Tervgazdasági értesítő, 1959 (11. évfolyam, 1-27. szám)
1959-01-22 / 2. szám
1959. január 22. TERVGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ hozó rendelkezések szerint, a rendszeres tevékenysége során nyújt az illetékes országos értékesítő vállalatnak. (2) A MAGÉV a felesleges készletek értékesítését közvetítés vagy a saját számlájára történő átvétel után látja el. (3) A MAGÉV-ot az átadó terhére a) közvetítés útján történő értékesítés esetén az értékesítési ár után számított 2,5% közvetítői jutalék, b) saját számlára átvett készletek értékesítése esetén pedig az értékesítési ár után számított 5% költségtérítés illeti meg. (4) A MAGÉV a saját számlájára átvett teljes értékű készleteket termelői, nagykereskedelmi, illetőleg fogyasztói áron értékesíti, aszerint, hogy a vonatkozó szabályok értelmében a vevők egyes csoportjaira (szektoraira) nézve melyik árat kell alkalmazni. Készpénzfizetés ellenében való értékesítés esetén a fogyasztói árat kell alkalmazni. (5) A MALÉV leértékelés esetén is — figyelemmel a 8. § (2) bekezdésében foglaltakra — a (4) bekezdés szerint tartozik eljárni. (6) Ha az elérhető értékesítési ár magasabb, mint a költségtérítéssel vagy közvetítői jutalékkal növelt átvéli ár, a különbözetét árkiegyenlítési adó címén be kell fizetni. (7) Az országos készletező vállalat, illetve a MALÉV raktárába, vagy boltjába történő beszállítás költségei az átadó vállalatot terhelik. 6. §. (1) Minden olyan irodai, üzleti és egyéb bútort, valamint berendezési tárgyat (szőnyeg, csillár, asztali lámpa stb.) továbbá ruházati cikket (fehérnemű, textiláru stb.), amelyet nem rendeltetésszerűen használnak, illetve amelyet a vállalat igazgatója feleslegesnek nyilvánít, — a 4. § (3) bek. figyelembevételével — a vállalat a Bizományi Áruház Vállalatnak köteles átvételre felajánlani. (2) A vállalat a Bizományi Áruház Vállalat közreműködésével, a Bizományi Áruház Vállalat által meghatározott árakon, az (1) bekezdésben megjelölt bútorokat, berendezési tárgyakat és ruházati cikkeket saját dolgozói részére is értékesítheti, teljes értékűnek, az átvételi ár tekintetében az átadó és az átvevő a hatóságilag megállapított (termelői, nagykereskedelmi, illetve fogyasztói) árnak és a termék csökkent értékének figyelembevételével közösen megegyezhetnek. (3) Ha valamely terméket az átvevő a fogyasztónak csökkentett áron értékesít, a csökkent értékű áruk értékesítésére vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. (4) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott módon létrejött ügylet esetén a vonatkozó árjavaslatot az Országos Árhivatalhoz ármegállapítás céljából — figyelemmel a 10/1957. (II. 24.) Korm. sz. rendelet 6. §-ának (2) bekezdésére — benyújtani nem kell. 9. §. (1) Ha a készlet átvétele teljes értékben történik, az átadó vállalat az értékesített készlet minőségi tulajdonságaiért felelősséggel tartozik. (2) Leértékelés folytán csökkentett áron átadott készlet esetén az átadó csak olyan hibáért tartozik szavatossággal, amely hiba nem szolgálat a megállapodásnál az árcsökkentés alapjául. (3) Az (1) bekezdés rendelkezései irányadók az 5. §. (1) és (3) bekezdésében szabályozott engedmények esetén is. 10. §. A Magyar Nemzeti Bank és a Beruházási Bank a hitelellenőrzés során köteles megvizsgálni, hogy a vállalatok a felesleges készletek feltárását és hasznosítását az előírásoknak megfelelően végzik-e. A vállalatok kötelesek a szükséges adatokat az eljáró bank rendelkezésére bocsátani. 11. §. (1) A leértékelt felesleges készletek értékesítése kapcsán előállott veszteségeket a vállalati eredmény terhére kell elszámolni. (2) A jelen utasítás alapján leértékelt áron értékesítésre kerülő készletek miatt a vállalatoknál — szövetkezetek kivételével — keletkezett veszteségnek a megtérítését 1959. június 30-ig lehet a Pénzügyminisztériumtól kérni, a) ha a készlet a vállalat hibáján kívüli okból 1957. január 1. előtti időpontban keletkezett, b) ha a veszteség 40.000 Ft-ot elér, vagy meghalad és c) ha a megtérítést a vállalat felügyeleti minisztériuma javasolja. (3) A veszteség megtérítése kérdésében a Pénzügyminisztérium dönt. / 7. §. Ha az értékesítő szerv (országos értékesítő vállalat, szakmai kereskedelmi központ, MAGÉV) a hozzá beérkező megrendelések, illetőleg készletfelajánlások, valamint a rendelkezésére álló készletek alapján azt állapítja meg, hogy az országban összegyűlt készletek egyes cikkekből meghaladják a tényleges szükségletet, köteles irányító szerve útján javaslatot tenni a szóban lévő termékek termelési, vagy külkereskedelmi tervének módosítására. Ár- és pénzügyi rendelkezések. 8. §. (1) A felesleges készlet értékesítése azon a hatóságilag megállapított termelői, nagykereskedelmi, illetve fogyasztói áron történik, amelyen az érvényes rendelkezések szerint a vevő a szóbanforgó terméket megvásárolni jogosult. Ha valamely terméknek hatóságilag megállapított ára nincs, az árat a 4/1957. (Ász. 13.) Á. H. számú utasításban foglaltak szerint az a minisztérium állapítja meg, amelynek ez, az említett utasítás melléklete szerint, hatáskörébe tartozik. (2) Ha a terméknek hatóságilag megállapított ára van Ugyan, de a termék valamely ok miatt (felhasználhatóság, minőség, értékesítési lehetőség stb.) nem tekinthető Hatálybalépés és hatályukat vesztő jogszabályok. 12. §. A jelen utasítás 1959. január 22-én lép hatályba. Egyidejűleg a felesleges készletek feltárásáról, hasznosításáról és a Műszaki Bizományi Vállalat ezzel kapcsolatos működéséről szóló 71/1955. (P. K. 22.) P. M. számú együttes utasítás, a felesleges készletek feltárásáról, hasznosításáról és a Műszaki Bizományi Vállalat működéséről szóló együttes utasítás módosításáról és kiegészítéséről szóló 119/ 1956. (P. K. 8.) P. M. számú utasítás, valamint e jogszabályok értelmezése tárgyában kiadott 132—60/1/1955. (Tg. K. 17.) P. M., O. T. és Kip. M. számú és 9/1957. (Tg. É. 17.) O. T. számú közlemények, továbbá a használaton kívüli bútorok és berendezési tárgyak vételre felajánlásáról szóló 2.500—244/1953.(Tg. É. 51.) O. T. számú utasítás hatályát veszti. Lázár György s. k., az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Felvilágosítást ad: Sarlós Mihály O. T. IK—050. 35