Természet Világa, 2014 (145. évfolyam, 1-12. szám)
2014-11-01 / 11. szám
FELSŐOKTATÁS - Ez utóbbi zene füleimnek. Volt ilyen régebben is? - Nem, ez nálunk indult be először. - Nyilván megtanítjátok, hogyan kell tudományos publikációt írni. De remélem, az is szóba kerül, miért fontos, és hogyan kell ismeretterjesztő cikket írni. - Természetesen. Abból indulunk ki, hogy miért publikálunk. Erre az egyik természetes - de nem valami jó - válasz az, hogy ha valaki doktorandusz, attól elvárják, hogy publikáljon, mondjuk, két cikket. A másik, hogy kialakuljon a késztetés, a saját szándék, hogy jé, én most valami érdekes dolgot csináltam, nézzétek meg, kedves olvasók. A cél ezzel az órával az, hogy e másodikig könnyebben jussunk el. A kérdés a technika: hogyan oldjam meg, hogy ez másokat is érdekeljen? Ezzel a gonddal már az első tudományos publikációnál szembesülnek: megírom, leközlik, de mások nem értik. Először a kutató mérges rájuk, hogy miért nem értik. Pedig magára kellene mérgesnek lennie, mert ő nem írta meg úgy, hogy értsék. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy képzelj magad elé valakit, aki ennek a cikknek, témának a célközössége lehet. Ha tudományos cikket írok, elképzelem azt a kollégát, aki kutatási téren a legmesszebb áll tőlem a tanszéken, és „neki” írom meg. Amiről azt gondolom, hogy ő, mint geofizikus tudja, azt nem részletezem, de amiről úgy vélem, hogy nem tudja, azt elmagyarázom. Talán meglepő, de sokkal nehezebb műfaj a tudományos ismeretterjesztés. Akkor például anyámat képzelem el olvasónak, és neki írok. Ha tehát tudom, hogy ki a célközönség, nem hibáztathatom, hogy nem érti meg, mert én nem írtam meg úgy, hogy a mondanivalóm eljusson hozzá. Pár éve voltam a Friderikusz most műsorban. A nézőket egyáltalán nem érdekli, hogy a mondanivalóm az utolsó szóig korrekt-e tudományosan. Ott időre megy a játék és tudjuk, hogy Fridi nem fogja hagyni, hogy két percig érthetetlen dolgokról beszélj, mert unalmas és érdektelen. Végül sikerült megoldanom. Ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen fellépésem, egész jó lett. - Ahogy végigböngésztem a tanszéked honlapján a tevékenységi körödet, nagyon meglepődtem, mert nemcsak az érdeklődésed, hanem a tevékenységed is rendkívül sokirányú. Találtam például ilyet, hogy folyódinamika. Első ránézésre tiszta geomorfológia. Ez meg hogyan jött? - Ebből doktoráltam, ahogy már említettem, Horváth Ferenc volt a témavezetőm, ő hozta a témát. Ők sokfelé végeztek geofizikai méréseket, a Balatonon, a Tiszán, a Dunán, és e mérések feldolgozásához érdekes információ lett volna, ha tudják, milyen lehetett a Tisza a folyószabályozások előtt. Ez lett tehát a témám: rekonstruálni a Tisza medervonalát és a meder változásait, és földtani információkra jutni belőlük. Ehhez régi katonai felmérések alapján készült, folyószabályozás előtti térképek kellettek. A második katonai felmérés a Hadtörténeti Múzeum térképtárában volt meg, de akkor persze még nem lehetett szkennelni, csak fénymásolni, A3-as méretben, fekete-fehérben. A másik gond az volt, hogyan lehet ezeket összeilleszteni a mai térképekkel. Ezt akkor még nem tudtuk, közben tanultunk bele. Végül az jött ki, hogy a szabályozás előtti kanyarfejlettség-változási pontok érdekes módon egybeesnek a geodinamikából ismert szerkezeti vonalakkal. Nem mindegyikkel, de jó néhánnyal. Ebből viszont az derült ki, hogy ezek a vonalak egybeesnek azokkal a helyekkel, ahol a modern geodézia szerint szerkezeti mozgások vannak. Ha már ezzel elkezd az ember foglalkozni, mellétesz nagy pontosságú domborzati modellt, és kiderül az is, hogy a vízmérnökök számára is nagyon érdekes ez, és szeretnék használni. Nekem a három, teljesen független kutatási irányom mellé most a geofizikai tanszék adja a negyediket. Korábban műholdképek értelmezésével foglalkoztam, aztán az említett folyókkal, illetve ennek nyomán a régi és mai térképek koordináta-rendszerével, hogy ezek a térképek miként hozhatók össze a szilárd Föld alakjával közérthetőbben, hogy miként lehet őket a Google Earth-re rátenni. Erre jön most a negyedik: a tanszék tevékenységét úgy próbálom integrálni, hogy minél többet tudjunk a miocén korszak után a Pannon-medencében történt függőleges mozgásokról, hogy a mai hegységeink, ahol hétvégénként kirándulunk, hogy alakultak ilyenné és hogyan alakulnak ma is. — Említetted a régi térképek és a maiak összeillesztését. Hogy jön ez a geofizikához? — Egyrészt, ahogy említettem, a geofizikai mérések támogatásától indultam. De ha már belevágtunk, végezzük rendesen, és elég hamar kijött, hogy mi ennek a módja, hogy lehet a problémát paraméterezni, a térinformatikai programokat erre megtanítani. Nyilván te is a földmérő-mérnököktől vagy a térképészektől várnál erre választ. A geodétákat viszont ez nem igazán érdekelte, mert nekik ez az eljárás nem elég pontos. A térképészeknek pedig teljesen máshogy kell a térképvetületekkel (tehát azokkal a függvényekkel, amelyek a földrajzi koordinátákból térképi helyet adnak) dolgozniuk, mint ahogy korábban tanulták. Erre jön a geofizikus, a maga pont erre (is) jó matematikai eszközeivel, és megoldja. Hogy ez ma ilyen népszerű, abban az Arcanum Kftnek vannak múlhatatlan érdemei. Ők 2004- től szkennelik a Habsburg katonai felmérések térképeit, és meg is jelentették azokat - archivált dokumentumokként, könyvtári szemlélettel. 2005-ben megkerestem őket, hogy tegyünk a szkennelt térképek mögé koordináta-rendszert. Biszak Sándor, az igazgató rögtön megértette, és elfogadta. Mondtam neki, hogy ennek nincs piaca, mire azt felelte, hogy ne aggódjak, annak van piaca, aminek ő csinál. Megalkottuk a módszert, lettek belőle DVD-k, kikerült az Arcanum honlapjára, és most már az egész Habsburg Birodalom összes nagyfelbontású katonai térképe óriási mozaikokként a Google-ra téve látható a mapire.eu honlapon. Ennek a matematikai hátteréről és földtudományi alkalmazásáról írom az akadémiai doktori értekezésemet. - Tudom, hogy többször is dolgoztál, tanítottál külföldön, bár csak rövid ideig. A földtudományok művelőinek hazája a nagyvilág, a végzettségeddel elvileg bárhol kapnál munkát. Sosem gondoltál arra, hogy mint oly sok kortársad, külföldön dolgozz és élj? - Elvileg, még a gyerekek születése előtt lehetett volna, ráadásul a feleségem is szakmabeli, ő térképész. Az igazság az, hogy nagyon szerettem ezt a Ferencz Csaba-féle kutatócsoportot. Napról napra feltöltődést adott, nem kívánkoztam el innen. Nyilván máshol több lett volna a pénz, de nem vetődött fel, hogy hosszabb időre elmenjek. Most sem, hacsak az egyetem ki nem szalad alólam és nem lesz más megoldás, de reménykedem, hogy ez nem mostanában következik be. Az interjút készítette: NÉMETH GÉZA A nagyfelbontású domborzati modellek az „Alföld tengersík vidékét” meglepően tagoltnak mutatják. A néhány méteres szintkülönbségek felfedik a felszín kialakulásának történetét is Természet Világa 2014. november