Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)

2016-02-01 / 2. szám

A sziget története és jellemzői A Molnár-sziget Budapest XXIII. kerüle­tében, Soroksáron található, a Ráckevei- Duna 49,0-51,0 folyamkilométere között, Csepel és Soroksár között. Soroksár köz­pontja, a Hősök tere és a kerület legforgal­masabb közútja, a hatsávos Grassalkovich út is a sziget közvetlen közelében helyez­kedik el. Maga a sziget az egykor szabályozat­lan Ráckevei-ágon alakult ki a Gubacsi­szigettel együtt a folyó hordalékából, a Gyáli-patak okozta mederszűkülés előtti széles ártéren. Mivel eredetileg zátonyszi­get, a múltban több ízben változtatta for­máját, volt, hogy két különálló szigetre is különvált. Az 1838-as pesti áradás során jött létre mai formájának őse. A sziget ké­sőbb már csak méretében változott. Régen Uradalmi-szigetként volt meg­található a térképeken, új nevét a folyam­szabályozás előtt a sziget körül működő hajómalmoktól kapta. A legtöbb történel­mi térképen malmok tucatjait ábrázolták a sziget körül. Ezek a malmok később eltűn­tek, mára csak egy maradt fenn, Ráckevén. A szigeten hosszú ideig zöldséges- és gyümölcsöskertek voltak, majd az 1960-as években ifjúsági parkot működtettek itt, de ez már évek óta elhagyatottan áll. Később telkeket alakítottak ki, de ezek meglehető­sen aránytalanok, lévén átlagosan tíz mé­ter alatti szélességük, ám hosszuk akár 80 méter is lehet. Ezeket a telkeket, illetve a szigeten kialakított lakóházakat a mai na­pig használják. Évente négy-öt napig ren­dezvények vannak a szigeten. A Molnár­szigetnek önálló horgászegylete is van. A szigetet Soroksártól elválasztó me­derszakasz egyre inkább hasonlít egy holtághoz. Az 1838-as árvíz miatt 1871 és 1904 között a Ráckevei-Dunát a mai Gubacsi-hídnál lezárták, így vízutánpótlás hiányában az egykor a Duna vizének egy­­harmadát szállító mederszakasz gyakor­latilag egyetlen hatalmas bűzlő mocsárrá változott. A lakosság nyomatékos kérésére a gátat elbontották. Miután 1910 és 1912 között felépült a Kvassay­­zsilip, majd rá 14 év­vel az áramtermelésre is használható Tassi-zsilip, a Ráckevei-Duna szin­te béklyóba került. A haj­dan 5 m/57,3 km-es esés­ről 0,4 m/57,3 km-re esett vissza, így szinte állóvízzé degradálódott. A Gubacsi-sziget bele­olvadt a partba, nyomát is alig lelni; a Molnár-sziget megemelkedett és eredeti méretének sokszorosára növe­kedett. A sziget növekedése és ezzel egy idő­ben a víztükör méretének csökkenése a mai napig tart a nádasok terjeszkedése, a meder eliszaposodása (egy 2002-es tanul­mány szerint 40 000 m3 iszapot kellene ki­kotorni a 0,5-2,0 méter mélységű kiságból) és az eutrofizáció miatt. Lehetetlen ugyan, de a leggyorsabb megoldás az lenne, ha a két zsilip eltűnne, ekkor azonban a sziget lakóházainak és az 1960-as, 70-es évek­ben kialakított telkeinek nagy része meg­semmisülne. A víz sebességét a Meder utcai betonhíd is korlátozza, hiszen alapzata belenyúlik a víz áramlásába és az iszap felhalmozódá­sát eredményezi. A híd azonban nemcsak túl rövid, hanem túl alacsony is, maga­sabb vízállásnál lehetetlen alatta áthajózni. Ezért 2011-ben kiépítettek a híd két olda­lára egy-egy lépcsősort a csónakok átszál­lítására, ám az azóta eltelt három évben a lépcsőnél felhalmozódó iszapon megtele­pedett a nád, így az gyakorlatilag haszna­vehetetlen. Még nagyobb baj, hogy a szigettől 200 méterre, északra a Ráckevei (Soroksári)­­Dunába (innentől RSD-ként jelezve) öm­lik a Délpesti Szennyvíztisztító Telep kifo­lyója is, így a kommunális szennyeződések (amik ugyan a határértéken belül vannak) kihatással vannak a folyó e szakaszára. A ma már jobbára szennyvízcsatornaként funkcionáló Gyáli-patak és a Molnár-árok is ide szállítja a hordalékot, így az RSD helyzete egyre kétségbe ejtőbb. A kutatás A szigetet több alkalommal is bejár­tam, de főként a déli területeivel foglal­koztam, mert: 1. Ez a része a szigetnek viszonylag érintetlen maradt a beépítéstől (mivel egy­koron szemétlerakó volt). 2. Ez a terület a legveszélyeztetettebb az eliszaposodás és a szennyezés miatt. Bejártam a Molnár-sziget mellékágának másik partját, és meglátogattam a Gyáli­­patak torkolatát is. A sziget élővilága A növényzet olyan, mint a KSD más szakaszainál: a vízben apró békalen­csés társulás (lebegő hínártársulás, Lemnetum minoris) és süllőhínáros békaszőlőhínár-társulás (úszó hínártár­sulás, Myriophyllo-Potamogetonetum) alakult ki. Az RSD feltöltődésére utal a sziget partján és a Gyáli-patak torko­latánál felhalmozódott iszapon kiala­kult nádas, melyet nagyrészt közönséges nád (Phragmites australis), kisebb rész széleslevelű gyékény (Typha latifolia) alkot. A Molnár-sziget fejlődése Molnár-sziget 1859 2011 Növekedés 1%) területe 10,5 ha 45,3 431% hossza 900 m 2100 m 233% szélessége 170 m 360 m 212% kerülete Szélesség Meder Mellékág 1900 m 1859 300-651 130-181 4400 m Dm Dm 232% 2011 100-110m 15­50m A sziget hajómalmai a XIX. században (térképábrázolás)

Next