Természet Világa, 2012 (143. évfolyam, 1-12. szám)
2012-01-01 / 1. szám
INTERJÚ sebb olvasóközönségnek írt A fizika kultúrtörténete könyve német nyelven is több kiadást megért. Úgy tudom, fia, Charles Simonyi jóvoltából nemsokára angol nyelven is olvasható lesz. Ebből az átütő sikert arató könyvből a más szakmabeli olvasó is megtudhatja, hogy a fizika mivel gazdagította a kultúra kincsestárát. Élete végén még megírta A magyarországi fizika kultúrtörténete XIX. századi fejezetét. A tudomány bővítésében is úttörő szerepet vállalt. Részt vett a hazai radarkísérletekben, és a Bay Zoltán által kezdeményezett híres holdradar-kísérletekben. A Simonyi Károly vezetésével megépített gyorsítóberendezés segítségével, hatvan évvel ezelőtt Magyarországon először ő valósított meg mesterséges atommag-átalakítást. Két évvel később, a tökéletesített gyorsító segítségével tanítványai figyelemre méltó eredményeket értek el, melyeket neves tudományos folyóiratokban publikáltak. Hadd tegyek ezzel kapcsolatban egy rövid kitérőt. Pályámon több olyan vezető beosztású kutatóval találkoztam, aki a rá bízott kísérleti berendezés használatáért társszerzői jogot követelt. Simonyi Károly nem ilyen vezető volt. Számára nagy örömet jelentett, ha fiatal munkatársait az általa épített gyorsító segítette első tudományos eredményeikhez. Ő pedig úttörő tanulmányt írt a reaktorfizika, a reaktortechnika alapjairól, és számos dolgozatot közölt a fúziós energiatermelés elvi és gyakorlati problémáiról. A minden alapot nélkülöző támadások és méltatlan mellőzések közepette példát mutatott, hogy ezekre nem a megalkuvás a válasz, hanem a még színvonalasabb értékteremtő munka. Amikor intézetigazgatói, majd tanszékvezetői megbízását önként feladta, akkor azokat büntette, akik rossz szemmel nézték emberszeretetét, áldozatos munkásságát, amellyel elnyerte beosztottjainak ragaszkodó elismerését. A fizika kultúrtörténete című könyve a magára hagyott, de hallgatóinak szeretetével támogatott tudós hatalmas alkotása. - Sok mindent tudsz Simonyi Károly életútjáról. Személyesen is ismerted őt? - Csak a könyveit ismertem, személyes találkozásra nem kerülhetett sor. Ő 1940-ben végzett a Műegyetemen, ezután Bay Zoltán atomfizikai tanszékére került. Én az 1943/44-es tanévben a Műegyetem gépészmérnöki karának elsőéves hallgatója voltam. A háború után műegyetemi tanulmányaimat abba kellett hagynom, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végeztem, 1948- tól annak elméleti fizikai tanszékére kerültem. A negyvenes évek második felétől tehát már nem is találkozhattunk. Jóval később, 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai sorába fogadott. Simonyi Károly betegsége miatt nem vett részt az akadémiai közgyűléseken, így ismét elkerültük egymást. Egy levelét azonban féltett kincseim között őrzöm, ez hozott közelebb minket egymáshoz. Bizonyára emlékezet arra, hogy 1996 júliusában, Csíkszeredai találkozásunk alkalmával említetted, Simonyi Károly nyolcvanadik születésnapjának megünneplésére készültek. Tisztelői közé tartoztam, ezért megkértelek arra, hogy ebből az alkalomból juttasd el hozzá ajándékomat, a Termodinamika könyvem egy példányát. Már megszoktam, hogy ezekre a figyelmességekre nem kell választ várnom. Az ő esetében azonban nem ez történt. Időt szakított rá, hogy egy velem készített interjúdból pályafutásomról tájékozódjon, és megtalálta a közös pontokat, melyek minket összekötnek. Elhoztam a levelét, legjobb lesz, ha az interjúhoz csatolod, abból ez kiolvasható. - Életutatokban több hasonlóságot vélek felismerni. Tévedek? - Nem tévedsz. A párhuzamosság azonban nem a véletlen műve. Egyazon történelmi időszak szereplői voltunk, pályaválasztásunkban döntő szerepet játszott a matematika és a fizika iránti vonzódásunk. Az érettségi vizsga után mindketten azt latolgattuk, hogy matematika-fizika szakos tanári, vagy mérnöki pályát válasszunk. Másokra is hallgatva, a mérnöki mellett döntöttünk. Simonyi Károly befejezte gépészmérnöki tanulmányait, én csak elkezdtem. A háború után kialakult helyzetben pályát kellett változtatnom, így lettem matematika-fizika szakos tanár. Az oktatói Simonyi Károly levele Gábos Zoltánnak Tisztelt Kollega Úr, kedves Barátom! Nagyon köszönöm Termodinamika c. könyvedet, külön elismeréssel adózva annak a ténynek, hogy ez a könyv egy széleskörű tudományos és tankönyvírói tevékenység, egy „életmű” egyik tagja, ugyanakkor első része egy, az Előszóból kiolvashatóan izgalmas és a legaktuálisabb témaköröket tárgyaló műnek. Örömteli és eredményes munkálkodást kívánok. Meghatottan és együttérzéssel olvastam élettörténetedet, nézeteidet a világ dolgairól, különösen a pedagógiáról vallott hiteddel értek teljes mértékben egyet. Közös emlékeink is vannak: Pattantyús A. Gézánál én is vizsgáztam, később kollegák lettünk. Egerváry volt doktori szigorlatomon a matematikus vizsgáztató. Integrálegyenletek volt a témakör, kapcsolat a Green-függvénnyel - újabb közös emlék. A mi generációnk sorsa sehol nem volt könnyű. Nektek még külön adag is jutott a bajból, teherből, a „hősi helytállás” nem látványos: mindennapi lelkes munka és törekvés a megbékélésre. Jó egészséget kívánva a további eredményes munkához, tisztelettel és barátsággal köszönt Simonyi Károly Budapest, 1996. aug. 16. pálya nem volt idegen nekem, hiszen szüleim és apai nagyapám is tanítók voltak. Mindezek ellenére életútjaink továbbra is párhuzamosan haladtak. Mindketten a felsőoktatást szolgáltuk, ő a Műegyetemen, én a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. Az oktatói munkáról azonos nézeteket vallottunk, ezt levelében is megerősíti. Tevékenységünkben fontos helyet kaptak az új eredményekről is tudósító, modern felfogásban írt tankönyvek, amelyek kivívták a szakma elismerését. Kutatói tevékenységünkben is találhatók közös vonások. A gátló tényezők ellenére értékelt eredményeket értünk el, kevés segítséggel, de annál több egyéni erőfeszítéssel. Számára legnagyobb csapást az jelenthette, hogy a Központi Fizikai Kutatóintézetben végzett eredményes kutatómunkáját nem folytathatta. Esetemben a folyóirathiány, a külföldi kapcsolatok akadályoztatása, a nemzetközi konferenciákon való megmérettetés lehetetlensége jelentette a legfőbb nehézséget. Nagyon sokat jelentett számunkra, hogy nehéz időszakainkban a legilletékesebbek álltak mellénk, erőfeszítéseinket ők értékelték a tanítványaink. Elismerő szeretetük és ragaszkodásuk adott erőt nekem is a Simonyi Károly levelében említett „hősi helytálláshoz”. Bolyai Farkas nyugdíjaztatási kérvényében a következőket írta: „Sok jó tanítványaim hosszú sorára örömmel nézve visszabúcsúzom azzal a reménnyel, hogy ha egy gyertya nem hozta föl a köznapot, az egymást gyújtottak sora hozza fel.” Számunkra is az jelentette a legnagyobb elégtételt, hogy több ezer tanítványunkat láthattuk el olyan útravalóval, amelyre munkájuk során bízvást alapozhatnak. Örömmel tölt el, hogy tanítványaim közül, akiket az első lépések megtételében segítettem, többen akadémikusok, elismerésnek örvendő kutatók, egyetemi és középiskolai tanárok, vagyis kiváló szakemberek lettek. Újabb összekötő szál lehet a tudománytörténet. - Valóban, 1990 után engem is egyre jobban foglalkoztatott a tudománytörténet. Az erdélyi fizika múltjának feltárására vállalkoztam, valamint a Bolyai-kutatók sorába léptem. Természet Világa 2012. január 14