elméleti Villamosságtan Tanszéken. Döntse el, hogy melyiket választja.” Meghánytam-vetettem, a családdal is megbeszéltem a dolgot, és a KFKI-t választottam, így lettem ötödévesen a KFKI Atomfizikai Osztályának „félállású tudományos munkatársa”. 700 forint volt a havi fizetésem - milliomosnak éreztem magam. De meg is dolgoztam érte: nappal egyetemre jártam, éjjel a KFKI-ba, alvásra, tanulásra alig maradt idő. Amikor ötödév végén mindenből levizsgáztam, a Prof kinevezett teljes állású segédmunkatársnak. Mire megvédtem a diplomamunkámat, Simonyi Károly sajnos már nem dolgozott a KFKI-ban. Nekem 34 évig részecskegyorsítók tervezése, építése, üzemeltetése és fejlesztése volt a dolgom. - Hogyan indultak az emlékülések? - Simonyi Károly sógornője, Mérey Imréné Somossy Ágnes a Gábor Dénes Főiskolán tanított, és a rektor asszonnyal, Kovács Magdával a Prof 2001-ben bekövetkezett halála után úgy döntöttek, hogy 2002-től évente megrendezik a Simonyi Károly Tudományos Emléküléseket a főiskolán. Jó nevű előadókat hívtak meg, és az előadások írott szövegét mindig kiadták a főiskola „Informatika” című periodikájában. Háromszor rendezték meg az ünnepséget a főiskola Bécsi úti campusán. 2005-ben Mérey Ági sajnos elhunyt, és ez az év kimaradt. 2006-ban felajánlottam a Prof özvegyének, Zsuzsa asszonynak, hogy átvenném a stafétabotot, amit ő örömmel fogadott. Az elmúlt négy évben én szerveztem - egyedül a Simonyi-emléküléseket, és a rendezvényt a Bécsi útról „behoztam” az Akadémiára. Már 2006-ban csaknem megtelt a 120 fős Felolvasóterem. Nyolc tudományos előadás hangzott el, utána volt büféebéd, és a régi kollégák, ismerősök beszélgethettek egymással. A sorozat folytatódott, de 2008 óta már csak hat 35 perces előadást tartunk - a nyolc túl hosszúnak bizonyult. Az én szervezésemben így eddig 28 előadásra került sor. Szponzoraink: Charles Simonyi, aki a költségek 80-90 százalékát állja, a Magyar Tudományos Akadémia, amelytől kedvezményesen bérelhetjük az emlékülések színhelyét és a Gábor Dénes Főiskola, amely az előadások írott változatát továbbra is megjelenteti. Minden évben már februárban elkezdem szervezni az ülést, amelyet októberre időzítünk, mert Simonyi professzor októberben született és akkor is hunyt el. - Hogyan választja ki az előadókat? - Az első szempont, hogy mindig tartson előadást az, aki az előző évben Simonyi-díjat kapott. Ez két ember, mert mérnöki és fizikai Simonyi-díjat is odaítél a kuratórium. Jómagam két ízben adtam elő; 2006-ban, majd 2009-ben, miután Simonyi-emlékdíjat kaptam. Természetesen figyelemmel kísérem, mi zajlik a tudományban, a műszaki életben, és ehhez igazodva keresem meg az előadókat, de mindenkinek azt mondom: „Ez szabadon választott gyakorlat, arról beszélsz, amit érdekesnek tartasz.” Nagyszerű előadások hangzanak el; minden októberi ülés egy-egy főhajtás Simonyi Károly professzor emléke előtt. Simonyi elsősorban mérnöknek tartotta magát, de kitűnő fizikus és nagyszerű tanár, a Műegyetem legkiválóbb előadója volt. Tudományszervezőként is tiszteljük: az ő nevéhez fűződik az Elméleti Villamosságtan Tanszék alapítása, Sopronban az első hazai van de Graaff típusú gyorsító megépítése, amellyel először hajtottak végre itthon mesterséges magreakciót. Bay Zoltán vezetésével részt vett a híres Hold-radar kísérletben. Jánossy Lajos mellett őt nevezték ki a KFKI első igazgatóhelyettesének, így oroszlánrészt vállalt az intézet formálásában. Polihisztor volt, aki hihetetlen klasszikus műveltségével is elkápráztatta hallgatóit, ismerőseit. Mindenekelőtt azonban emberségét és emberi tartását kell kiemelnünk, amikor rá emlékezünk. Az interjút készítette: SILBERER VERA Simonyi-emlékülések