Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / II. Különszám
Emléke tovább él LÉVAI PÉTER Simonyi öröksége Csillebércen r\ f\ /''V-ben abban a megtiszteltetésben lehetett ré/ I II II I szünk, hogy a nagyenergiás fizikus kollé\_S v/ V/ gák által összeállított „Mikrovilág 2000” című Természet Világa különszám előszavát Simonyi Károly írta meg nekünk, miután kezébe adtuk a 120 oldalas kiadvány anyagát. „A kép nem megnyugtató tájat vetít elénk sima víztükröt békés dombokkal körülvéve hanem inkább veszélyeket is magában rejtő, fortyogó lávatenger asszociációját kelti. Ezt, mint csábító kihívást, kell elfogadnunk, tudomásul vennünk, amikor elindulunk a jövő felé” - írta, egyúttal üzente nekünk előszavában, már a XXI. század küszöbén. Az elmúlt 15 évben a kutatási feltételek és a minket körbevevő kutatási kultúra tovább telítődött veszélyekkel, a fortyogó lávatavak nagyobbak lettek, s egyre nehezebb a keskeny mezsgyéken, a kiálló forró köveken botladozva, esetenként már ugrálva, folytatni utunkat. De Simonyi Károly üzenete iránymutató: éljük meg mindezt kihívásnak, megoldandó feladatnak, ne elgyávulva, reménytelenül, múltba révedve, és az elkerülhetetlen kudarcot várva bóklásszunk, pergessük le kutató napjainkat. Ebben az írásban néhány mozzanatot szeretnék bemutatni, hogy a 350 kutatót és segítőiket egybefogó, a valamikori KFKI egykori osztályainak, később intézeteinek egy részéből 2012- ben megalakult MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban (MTA Wigner FK) miként igyekszünk méltóakká válni Simonyi Károly üzenetéhez és szellemi örökségéhez. Számunkra ma is élő ez a kapcsolat. Nemcsak azért, mert a III. épület bejáratánál elhelyezett emléktábláról nap mint nap szigorú tekintettel követ minket Simonyi prof, mintegy rákérdezve, hogy ma milyen előrelépést fogunk majd felmutatni, hanem azért is, mert az általa lefektetett zsinórmérték egyúttal túlélési és fejlődési stratégiánk meghatározó eleme is. Big Science - az első felismerések és lépések A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) megalapítását a minisztertanács az 1950. augusztus 18-ai ülésén rendelte el, s az első ötSimonyi Károlynak hosszú élet adatott, s a XX. század gondoskodott arról is, hogy az ebben megélt több mint nyolc évtizede telve legyen sikerrel és kudarccal, kihívással és visszautasítással, izgalommal és kiábrándultsággal, örömmel és szomorúsággal. Amint az egy igazán megélt XX. századtól kitelik. Mégis, mindez nála valahogy képes volt átlényegülni. Időskori interjúit hallgatva az érdekes még érdekesebb lett, a jó jobb lett, a rossz meg mintha egyre inkább elhalványulna. Talán azért is, mert ő maga így akarta, így tartotta helyesnek és példamutatónak az elkövetkező generációk számára. Simonyi Károly szellemi öröksége köztünk él, lelkes és önzetlen kutatók az ápolói és továbbvivői. A KFKI Atomfizikai Osztályának vezetősége. Simonyi Károly helyetteseivel, Erő Jánossal és Mérey Imrével (1954) éves terv keretében 70 millió Ft-ot biztosítottak a KFKI megépítésére, felszerelésére. Simonyi Károlyt bízták meg azzal, hogy a három kutatóosztály egyikét, az Atomfizikai Osztályt vezesse. Simonyi ekkor még Sopronban, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Elektrotechnikai Tanszékén dolgozott. Itt a saját építésű Van de Graaff-féle szalaggenerátor segítségével 1951. december 22-én hozták létre az első magyar mesterséges magreakciót, méghozzá 441 ezer eVes protonokkal a 7Li(p,y)*Bc magátalakítást. Ezért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Ez a berendezés akár 750 ezer volt gyorsítófeszültséget is képes volt előállítani. Az egyetemi tevékenységével párhuzamosan a KFKI III. épületének földszintjén a munkatársaival együtt kifejlesztette a soproni gyorsító javított kiadását, amely már 1 millió volt feszültséget, így 1 MeV-es magreakciókat is képes volt létrehozni. 1953- ban, már ezzel az új gyorsítóval, sikerült Csillebércen is megismételniük az említett magreakciót. (Ezt a berendezést később szétszerelték és dobozban tárolták, mígnem 2001-ben a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet munkatársai helyreállították és az ELTE Természettudományi Kar Fizika épületében újra felállították. Itt látható napjainkban is.) Simonyi a Mikrovilág 2000 különszám előszavában visszaemlékszik arra, hogy már az ’50-es évek elején világos volt, hogy a gyorsítóenergia különböző tartományaiban milyen berendezésekre van szükség, melyek az optimális fejlesztési irányok - s ha az akkoriban fennálló technológiai akadályok megszűnnek, akkor merre halad majd a jövő gyorsítóinak fejlesztése, egyúttal milyen alkalmazásoknál tudják használni ezeket a berendezéseket. Simonyi tisztában volt azzal, hogy egy rekordenergiát elérő berendezésnél előbb a természetes kíváncsiságot kielégítő, alapkutatási kísérletek elvégzésére kerül sor. Utána azonban az újdonság elmúlása, a publikációk kinyomtatása és egy még nagyobb energiájú gyorsító megjelenése (mindig lett még nagyobb) óhatatlanul az alapkutatási kedv hanyatlásához, eltolódásához vezet. Ilyenkor az egyetlen kérdés, hogy mire lehet még az egyébként kiváló állapotban lévő eszközt felhasználni, milyen alkalmazásokat lehet lé g4 SIMONYI KÁROLY-EMLÉKSZÁM