Textilmunkás, 1948 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1948-05-18 / 4. szám

3 Gyapjasvosó: Chirján Márta • Erbert Anna* Wrénusz I­mréné, Lőw Gyuláné,, Vanyur Já- Hsda, Walter Ábrahámné, Zimmer Béláné- Általlán­os Fonó: Debreceni Józ­se­fné, Jan­­©sovitfi Józefné, S­chubert Katalin. Budavidéki: Diósz Györgyné, Hrottkó Ra­fael, Simon Aranka. Soroksári Textilipar: Egervári Jánosné, Feigenbaum Sándorné,­ Mésikárits Lőirincné. Salzmann és Tsa: Erdélyi Józsefné, Ertler­ Teréz,­­Sáránszky Pálné. Bredier: Balázs Ottónné, Farkas Istvánná, Fiiszer Józsefné, Korent Antalné, Tiszárovics Sándor. Moshanskai Szövőgyár: Fazekas L­ászlóné, Mészáros Ilona.­­ : * . Mechanikai Fonó: Oláh Mán­a, Sebesül Vil­mosné, Schuszter Lémird. Rico: Ga­ida Györgyné, Kra­jcsi­k Tamás. Óbudai Fehérítő: Gajd­zsik Józsefné, Márton Ilonka, Pascher Gusztáv, Tóth Béla. Pzmuttoxtil: Beleznai Sándorné, Oá­csi JÁ­­nosné, Gráf Jánosné, Nikoládi Györgyné, Tóth Lőrinc­né. Gerber és Virányi; özv. Hanczel Józsefné Hungária Jacquard: Hulyop Ilona, özt. Ka­­zár Ödönné, Papp Anna, Suhajda Istvánná. Vigogne Gyapjúfonó: Saáry Erzsébet. ^Magyar Vigognefonó: Kalma Istvánná, Varga Mária I., Vipariba Kár­znér. Taxtor: Kéri Józsefné, Újvári Lajos. Vasfonalgyár: Körmives József. Lódon: Kronner György. UWAG: Likavac Mária, Soharonkó­ Gyula. Fonalkikészítő: Maidén Pálné, Vörös Gizella. Fortesa: Netter Istvá­n. Alberfalvai Textilipari r­.: Mártonéi Endrénél JuU és Kenderipar: Ott Györgyné, Verea Antalné. Rákospalota I­ketszövő: Recsegi Lajosné, Staudinger Sár­d­orné. Adria Selyemszövő: Szili Jolán, Varga Dé­­menné. Selyem és gyapjúgyár: Sulva Ilona, özv. Szabó Miklósné. Bankó: Varga Imréné. Kispesti Selyemszövőgyár: Lasinszk Jó­®sefné, Monda Dezső­né, Va­sc­sók János­né. Kender-, Juts­­ég Textilipar: Pecho Már­­♦ónné, Polereczki Józs­efné. Sopron-Újpesti: Czigány Róza. Trunkhlan: Cserveni Imre. Vidéki élmunkások: Gyón Győri Textil: Dentsch Mikaéné, Kék Mária, Knausz István, Nagy Lajosné. Grab: Böröndi Lajosné, Czattler Ella, Csika Angela, Kék Teréz, Rédei Margit, Tuba Is­t­­vánné, Richards­­Richard, Bodányi Róza, Fürst Kálmánná, Gösl Margit, Herczeg Lajosnné, Kis Rózsi. M. Textil: Nagy Sándor, Miko Bon* ,Stre­­czina Ferencné. Hella­, Kasza Ferencné, Székely József- Linum Gruber Alajos­né, Mészáros Irén* Szabadi Ferencné. 1 ( Pápa: Forutz: Farkas Rozália, Horváth Sán­­dorné, Németh Róza, Paksi Károly, Rregior János, Róna Ernő, Szabadi Imréné, Szalay Ist­­ván. Vác: Bélés és Szövetárugyár: Csányi Mária, Dávid Feren­cné, Zsiga Lászlóné. E. M. Szövőgyár: Dénes Béláné, Kurovszky Emilné, özv. Medgyes Kálm­­ánné, Mellényi Ferencné. * Váci Fonógyár: Básti Lászlóné, Vöő Ká­­rolyné. Békéscsaba: Rokka: Babinszky Mária, Saj­tos Ilon*. Hubertus: Jäger Józsefné, Varga Il­ona. Sorok­sári Textilipar: Lengyel Károlyné, Ter, Jstp Mária-Gyula. Columbia: Bálint Zoltánné, Oláh Bándorné. Hódmezővásárhely: Fehér és Radványi: Ko- Táca Margjt, Lázár Teréz. Baja: Mechanika: Devich Béláné, Porzó Gábor. Magyaróvár: M­rselyemgyár: Galambos La­­joos, Kardos Józsefné. Ken­der kikészítő: Varga Sándor. Újdombóvár: Budakalászi Textilművek: Már­tikká Viktória. Debrecen: Debreceni Textilmüvek: Juhos Imréné. Székesfehérvár: Fihnayer István és Fia!: Bogár Imre. Szejtigotthárd: Selyem­gyér: Menek József­né, id. Szapor István. Komárom: Fiedler Lem­­port rd.: Johancsa Mária, Oláh Róza. METtízötur: Mezőtúri Textilmuivok: Szabó Irén. Bird: Kendergyár: Szilágyi M. József. Mohács: Mohácsi Selyemipar: Vőö Károlyné, Berdás Kató.­­ Nagylak: Pannónia: Nagy Lajosné. Mechanika: Járm­­s A­nihillé, Varga Róza. Dunántúli­­Textilipar: Horváth József, Knap Ján­os, Maros Lajos. Szeged: Rcg. M. Jutafoné: Bába Mihály­né. Kond­or Jenő: Hódi Imre. M. Kondor Len (Újsz­eged): Kunk­a Már­ia, Sch­us­zler Margit. Pollók-cég: Tóth Ernő. Szomb­athely: M. Pamusipar: Horváth Elzé­­bet. I. Horváth Jenviné, Siraom Vince­né. Putsch: Császár Ilona. Áll. Ikon és Kendergyár: Nagy Sára. Sopron: Sorrow Selyemipar; Glatz Jánosné, Nyúl Hona, Rogács Rc®á fia. Soproni Pamutipar: Bakó Jolán, Conto Gyula, Kranicfeld Margit, Liszk Józse­fné. Fésű­sfonó: Eeiszenberger Károlyné, Maitz Jen­öné. Sopron és Újpesti Posztó: Bokán Margit, "Krozuoim­­József. . . Dunántúli SelyemSzövő: Horváth Erzsébet, Gottschüng Katalin. __ Sopponkőhida: M. Textil: Drag Crveta Lajos, ifj­ Kis Mihály. Kőszeg: Nemezgyár: M. Kelemen Perenc. Posztógyár: Happer Ferenc, özv. Renner Györgyné. Agyteríté­­s Bútorszövetgyár Hökken Fe­renc. A munkás­­feltaláló hazánk építője! TEXTILMUNKÁT Megjelent az iparági kollektív szerződés! Közismertek azok a nehézségek, amelyeket a textilgyárakban, a külö­­­­böző kollektív­­szerződések okoztak. Egy na,y j­obb textilgyárban (pl. Gold­berger, Magyar Parputipar, Hazai Fe­­stis stb.) 12—14 kollek­tív szerződés szerint fizették a dolgozókat. Ehhez járult még az a körülmény, hogy kol­lektív szerződésünk a textilipari mun­kások számára 3 méter szövetet bizto­sított karácsonyra. Azok a dolgozók, akik más kollektív szerződés szerint kapták bérüket, kifogásolták, hogy ők nem részesülnek szö­vet juttatásban, jóllehet az ő béreikből semmit sem vontak le a szövet fejében. Más helye­ken pedig a nem csökkentett, nem tex­­timunkás kollektív szerződés szerinti béreket fizették a nem textileseknek, de a szövetet azért mégis kiadták­. Ez viszont a textilipari munkásoknál oko­zott elégedetlenséget. Volt olyan üzem, ahol azt kifogásolták az üzem­fenntartók, hogy amíg ők a 8-as bér­­osztály szerint kapják bérüket, addig a textilipari munkásoknál 3 oldalas gyűrűsfoné a 10-es bérosztályban van. Megf­eldkeztek azonban arról, hogy a vasasok kollektív szerződésében a 8-as bérosztály 2.70 Ft, míg a textilipari munkásoknál a 10-es bérosztály 2.31 Ft.­­ Külön fejezetet érdemelnének a bérelszámoló tisztviselők gyötrel­mei, mert egy-egy heti bérelszá­­molásnál 12—15 kollektív szerző­dés és egy sereg függelék utasítá­sait kellett figyelembe venniük. Ezeken a nehézségeken kíván segí­teni most az iparági kollektív szerző­dés. Az iparági kollektív szerződést az OMB érvényesítette, mert jelenleg még nincs olyan kinevezett munkál­tatói érdekképviselet, amely a szerző­dést aláírta volna. Az iparági kollek­tív szerződés meg is jelent a Magyar Közlöny 1848 április hó 25-i Hivatalos Értesítőjében- A szerződés gerincet a textilmunkás szakmai kollektív szer­ződés képei­. Szövegrészében csak ott tartalmaz eltérést a szakmai kollek­tívtől, ahol azt szakmai különleges szempontok indokolják. Nagy mérték­ben egyszerűsíti a textilipari bérezést az, hogy minden textilgyárban dol­gozó fizikai munkás egyformán­, eddig csak a textilipari munkásokra érvé­nyes 15-ös rendszerű bérosztály sze­rint kapja fizetését. Az iparági kollektív szerződés­­ min­den textilgyárban dolgozó­­ szellemi és fizikai munkavállaló-­­­­­nak biztosítja a 3 méter szövetet, anélkül, hogy a saját szakmai kollek­­tív szerződésében eddig részére bizto­sított juttatásokat megszüntetné. Az iparági kollektív szerződés A/I-től A/IX-ig 9 bértáblázatot tar­­talnaz, amelyek felölelik a textilipar egész területét, s tartalmazzák min­den olyan szellemi és fizikai dolgozó bérét, akik egy textilgyár falain belül dolgoznak. Az iparági kollektív szer­­ződés egyetlen pontja sem­ tartalmaz olyan feltételeket vagy béreket, ame­lyek előnytelenebbek lennének a saját szakmai kollektív szerződés feltételei­nél vagy béreinél. Az iparági kollektív szerződés, az eddig más szakmákhoz tartozók ezideig történt kiemeléseit továbbra is fenntartja. Reméljük, hogy az iparági kollek­tív szerződés egy további lépést je­lent a textilipari bérek rendezésének feladatában. Fü­löp György Harc a hulladék ellen Küzdelem az önköltség csökkentésért Ezek a verseny központi kérdései A m­­unkaverseny fejlődésének, s jó végrehajtásának egyik legfontosabb előfelt­étele, az üzem dolgozóinak neve­lése, ideológiai fejlődése. Ezen a téren még rengeteg tennivalónk van és ezt most a verseny közben kell végrehajta­nunk. Központilag megindítottunk egy 4 napos szemináriumot a versenyfelelő­­sök és propagandisták részére. Az előadások hallgatóinak feladata a gyár­ dolgozóival sorozatos szemin­áriu­­mokon ismertetni az itt tanultakat és meg kell teremteni az üzemekben azokat a csoportokat, melyek a műhelyekben a verseny szellemét állandóan ébren tart­ják és magát a versenyt is fokozni tud­ják. Ezzel kapcsolatos az élmunkások továbbképzése és az új élmunkások ki­jelölése. Június hónapban az élmunkások egy újabb csoportja kapja meg az élmun­kás­­jelvényt, augusztus elsején a verseny befejezésével pedig a következő csoport. A munkaverseny­ felelősnek már most meg kell szerveznie az élmunkás­­nyilvántarást, amelyben pontosan kell vezetni a munkában kiváló dol­gozókat és az új kijelölésnél már a lehetőő legigazságosabban terjesszék fel az élmunkás-jelölteket. A műszaki szempontok figyelembevé­telén­él a verseny eddigi szakaszában előforduló egy-két súlyos hibát kell megemlíteni. Mi a versenyfeltételek között nem sze­repeltettük a mennyiségi termelést, éppen azért, mert a szűk fonodai kereszt­­metszet ezt még nem tette lehetővé. Ezzel szemben a gyárak — mint ahogy ezt a május 1-i kiértékelés megmutatta — a mennyiségi versenyben érték el a legjobb eredményt. Az egyik gyár pl. arról számolt be, hogy 3 havi fonalkészletét a verseny VA hónapja alatt felhasználta- is egy kirívó példa és reméljük, hogy másból nem fordult elő. Bebizonyosodott azonban az, hogy a szövedék jóval több fonalat használ­­nak fel, mint amire a fonódák termel­­ési emelkedése lehetőséget ad. Ezen a ponton azonnal váloztatnni kell és a versenynek a hulladék és a költségek csökkentésére kell irányulnia. Ezek a pontok is szerepelnek a verseny­­szerződésekben, de az üzentek sem a propagandájukba®, sem pedig a mű­szaki apparátusukban nem fektettek súlyt ezekre a feladatokra. Ped­ig ezek a pontok mok­, amelyekben a gyárak közötti verseny leginkább el fog dőlni. Szeretnénk itt egy pár szempontra a figyelmet felhívni. A hulladék csökkentését minden üzem­­ben jól meg lehet szervezni, ehhez szüksé­­ges azonban az, hogy a n­ Verőanyagot fiiy­­e­­lemmel kísérjük kezdettől fogva a fel­dolgozás folyamán. Már a bála szétbon­­'■ásánál is keletkezik. Hulladék és ez csak fokozódik a további munkafolyamat­ok­­nál. Ha még arra is ügyelünk, hogy a hulladékok ne­­kerüljenek teljesen hasz­nálhatatlan állapotba, akkor lehetőség lesz arra, hogy a, már elkerülhetetlenül keletkezett hulladékot ismét feldolgoz­hassák. Itt gondolunk arra, hogy számos helyen szeretettel használják fel a hulla­­dákat kézmosásra, gép­tisztításhoz, csaj­kamosáshoz stb. és bizony gyakran meg­­esik az, hogy még­ a hulladék helyett is, ami még rosszabb, az elefondtot használ­ják a fenti célokra. A verseny további folyamán a kiért­­ékelés súlypontja tehát a hulladék és a költségek csökkentésére fog itt helyeződni. Ezért az üzemeikben a veresnybizottsá­­gok a verseny központjává állítsák be a hulladék és a költségek csökkentésének problémáját, a műhely­értekezleteken is­mertessék azokat a módokat és módsze­reket, amelyek segítségével fentiek meg­valósíthatók és propagandájukban is hassanak oda- hogy ezek a­ szempontok a dolgozók előtt ismertté váljanak. Kérjük a dolgozókat is, hogy a saját munkaterületeiken figyeljék meg, me­lyek azok a hibák, melyeknek kiküszö­bölésével a hulladék is csökkeni fog. Egészen bizonyos, h­ogy egész sor apró mozzanat van a munka közben, melyeknek jó vagy rossz alkalmazása csökkentheti vagy növelheti a hulladé­kot. Ha ezeket kikutatjuk és a he­lyes módszert s előbbi munkás­társaink­kal is ismertetjük, rövidesen javulni fog a hulladékszázalékunik­ A fentiekből világosan látható, hogy a verseny legközelebbi időszakában a fent ismertetett problémára központosít­ják a figyelmet s ennek a problémának a megoldására megindítjuk »Harc a hulladék ellen.« akciónkat. Sémyi Ferenc versenytitkár ­ A magyar nép a szocializmus felé halad írta: Alix André a francia textilmunkások szakszervezetének küldöttnője 1 A márciusi centenáris ünnep­ségek alkalmából nagyobb fran­cia szakszervezeti küldöttség járt Magyarországon, köztük három textilmunkás­ok­ E sorok írója, Alix André szaktársnő a francia textilmunkások szakszervezete marseillei helyi csoportjának titkára, aki a Magyarországon látottakról az alábbiakat írja: Különféle textilgyárak megláto­gatása s­lán, tapasz­alva azt a me­leg és testvéri fogadtatást, amely­ben bennünket, a magyar elvtársak részesítettek, szeretném néhány sor­ban leírni azokat a benyomásokat, amelyeket, a francia textimunká­­sok kiküldöttjei a Magyar Pamut­­ipar újpesti telepének meglátoga­tása alkalmával éreztek. Bennünket legjobban meglepett a munkáiján tapasztalható nagyszerű verseny. A Kossuth-díjas munkások büszkék lehetnek a termelésben ki­fejtett erőfeszítéseikért, ők az új demokrácia pionírjai. A magyar munkásnak oly biza­lommal tekinthet a jövő elé, mert megvalósította egységét, szocialis­ták, kommunisták ugyanazon cé­lért dolgoznak, de ébernek kell len­niük, mert a fasizmus mély gyöke­reket hagy egy olyan országban, amelynek szellemét hosszú időn ke­resztül megmérgezte. Megállapíthatjuk, hogy a Párna - ipar dolgozói, a segédmunkástól az igazgatóig, tudatában vannak an­nak a súlyos felelősségnek, amely rá­juk nehezedik. Mennyire csodáltuk annak d­­ene­­vélőnőnek erkölcsi bá­­rságát, aki az üzemi értekezleten önmagától lépett fel a dobogóra, hogy önkriti­kát gyakoroljon saját maga fölött és megkísérelje kijavítani a mun­kában elkövetett hibáit. Látogatásunk során láthattuk azt a kis gépet is, amelyet egy munkás gondolt ki kizárólag abból a célból, hogy fokozza a teljesítményt, bizo­nyítva ezáltal, hogy a munkásosz­tály a világ minden táján igazi kin­cseket hordoz magában. Szociális téren figyelmünket leg­inkább a Pamutipar lányo­thon­ kötötte ,a ahol otthonra lelnek azok a fiatal lányok, akik az üzemben dolgoznak és a családjuktól távol élnek. Ezek a fiatal munkásnők ott valóban családi légkört találnak, megfelelő kere­­ket és a szükséges kényelmet. Megjegyeztük azt is, hogy ez a leányotthon nyitva áll, különbség nélkül ka­tolikus, szo­cialista és kommunista leányok számára egyaránt akik között igaz testvéri egység uralkodik. Mint az egész magyar nép, ők is felismerték az egység erejét. Még sok mondani­valónk volna, de inkább Franciaországba való visszatérésünk után fogunk még több részletet ismertetni a francia munkásokkal, akiknek el fogjuk mondani, hogy a magyar nép a munkásoszállyal az élen a szocieliiz­mus útját járja.

Next