Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / II. Különszám

T­öbben átjártunk az akkor még Pázmány Péter Tudomány­­egyetemről a Budapesti Műszaki Egyetemre Bay Zoltán atomfizika előadásait hallgatni az 1946-48-as tanévek­ben. A tavaszi félévben hallottuk, Simonyi tanársegéd helyettesí­ti Bay Zoltán professzort. Simonyiról természetesen már hallot­tunk, hiszem tudtuk, hogy részt vett a Holdradar-kísérletben. Kíván­csian vártuk. Mikor megláttam alacsony vékony termetét, labor jel­legű öltözékét a mindig elegáns, magas, előkelő megjelenésű Bay után, csalódást éreztem. A csalódás csodálkozássá változott, ami­kor elkezdte az előadást tiszta, világos, meggyőző, a tárgy iránti lel­kesedést kifejező modorban. Egy igazi pedagógust hallottam. Emlékeim szerint az Első Fizikus Vándorgyűlésen találkoztunk második alkalommal 1951-ben Pécsett. Persze olyan értelemben, ahogy egy frissen végzett magfizikus jelölt találkozik azzal a pro­fesszorral, aki már akkor építette az első magyarországi részecs­kegyorsítót Sopronban. Nem emlékezem, hogy beszélgettünk vol­na, de arra a gyorsan terjedő hírre igen, hogy táviratban értesítet­ték Tamás fia születéséről. A harmadik találkozó már személyes beszélgetés lett, amely egész életemre kihatott. Kicsit korábbról kezdem. 1954-ben bead­tam a kandidátusi disszertációmat. A Tudományos Minősítő Bizott­ság a vegyiparban akart elhelyezni. El kellett mennem egy minisz­terhelyetteshez, aki megtudván, hogy disszertációm a g-sugarak abszorpciójáról szólt, nem tartott igényt rám. Faragó Péter téma­vezetőmmel együtt elmentünk az Akadémia személyzeti osztály­­vezetőjéhez, Patkós Lajoshoz, aki engedélyezte, hogy a Központi Fizikai Kutatóintézetbe kerüljek. Ott a KFKI akkori igazgatója, Kovács István fogadott. Beleegyezett, hogy jelentkezzem az Atom­fizikai Osztály vezetőjénél, Simonyi Károly professzornál, ahol is tudományos munkatársi kinevezést kaphatok. Ő nagyon kedvesen fogadott. Úgy éreztem, hogy bekerültem a paradicsomba. Kijelölt egy kis szobát a hármas épületben, mind­járt a bejárat mellett (1. ábra). Egyedül, egymagamban lehettem benne. Odajártam dolgozni, de közben az egyetemen laborgyakor­latokat is vezettem. Rendszeresen vezetett jegyzőkönyvemben az első KFKI-s bejegyzés dátuma 1954. június 3. Akkor még nem gondoltam arra, hogy sok év után az okoz jó érzést nekem, hogy Simonyi Károly emléktáblája (2. ábra) és az első KFKI-s szo­bám, talán sorsszerűen, ilyen közel került egymáshoz. Lassan kialakult, hogy milyen kutatásokat lehet végezni azok­kal az eszközökkel, amelyek már 1954-ben elkészültek. Azt gon­doltam, hogy lítiumon p/y reakcióval nagyenergiájú fotonokat le­het létrehozni, és ezeket felhasználni más atommagokban (y, n) re­akciók tanulmányozására. (Emlékeztetőül: a lítium p,y reakció volt az első, magyarországi gyorsítóval létesített magreakció Sopron­ban, 1951-ben.) A 800 kilovoltos K-800 kaszkád generátor köny­­nyedén gyorsított protonokat a szükséges reakcióhoz 441 KeV-ra. Minthogy korábban szcintillációs számlálókkal foglalkoztam, eszem­be jutott, hogy a számláló NaI kristályában az I127 atommagokból a y,n reakció I126 atommagokat hoz létre, melyek radioaktivitása jól mérhető. Ily módon meghatározhatjuk a y,n reakció hatáskereszt­metszetét. A munkában Erő Jánossal szövetkeztem és a dolgoza­tot a Nuclear Physics nemzetközi folyóirat 2. kötetében publikál­tuk. Ez tekinthető az első, gyorsítóval végzett magfizikai kísérlet­nek Magyarországon, amelyről a publikáció nemzetközi folyó­iratban jelent meg. A zöldfülű tudósjelöltek cikkének elkészítésé­ben Jánossy professzor felesége (angol nyelvi javításában), elhe­lyezésében pedig Jánossy Lajos professzor maga segített. Simonyi professzor figyelemmel követte munkánkat, gondolom, eszébe sem jutott, hogy társszerzőként ő is szerepeljen a dolgozat szerzői kö­zött, holott az ő gyorsítót tervező, építő munkája nélkül ilyen ku­tatást nem is lehetett volna végezni. (A protonokkal bombázott lítiumból keletkező HBe atommag a­s-sugárzás mellett belső pozitron-elektron pár képzéssel is bom­lik, persze nagyon kis hatáskeresztmetszettel. Debreceni kutatók Krasznahorkay Attila vezetésével a 441 KeV-es és 1043 MeV-es reakcióból származó párok szögeloszlását mérve a sötét anyag kölcsönhatását közvetítő sötét fotonokra utaló eredményeket kaptak, melyet 2016 januárjában publikáltak a Physical Review Lettersben.) Vajon mivel foglalkozott Si­monyi professzor, hiszen egyik publikáción sem található meg a neve, jóllehet a gyorsítók az ő gondolatai, tervei alapján épültek. Tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, tanköny­veket írt, és saját, más irányú kutatómunkát is végzett. Ő min­dig messzebbre tekintett, mint mi, akik ott dolgoztunk a gyor­sítók körül. A fúziós energia felhasználásának a lehetőségei­ről írt cikkeket. Az egyik mun­­kájában közreműködő két fia­tal kutató, Schmidt György és Kálmán Gábor 1956 után Ame- 2. ábra. Simonyi Károly domborma- inkába távozva ebben a témá­ra és emléktáblája a KFKI 3-as épü­­ketben munkálkodott és szer­­lete bejáratánál tett elismerést. EMLÉKEZÉSEK KESZTHELYI LAJOS Simonyi Károlyra emlékezem 1. ábra. A KFKI 3-as épületének bejárata. Jobbra, a fák között első munkaszobám ablaka. Balra, a bejárat mellett, az oszlopok között Simonyi Károly emléktáblája SIMONYI KÁROLY-EMLÉKSZÁM

Next