Természet Világa, 2012 (143. évfolyam, 1-12. szám)
2012-02-01 / 2. szám
neteket ugyan egy ideje már villanycsengő is jelezte, ami azonban igazán számított, az Csaszi bácsi csengője volt. A fizika előadó egyetemi tantermet idézett emelkedő padsoraival, vetítési lehetőségével, a kísérletekre berendezett tanári asztallal. Mögötte meglehetősen gazdagnak látszó, tágas szertár. A kémiai előadó két hosszú laborasztalból állt, készen a diákok kísérleteire, oldalukból írólapokat lehetett kihúzni. A tanári asztalon a mérleg mellett ott álltak állandó demonstrációra készen a kémcsövek, gázfejlesztők és egy hidrosztatikus kád. Az iskola azonban nem külső körülményeire, hanem módszerére és pedagógiai eredményeire volt igazán büszke. „Közoktatásügyi alkotásaink között a gyakorlógimnázium az egyetlen teljesen eredeti, mellyel a legműveltebb államokat is megelőztük, és a külföldön nemcsak mély érdeklődést, hanem meleg elismerést is szereztünk” - írta Beöthy Zsolt, a tanárképző intézet igazgatója az 1890-es évek elején. Mikor engem, tíz éves gyereket, 1945 nyarán Zibolen igazgató úr kézfogással üdvözölt, magázva szólított meg, és hellyel kínált, nem tudhattam, hogy az iskolát alapító Kármán Mór pedagógiai elveit gyakorolja. „Az iskola a művelt életmódját igyekszik a tanulók közt meghonosítani, ezért a tanár már a legalsóbb osztályokban is magázza a tanulókat. Sőt mi több magánérintkezés során a tanár kezet is nyújthat tanítványának.” Ahogyan a kezdetektől fogva kiszabható büntetések között is megmaradt a „rosszalló arckifejezés”. Megmaradt más is. Eötvös József nemzeti liberális felfogása szerint „.. .minden iparkodásaink és törekvéseink, hogy szabadságot és egyenlőséget biztosítsunk, hasztalanok, ha azon egyenlőséget nem tudjuk előállítani, mely a műveltség egyenlősége. Az egyenlőség nem jog, hanem tény, az egyenlőség pedig tény ott, hol az a műveltség egyenlősége”. Csaszi bácsi csengője Kánaán számára ez a gondolat láthatóan evidencia, de ezt megtoldja egy etikai követelménnyel is: „A növendékek elé nem tűzhetni más célt, mint amire lelkiismerete mindenkit kötelez: az erényes életét.” Már most Kármán idejétől az én iskolás koromig meg máig nem kevés az, ami megváltozott, de liberális szemléletét és etikai igényeit az iskola meghökkentő módon meg tudta őrizni. Azt hallottam már korábban, hogy ebben az iskolában nem létezik a diákregényekben hideglelős félelemmel idézett tanári notesz és kínzó feleltetés. Ez igaznak bizonyult, azzal együtt, hogy ebben az iskolában viszont nagyon is létezett az állandó figyelem, a rögtöni válaszadás és az önálló következtetés követelménye. A kérdve kifejtő módszer volt honos a Mintában. Ezt később, de már az iskola első évtizedében is sokan kifogásolták. Már 1884-ben azt írták, hogy az indukciós módszer előnyös ugyan a figyelem és a gondolkodási készség fejlesztésének szempontjából, de csak szellemileg válogatott tanulók esetén alkalmazható. Ha ez igaz, úgy az osztályban mind a harmincöten válogatott szellemek voltunk. Mindenesetre Tompa tanár úrral együtt fejtettük meg, hogy micsoda és mire jó az irodalmi archaizálás, Újhelyi igazgató úr válaszainkat azonnal ellenőrizte demonstrációs kísérleteivel (ezek mindig sikerültek). Hajósy tanár úr krétáját követve közösen értettük meg, hogy merre fújnak az uralkodó szelek. A diákkönyvtár természetesen pedagógiai eszköz is volt. Minden osztály más-más időpontban mehetett kölcsönözni: mire a gyerekek odaértek, a koruknak, vélhető olvasottságuknak és irodalmi nevelésük céljainak megfelelő könyvek halmai előkészítve várták őket a kölcsönzőben. Ezek között aztán szabadon lehetett válogatni. Szeretünk azzal büszkélkedni, hogy milyen kiváló emberek érettségiztek a Mintában. (Írjuk le végre mai hivatalos nevét: ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola.) A névsor valóban meggyőző, ha akár csak a természettudósok között szemezgetünk: ifj. Szily Kálmán, Kandó Kálmán, Kármán Tódor, Teller Ede, Polányi Mihály, Kürti Miklós, Schay Géza, König Dénes, Erdey- Grúz Tibor ... a számos számtalan nagy ember tudományos világhíre valóban azt bizonyítja, kiváló hely ez az iskola. Azt hiszem azonban, hogy egy iskola színvonalát nem elsősorban a belőle kikerült nagy emberek mégoly szemkápráztató sora bizonyítja. Az ilyesmi inkább arra utal — és ez is ok a büszkeségre -, hogy az iskola nagy hírneve vonzotta a tehetséges fiatalok gondos szüleit. Fontosabb, meggyőzőbb az a szint, tudásban, intellektuális igényben és emberi magatartásban mérve, amelyet a nagy többség, az átlagos képességűek hada elér. Ezt persze nehéz megmérni, képtelenség személyekhez vagy eseményekhez kötni. Meg kell azonban kérdezni ezt a derékhadat, hogyan emlékeznek - hogyan emlékezünk - az iskolára. Hálásan és büszkén szoktunk emlékezni. [Lírai berekesztés] Külső formákra talán nem adott sokat az iskola. Diáksapka az intézmény címerével, meg aztán az érettségizők búcsúztatása. A tornateremben összegyűlt minden osztály, elől a ballagó nyolcadik, meg az őket követő hetedik. Három nyolcadikos behozta az iskola zászlóját („Intézeti zászló bevonul. Vigyázz!”), és a nyolcadik osztály átadta a hetediknek. („Őrizzétek becsülettel!” ,becsülettel megőrizzük!”) Nem tudhatom, hogy az ilyen alkalmakkor ki, mit gondolt. De a zászlórúdon kívül valamit bizonyára még átadtak egymásnak, hiszen ez a valami biztosította a Minta szellemének kontinuitását. Az én időm vége felé a zászló többé soha fel nem nyitott tokjába került, és az ifjúsági könyvtár egy sarkában hányódott. De abban nagyon bízhatunk, hiszen az iskola mai munkája és eredményei ezt bizonyítják, hogy azt a valamit tanárok és diákok generációi ma is, ezután is átadják egymásnak. Ln IRODALOM Justh Zsigmond Naplója (sajtó alá rend., bev. tan., jegyz. Halász Gábor) Athenaeum, Budapest [a könyvnyomtatás 500-ik évében] Kiss Istvánné: A Trefort utcai,Minta”. Az ELTE Ságvári Endre Gyakorlóiskola története. ELTE Sokszorosítóüzem, h.n. 1987 A bejárat fölött a régi felirat Természettudományi Közlöny 143. évf. 2. füzet 73 HELYÜNK SZELLEME