Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / II. Különszám

Emléke tovább él LÉVAI PÉTER Simonyi öröksége Csillebércen r\ f\ /''V-ben abban a megtiszteltetésben lehetett ré­­/ I II II I szünk, hogy a nagyenergiás fizikus kollé­­\_S v/ V/ gák által összeállított „Mikrovilág 2000” című Természet Világa különszám előszavát Simonyi Károly írta meg nekünk, miután kezébe adtuk a 120 oldalas kiadvány anya­gát. „A kép nem megnyugtató tájat vetít elénk­­ sima víztükröt békés dombokkal körülvéve hanem inkább veszélyeket is ma­gában rejtő, fortyogó lávatenger asszociációját kelti. Ezt, mint csá­bító kihívást, kell elfogadnunk, tudomásul vennünk, amikor elin­dulunk a jövő felé” - írta, egyúttal üzente nekünk előszavában, már a XXI. század küszöbén. Az elmúlt 15 évben a kutatási felté­telek és a minket körbevevő kutatási kultúra tovább telítődött veszélyekkel, a fortyogó lávatavak nagyobbak lettek, s egyre ne­hezebb a keskeny mezsgyéken, a kiálló forró köveken botladoz­va, esetenként már ugrálva, folytatni utunkat. De Simonyi Károly üzenete iránymutató: éljük meg mindezt kihívásnak, megoldandó feladatnak, ne elgyávulva, reménytelenül, múltba révedve, és az elkerülhetetlen kudarcot várva bóklásszunk, pergessük le kutató napjainkat. Ebben az írásban néhány mozzanatot szeretnék bemu­tatni, hogy a 350 kutatót és segítőiket egybefogó, a valamikori KFKI egykori osztályainak, később intézeteinek egy részéből 2012- ben megalakult MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban (MTA Wig­­ner FK) miként igyekszünk méltóakká válni Simonyi Károly üzene­téhez és szellemi örökségéhez. Számunkra ma is élő ez a kapcso­lat. Nemcsak azért, mert a III. épület bejáratánál elhelyezett emlék­tábláról nap mint nap szigorú tekintettel követ minket Simonyi prof, mintegy rákérdezve, hogy ma milyen előrelépést fogunk majd felmutatni, hanem azért is, mert az általa lefektetett zsinórmérték egyúttal túlélési és fejlődési stratégiánk meghatározó eleme is. Big Science - az első felismerések és lépések A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) megalapítását a minisz­tertanács az 1950. augusztus 18-ai ülésén rendelte el, s az első öt­Simonyi Károlynak hosszú élet adatott, s a XX. század gondoskodott arról is, hogy az ebben megélt több mint nyolc évtizede telve legyen sikerrel és kudarccal, kihívás­sal és visszautasítással, izgalommal és kiábrándultság­gal, örömmel és szomorúsággal. Amint az egy igazán megélt XX. századtól kitelik. Mégis, mindez nála vala­hogy képes volt átlényegülni. Időskori interjúit hallgatva az érdekes még érdekesebb lett, a jó jobb lett, a rossz meg mintha egyre inkább elhalványulna. Talán azért is, mert ő maga így akarta, így tartotta helyesnek és példamuta­tónak az elkövetkező generációk számára. Simonyi Ká­roly szellemi öröksége köztünk él, lelkes és önzetlen kuta­tók az ápolói és továbbvivői. A KFKI Atomfizikai Osztályának vezetősége. Simonyi Károly helyetteseivel, Erő Jánossal és Mérey Imrével (1954) éves terv keretében 70 millió Ft-ot biztosítottak a KFKI megépí­tésére, felszerelésére. Simonyi Károlyt bízták meg azzal, hogy a három kutatóosztály egyikét, az Atomfizikai Osztályt vezesse. Si­monyi ekkor még Sopronban, a József Nádor Műszaki és Gazda­ságtudományi Egyetem Elektrotechnikai Tanszékén dolgozott. Itt a saját építésű Van de Graaff-féle szalaggenerátor segítségével 1951. december 22-én hozták létre az első magyar mesterséges mag­reakciót, méghozzá 441 ezer eV­es protonokkal a 7Li(p,y)*Bc magátalakítást. Ezért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Ez a beren­dezés akár 750 ezer volt gyorsítófeszültséget is képes volt előál­lítani. Az egyetemi tevékenységével párhuzamosan a KFKI III. épületének földszintjén a munkatársaival együtt kifejlesztette a soproni gyorsító javított kiadását, amely már 1 millió volt feszült­séget, így 1 MeV-es magreakciókat is képes volt létrehozni. 1953- ban, már ezzel az új gyorsítóval, sikerült Csillebércen is megis­mételniük az említett magreakciót. (Ezt a berendezést később szét­szerelték és dobozban tárolták, mígnem 2001-ben a KFKI Ré­szecske- és Magfizikai Kutatóintézet munkatársai helyreállították és az ELTE Természettudományi Kar Fizika épületében újra fel­állították. Itt látható napjainkban is.) Simonyi a Mikrovilág 2000 különszám előszavában visszaem­lékszik arra, hogy már az ’50-es évek elején világos volt, hogy a gyorsítóenergia különböző tartományaiban milyen berendezé­sekre van szükség, melyek az optimális fejlesztési irányok - s ha az akkoriban fennálló technológiai akadályok megszűnnek, akkor merre halad majd a jövő gyorsítóinak fejlesztése, egyúttal milyen alkalmazásoknál tudják használni ezeket a berendezéseket. Simo­nyi tisztában volt azzal, hogy egy rekordenergiát elérő berende­zésnél előbb a természetes kíváncsiságot kielégítő, alapkutatási kísérletek elvégzésére kerül sor. Utána azonban az újdonság el­múlása, a publikációk kinyomtatása és egy még nagyobb energiá­jú gyorsító megjelenése (mindig lett még nagyobb) óhatatlanul az alapkutatási kedv hanyatlásához, eltolódásához vezet. Ilyenkor az egyetlen kérdés, hogy mire lehet még az egyébként kiváló álla­potban lévő eszközt felhasználni, milyen alkalmazásokat lehet lé­­ g4 SIMONYI KÁROLY-EMLÉKSZÁM

Next