Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / II. Különszám
Többen átjártunk az akkor még Pázmány Péter Tudományegyetemről a Budapesti Műszaki Egyetemre Bay Zoltán atomfizika előadásait hallgatni az 1946-48-as tanévekben. A tavaszi félévben hallottuk, Simonyi tanársegéd helyettesíti Bay Zoltán professzort. Simonyiról természetesen már hallottunk, hiszem tudtuk, hogy részt vett a Holdradar-kísérletben. Kíváncsian vártuk. Mikor megláttam alacsony vékony termetét, labor jellegű öltözékét a mindig elegáns, magas, előkelő megjelenésű Bay után, csalódást éreztem. A csalódás csodálkozássá változott, amikor elkezdte az előadást tiszta, világos, meggyőző, a tárgy iránti lelkesedést kifejező modorban. Egy igazi pedagógust hallottam. Emlékeim szerint az Első Fizikus Vándorgyűlésen találkoztunk második alkalommal 1951-ben Pécsett. Persze olyan értelemben, ahogy egy frissen végzett magfizikus jelölt találkozik azzal a professzorral, aki már akkor építette az első magyarországi részecskegyorsítót Sopronban. Nem emlékezem, hogy beszélgettünk volna, de arra a gyorsan terjedő hírre igen, hogy táviratban értesítették Tamás fia születéséről. A harmadik találkozó már személyes beszélgetés lett, amely egész életemre kihatott. Kicsit korábbról kezdem. 1954-ben beadtam a kandidátusi disszertációmat. A Tudományos Minősítő Bizottság a vegyiparban akart elhelyezni. El kellett mennem egy miniszterhelyetteshez, aki megtudván, hogy disszertációm a g-sugarak abszorpciójáról szólt, nem tartott igényt rám. Faragó Péter témavezetőmmel együtt elmentünk az Akadémia személyzeti osztályvezetőjéhez, Patkós Lajoshoz, aki engedélyezte, hogy a Központi Fizikai Kutatóintézetbe kerüljek. Ott a KFKI akkori igazgatója, Kovács István fogadott. Beleegyezett, hogy jelentkezzem az Atomfizikai Osztály vezetőjénél, Simonyi Károly professzornál, ahol is tudományos munkatársi kinevezést kaphatok. Ő nagyon kedvesen fogadott. Úgy éreztem, hogy bekerültem a paradicsomba. Kijelölt egy kis szobát a hármas épületben, mindjárt a bejárat mellett (1. ábra). Egyedül, egymagamban lehettem benne. Odajártam dolgozni, de közben az egyetemen laborgyakorlatokat is vezettem. Rendszeresen vezetett jegyzőkönyvemben az első KFKI-s bejegyzés dátuma 1954. június 3. Akkor még nem gondoltam arra, hogy sok év után az okoz jó érzést nekem, hogy Simonyi Károly emléktáblája (2. ábra) és az első KFKI-s szobám, talán sorsszerűen, ilyen közel került egymáshoz. Lassan kialakult, hogy milyen kutatásokat lehet végezni azokkal az eszközökkel, amelyek már 1954-ben elkészültek. Azt gondoltam, hogy lítiumon p/y reakcióval nagyenergiájú fotonokat lehet létrehozni, és ezeket felhasználni más atommagokban (y, n) reakciók tanulmányozására. (Emlékeztetőül: a lítium p,y reakció volt az első, magyarországi gyorsítóval létesített magreakció Sopronban, 1951-ben.) A 800 kilovoltos K-800 kaszkád generátor könynyedén gyorsított protonokat a szükséges reakcióhoz 441 KeV-ra. Minthogy korábban szcintillációs számlálókkal foglalkoztam, eszembe jutott, hogy a számláló NaI kristályában az I127 atommagokból a y,n reakció I126 atommagokat hoz létre, melyek radioaktivitása jól mérhető. Ily módon meghatározhatjuk a y,n reakció hatáskeresztmetszetét. A munkában Erő Jánossal szövetkeztem és a dolgozatot a Nuclear Physics nemzetközi folyóirat 2. kötetében publikáltuk. Ez tekinthető az első, gyorsítóval végzett magfizikai kísérletnek Magyarországon, amelyről a publikáció nemzetközi folyóiratban jelent meg. A zöldfülű tudósjelöltek cikkének elkészítésében Jánossy professzor felesége (angol nyelvi javításában), elhelyezésében pedig Jánossy Lajos professzor maga segített. Simonyi professzor figyelemmel követte munkánkat, gondolom, eszébe sem jutott, hogy társszerzőként ő is szerepeljen a dolgozat szerzői között, holott az ő gyorsítót tervező, építő munkája nélkül ilyen kutatást nem is lehetett volna végezni. (A protonokkal bombázott lítiumból keletkező HBe atommag as-sugárzás mellett belső pozitron-elektron pár képzéssel is bomlik, persze nagyon kis hatáskeresztmetszettel. Debreceni kutatók Krasznahorkay Attila vezetésével a 441 KeV-es és 1043 MeV-es reakcióból származó párok szögeloszlását mérve a sötét anyag kölcsönhatását közvetítő sötét fotonokra utaló eredményeket kaptak, melyet 2016 januárjában publikáltak a Physical Review Lettersben.) Vajon mivel foglalkozott Simonyi professzor, hiszen egyik publikáción sem található meg a neve, jóllehet a gyorsítók az ő gondolatai, tervei alapján épültek. Tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, tankönyveket írt, és saját, más irányú kutatómunkát is végzett. Ő mindig messzebbre tekintett, mint mi, akik ott dolgoztunk a gyorsítók körül. A fúziós energia felhasználásának a lehetőségeiről írt cikkeket. Az egyik munkájában közreműködő két fiatal kutató, Schmidt György és Kálmán Gábor 1956 után Ame- 2. ábra. Simonyi Károly domborma- inkába távozva ebben a témára és emléktáblája a KFKI 3-as épüketben munkálkodott és szerlete bejáratánál tett elismerést. EMLÉKEZÉSEK KESZTHELYI LAJOS Simonyi Károlyra emlékezem 1. ábra. A KFKI 3-as épületének bejárata. Jobbra, a fák között első munkaszobám ablaka. Balra, a bejárat mellett, az oszlopok között Simonyi Károly emléktáblája SIMONYI KÁROLY-EMLÉKSZÁM