Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / II. Különszám
A magunkfajta lapkészítő napszámosok igazi jutalmai azok az alkalmak, melyek munkálkodásunk során összehoznak kivételes tudású emberekkel. S ha közben kiderül, hogy az illetőtől emberségben is sokat tanulhatunk, ünneppé válnak találkozásunk hétköznapjai. Simonyi Károly professzor urat idáig kétszer sikerült rávennem arra, hogy maga építette falai mögül egy-egy beszélgetéssel a nyilvánosság elé lépjen. Az első interjú 1979-ben készült, középpontjába az éppen akkor megjelent, azóta világhírűvé vált könyve, A fizika kultúrtörténete került. Egyik nyárvégen pedig, 1986-ban életének történetét, tudósi, tanári, emberi hitvallását hallgathattam végig, csalogathattam elő kérdéseimmel. Két hónapon át szinte minden héten találkoztunk, a felhasznált kazetták toronnyá nőttek, és mégis úgy éreztem, folytatni kellene, jó lett volna tovább hallgatnom őt. Hosszú ideig úgy tűnt, ez volt az utolsó, nyilvánosságnak is szánt beszélgetésünk, mivel visszavonultságának falai lassan erődítménnyé nőttek. Múltak az évek, fordult velünk a világ és egyszer csak, 1992 decemberében ott látom Simonyi Károly nevét az akadémiai tagságra ajánlottak között. Az első örömérzés után a kíváncsiság kerített hatalmába. Ismertem erről vallott nézeteit. Csak nem változott meg ő is? Izgatott, miként éli meg a körülötte megváltozott mikrovilágot. Mindig tiszteletben tartottam mások hallgatáshoz, csendhez való jogát. Most mégis úgy éreztem, valami azt súgta, mintha ő is várna egy baráti telefonra, megértő faggatózásra. Sokat nem veszíthettem, megpróbáltam. Rövid gondolkodás után azt mondta, gyere, beszélgessünk. BESZÉLGETÉSEK „Az életet nem lehet túlélni, az életet élni kell!” Simonyi Károly keresztje ,, Emberré a kereszten válunk, mindenkinek más a keresztje, függ rajta vékony inakon, akárha dróton felfüggesztve. ” (Károlyi Amy: Isten-ember) A beszélgetést kiváltó előzmény Akadémiai tagajánlások — 1993 Az 1993. évi májusi közgyűlésen ismét új rendes és levelező tagokat választ a Magyar Tudományos Akadémia. Összesen 152 új levelező tag megválasztására érkezett javaslat, rendes tagságra 26 levelező tagot ajánlottak. Az alábbiakban a rendes és a levelező tagságra ajánlottak legfontosabb adatait, tudományos munkásságuk területét és néhány jellemző, kiemelkedő eredményét ismertetjük a tudományos osztályok által rendelkezésünkre bocsátott szövegek alapján. (Az ajánlók nevét néhány osztály ábécébe sorolta, mások az aláírás sorrendjében adták meg.) Az állásfoglalás természetesen a tagajánlások teljes szövege és az ehhez mellékelt publikációs jegyzék alapján történik. Simonyi Károly 1916-ban született Egyházasfalun. A Budapesti Műszaki Egyetem nyugállományú professzora, kiemelkedő tudós-tanár, aki négy évtizeden át alakította és művein keresztül ma is alakítja a magyar villamosmérnök-generációk szemléletét. Szakírói munkássága különösen nagy horderejű. A Villamosságtan-Elektronfizika-Elméleti Villamosságtan tankönyv trilógiája nemcsak itthon, de angol, német és orosz fordításban Európa-szerte is igen nagy hatást gyakorolt. A fizika kultúrtörténete című műve egyedülálló, hatalmas szintézis, amely hidat épít a természettudományos és a humán kultúra közé, nagy hiányt pótol nemcsak a magyar, de a világirodalomban is. Simonyi Károly a Műegyetemen tanult, 1940-ben gépészmérnöki, egyidejűleg a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. 1940-től a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékének tanársegédje. Az Egyesült Izzólámpa Gyár Laboratóriumának külső munkatársaként kiemelkedő eredményeket ért el a radarfizika és a radartechnika kutatásában, és ezen keresztül aktív közreműködőjévé vált az 1946-ban világsikert aratott Föld—Hold radarasztronómiai kísérleteknek. 1948-tól a Műegyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán egyetemi tanárként magfizikai laboratóriumot alapított, és megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót 1952-től alapítója a Központi Fizikai Kutatóintézet atomfizika osztályának és a Műegyetem elméleti villamosságtan tanszékének. Elméleti eredményei a fúziós energiatermelés elvi lehetőségéről és korlátairól ma is jelentősek. 1956-ban a KFKI forradalmi bizottságának elnöke, ezért 1957-ben a KFKI elhagyására kényszerül. Ettől kezdve minden erejét a mérnökök nevelésének, különösen az elektronikai híradástechnika-szakosok tanításának szenteli. 1970-ig tanszékvezetőként, 1971-től — a tanszékvezetésről történő lemondásával kitérve az ellene irányuló támadások elől — beosztott egyetemi tanárként 1971-ben kezdi meg kultúrtörténeti kutatásait és a két kultúrkört áthidaló művének írását. Tudománytörténeti előadásaival és írásaival nemcsak a magyar és a német nyelvterületen élő mérnökök, fizikusok és a természettudományok iránt érdeklődő tanárok figyelmét fordítja a másik kultúra felé, de sok humán műveltségű értelmiséginek is bemutatja a két kultúra lényegi egységét. 1989-ben vonul nyugalomba, de szakírói munkásságát azóta is folytatja, és jelenlétével, tanácsaival ma is segíti a villamosmérnökök nevelését Ajánlók: Vajda György, Csibi Sándor, Tuschák Róbert, Berényi Dénes, Marx György, Lovas István, Kovács István, Zimányi József, Keszthelyi Lajos, Zawadowski Alfréd, Gyarmati István. SIMONYI KÁROLY-EMLÉKSZÁM 32