Textilmunkás, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-10-01 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOL­GOZ­ÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LA­P­JA _______ 11. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1959. OKTÓBER 1. kollektívája a kongresszus tiszteletére vállalta, hogy 300 ezer pár zoknival túlteljesíti tervét. Ez a vállalat az egye­düli az országban, ahol férfi- és gyermekzoknikat gyártanak. Éppen ezért nagy jelentőségű volt az a kezdeményezés is, hogy nagyobb választékbőví­tést terveztek s így 35-féle új mintájú zoknit gyártanak ma már. Megnéztük ezeket az új mintákat és elbeszélgettünk Ágoston Margittal, aki már 18 éve köti a különböző zoknikat. Hét gépen dolgozik és gépei különböző szép mintákat köt­nek. Az elmúlt hónapban a három műszak közül Ágoston elvtársnő műszakja érte el a legjobb eredményt, így 96,3 százalékos I. osztályú árut, és 0,41 százalékos tűtörést. Ezek­ben az eredményekben Ágos­ton elvtársnő jó munkája is megmutatkozik, aki 112 száza­­lék­a teljesítette a tervét és 95,2 százalékos I. osztályú árut gyártott. Az orsókról teljesen ledolgozza a fonalat, mivel a takarékossági versenyben is részt vesz. Minden másizak után összeszedi az elromlott kötőtűket és azokat részben ő, részben pedig a művezetője megjavítja, melyek így ismét használhatóvá válnak. Sok forintot hozott már ez évben a vállalatnak a fehér hulladék zoknik fonalának is­métel­t feldolgozása, így pl. augusztus hónapban 134 kg fo­nalat tudtak ismét felhasznál­­­ni, ami kb. 40 ezer forint meg­takarítást jelent. Gondolkoz­tak az emberek, hogyan lehet­ne a szepfonalat is megmente­ni. Polacsek, Márton művezető,­ Krizsán Pál művezetővel kö­­zösen egy fonalmentő gépet szerkesztett, amelynek szep­tember 15-ig az eredménye 35 kg fonalmegtakarítás (színes fonál), mely 10 ezer forintot jelent. Beszélgettünk még Bakonyi Ibolya kötőnővel is, aki 9 gé­pen dolgozik és augusztus 20- án megkapta a „Kiváló dol­­gozó”-jelvényt. Bakonyi elv­társnő arról beszélt, hogy mennyire szereti gépeit és szí­vesen végzi munkáját. Szeret­ne továbbra is nyugodtan élni, békében dolgozni. Hruscsov elvtárs amerikai útja megerő­sítette benne azt a reményt, hogy elkerülhető lesz a hábo­rú. A vállalat egész kollektívája azon munkálkodik, hogy a kongresszus tiszteletére tett felajánlást teljesítsék, így pl. az I. félévben tervlemaradása volt a kikészítő üzemrésznek és az alkotmány tisztele­tére vállalták ennek behozá­sát. Ezt a dolgozók teljesítet­ték is. Pl. a formázó dolgozói hatezres lemaradásukból két hét alatt ötezret behoztak. Bízunk abban, hogy a gyár valamennyi dolgozója együt­tes erővel teljesíteni fogja vál­lalását. Szabó Ferenc:« A Budapesti Harisnyagyár Ágoston Margit 18 éve dol­gozik a bonyolult harisnya­­kötőgépeken. A kongresszusi versenyben 112 százalékra tel­jesítette tervét Bakonyi Ibolya, aki nem régen nyerte el a „Kiváló Dolgoz..” kitüntetést, 9 kötőgépet szol­gál ki. Nagyszerű újítások a Fonalkikészítőgyárban Bus Imre, Vasadi Pál és Takács István újítók új rend­szerű motringológépet készí­tettek.­­ A motringológáp lényege, hogy az eddigi egymotollos­­gép helyett két párhuzamos motollát terveztek, egy kö­zös, elfordítható karra, mely lehetővé teszi, hogy míg az­­egyik motolja motringol, a másikat addig a dolgozó kö­tözi. Ennek eredményessége a­bban fog megmutatkozni, hogy­­a kézi álló idő felére fog csökkenni. Az évi megta­karítás kb. 54 000 forintra s­ecsülendő­­­ . E területen a KISZ-fiatalok sem maradtak le. A fiatal­­újítók szintén eleget tettek vállalásuknak és a karbantar­tók segítségével házilag készí­tettek el egy termosztát ké­szüléket, mely a minőségi vizsgálatoknál játszik nagy szerepet. A vállalatnál az újítók ré­szére értekezletet tartottak, ahol megbeszélték a tenniva­lókat. Ezen az értekezleten több vállalást tettek a kong­resszus tiszteletére. Elismerést érdemelnek a vállalat műszaki dolgozói is, akik vállalták egy álló gép beindítását és a gépre új gyártástechnológia kidolgozá­­sát.­Mint a példák is bizonyít­ják, a Fonalkikészítőgyár újí­tói mindent elkövettek a­­ma­guk területén, hogy a válla­lat a kongresszusi versenyben jó­­eredményt érjen el. A Magyar Posztógyár ka­puján belépve, igen barátsá­gos kép fogadja a látogatót. Igaz, hogy az ősz szele meg­érintette már a nyáron pom­pázó virágokat, zöld fákat, de így is nagyon barátságos. Ezt a kedves képet a gyári han­gos­be­mondóból kiszűrődő ze­ne teszi hangulatossá. A kongresszusi versenyben a dolgozók egy emberként vesznek részt. Az üzemi ver­­senytáblák is bizonyítják ezt. A szövődében az anyagtaka­­rákossági felajánlásukat szé­pen teljesítik. Évi felaján­lásuk 254 300 forint. Augusz­tus végéig ezt már túlteljesí­tették. Az év hátra levő idejé­ben elsőrendű feladatuknak tekintik a termelékenység emelését és az élüzem-feltétel teljesítését.­­ A kártélttanodé­ban külön értékelik a „szo­cialista brigád” cím elnyeré­séért folyó verseny eredmé­nyét. A leg­jobb Kauffmann Fe­renc brigádja. Termelé­si eredményük mindig 100 százalék felett van és a minőség is kifogás­talan. Ma már 44 brigád harcol a „szocialista brigád” cím el­nyeréséért, és ezek a brigá­dok nagyban hozzájárulnak a vállalat kongresszusi felaján­lásának teljesítéséhez. ✓ A dolgozók tudják, hogy lelkes munkaversenyre van szükség ahhoz, hogy a vállalt kétszázalékos termelékenység­emelést elérjék. Ezt a tö­rekvést újítások is segítik. Hárskúti László elvtárs pl. poliamid vetélő" ké­szítésére adott be újí­tást. Élettartama sokszorosa a fa vetélőnek. Belső űrtartalma, szívósságánál fogva megnö­velhető, nagyobb csévék le­dolgozására alkalmas. Ellen­tétben a fa vetélővel, nem szálkásodik, nem szakítja a fonalat, javul a minőség és nem sérti fel a dolgozó ke­zét. Ez évben folyamatosan térnek át a poliamid vetélő használatára, melyet a válla­lat gépműhelye fog készíteni az egész ipar részére. Erdős Lajosné Magyar Posztógyár ■*» —......... 44 brigád versenyez a Magyar Posztógyárban .­ „Szocialista brigád”• megtisztelő fémért harcolnak a n­yapjúmosógyu­rban is A márciusi felhívás után a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság által kidolgozott „Szocialista Brigád” címért folyó verseny keretében 19 brigád harcol a vállalások teljesítéséért. Ezek a brigádok nemcsak a legkiválóbb dolgozókból ala­kultak, hanem részt vesznek abban a gyengébb képességű dolgozók is, akiket a képzettek segítenek szakmai tudásuk fejlesztésében. Pl. a szövődében Weisz Richardné brigádjában egy dolgozó rendszeresen 100 százalék alatt teljesített. A brigád vezetője és egy tagja felváltva foglalkozott e dolgozóval, megtanították a helyes munkamódszerre és ma már ez a dolgozó 100 százalék feletti teljesítményt ér el, a minőségi előírások betartása mellett. A „Szocialista Brigád” címért folyó versenyben a brigádok társadalmi munkát is végeznek. Pl. Csongrádi Józsefné szövő­déi brigádja tevékenyen részt vesz a szülői munkaközösség munkájában és a napközi részére szép kézimunkákat készít. A brigádok munkáját rendszeresen értékelik és nyilvános­ságra hozzák. Augusztus 20-án a legjobbak pénzjutalomban részesültek. . A kongresszus tiszteletére­­tett vállalások teljesítéséért azon­ban nemcsak az említett brigádok versenyeznek, hanem egyé­nek, művezetők, művezető-partik­ és üzemrészek­­ is. A verseny még élőbbé tétele érdekében negyedévenként 10 000 forintot biztosít a vállalat időközi jutalmazás céljára az osztályvezetők részére, melyből bármikor, bármilyen összeget adhat egy-egy dolgozónak a műhelybizottsággal közösen. A fent említett módszereken kívül a jó eredményt elérő dol­gozók családtagjai részére nyomtatott köszönőlevelet küldenek, melyet a vállalatvezető, a pártszervezet és a szakszervezet tit­kára ír alá. Az eredeti 1 300 000 forintos vállalást módosították 1 800 000 forintra, melyet az első félév végéig 407 400 forintra, július vé­géig 605 318 forintra, augusztus végéig pedig 1 045 972 forintra teljesítettek. Weisz Richárdné brigádja is esélyes a „Szocialista Brigád” cím elnyerésére A BÉKE KÜLDÖTTEI Amióta az ember a földön él, kíváncsian kutatja az eget Vajon mit rejt a kék levegőég és mit rejtenek a Hold és a fénylő csillagok. Voltak már nagy álmodok, csillagászok, írók, tudósok, akik elképzelték, hogy az ember egyszer megfejt­heti e titkokat és maga is eljut e végtelen messzi bolygókra, a Holdra, a Marsra... 1959. szeptember 13-án a diadalmas szovjet tudomány és technika az első emberkéz alkotta rakétát a Holdra juttatta. Ezzel megmutatta az utat, amelyen talán nem is olyan távoli jövőben maga az ember is elhagyva a földet, eljuthat a a Holdra. A szovjet tudomány e nagyszerű új diadala felvilla­nyozta az emberek képzeletét, felkeltette érdeklődését az űr­hajózás, a csillagászat, a technikai fejlődés iránt. Csillagvizsgá­ló intézetekben, tudományos társulatoknál, szaktudósok szobái­ban állandóan cseng a telefon, jönnek az érdeklődők, száz kér­dés vár válaszra. Mi is felkerestük Nagy István György mérnököt, az Űrha­józási Bizottság tagját, hogy a Textilmunkás számára néhány kérdésre választ kapjunk. KÉRDÉS: Véletlennek tartja-e ön, hogy az első űrrakétát éppen a Szovjetunióból sikerült a Holdba repíteni. Talán éppen ott született egy zseniális ember, mint amilyen valamikor Kep­ler, vagy Galilei volt? VÁLASZ: A véletlennek ebben igen kis szerepe volt.­­ Nagyon sokan úgy képzelik el a Holdra való feljutást, mint va­­­­lam­ikor a földrészek felfedezését. Pedig a kettő között nagy­­ különbség van. Pl. Kolombus ismerte a tengert, de mit sem­­ tudott Amerikáról. Köztudomású, hogy nem azzal a szándékkal­­ ült a hajóra, hogy új földrészt fedezzen fel. Az utat azonban­­ ismerte, vagyis tudta, hogy a tenger milyen tulajdonságokkal­­ rendelkezik, mit kell tennie viharban és mit szélcsend idején. [ Azután így haladva egyszer csak meglátta a távoli Amerikát. Mi azonban évezredek óta látjuk az égen a Holdat, tudjuk , hol van, csak az utat nem ismerjük, mely bennünket elválaszt ettől az égitesttől. Éppen azt nem tudtuk, hogy milyen ellen­állást kell leküzdeni a Hold eléréséig, és ha az ember meg­ akar eljutni oda milyen veszélyeknek van kitéve. Ezért nem elég egy tudós nagyszerű találmánya, különféle tudományágak, tudósok és munkások kollektív összefogására volt szükség az­­ ismeretlen akadályok leküzdésére, a kozmikus térség felderíté­sére. Ebben a Szovjetuniót nem a véletlen, hanem a tudom­á­­­­nyos, tervszerű munka, a mérnökök, tudósok, technikusok ez­reinek kiképzése segítette. A kapitalista Amerikában min­dent a haszon szempontjából mérlegelnek, a gazdasági élet anarchiája bizonyos mértékig kihat a tudományos­ kísérletekre­­ is. KÉRDÉS: Mik voltak a főbb problémák, melyeket a rakéta felröpítésénél meg k­ellett oldani? VÁLASZ: Két nagy feladatot kellett elsősorban végrehaj­tani. Megfelelő rakétát készíteni és a rakétát a Holdra irányí­tani. A rakéta a Föld vonzóerejét csak akkor tudja legyőzni, ha elindítása alkalmával megfelelő sebességet ér el. A sebes­­ség titka az üzemanyagban található. Ehhez megfelelő burko­­­­lat szükséges, mely a nagy hőt elbírja. A szovjet kohá­­­­szok olyan ötvözetet készítettek, amely alkalmas az új rakéta ■ kibélelésére. A sebességet több rakéta lépcsőzetes összeépíté­­­­sével is fokozták, hogy elérjék a másodpercenkénti 11,2 km-es úgynevezett második kozmikus sebességet. Az irányítás még nagyobb feladatot jelentett. Ha egy vil­lamost elindítanak a Moszkva tértől a Margit-hídig, megállapít­­­ják a menetidejét, amelynél 2—3 perc eltérés mindig van, és­­ mint tudjuk, néha több is.­­ A szovjet űrrakéta másfél perc pontossággal érkezett a jel­zett időben a Földről a Holdra, ami azt mutatja, hogy bámu­latra méltó precizitással végezték el az irányítás munkáját. Az irányítást sok ismeretlen körülményen kívül két ismert do­log is nehezíti: hogy a Föld forog és a Hold is mozog vagyis a célzó és a célpont. KÉRDÉS: Tudjuk, hogy a Föld és a Hold között kb. 380 ezer km. a távolság. Hogyan tudnánk fogalmat kapni az út hosszúságáról? VÁLASZ: Ez annyi, mintha valaki kilenc és félszer utazná körül a Földet egy vonattal, mely átlag 60 km-es sebeséggel éjjel-nappal haladna, úgy 260 nap alatt tenné meg azt az utat, melyet a szovjet űrrakéta 31 óra alatt tett meg. Megköszönjük Nagy István György elvtársnak a szíves felvilágosítást, amelyet a textilipar dolgozói számára adott, amelyhez ő még kérdés nélkül hozzátette: — A rakéta műszereinek tudományos jelzéseit még ezután fogják feldolgozni és az egész emberiség közkincsévé tenni, mert a szovjet tudomány az egész emberiség boldogulásáért dolgozik — fejezte be Nagy István György beszélgetésünket. ★ Alig, hogy az űrrakéta a Holdra érkezett, indult el Amerikába a szovjet nép békeküldötte, Hruscsov elvtárs. A szovjet minisz­terelnök kéthetes amerikai útját arra használta fel, hogy az egész világ közvéleménye az amerikai nép és vezetői elé tárja a Szovjetunió javaslatait, az általános leszerelésre, háborúk megszüntetésére, az emberiség békés, boldog életének megte­remtésére. Mióta ember él a Földön mindig vágyódott arra, hogy bol­dogan, békében élhessen. Most érkeztünk el ahhoz a korhoz, amikor az emberiség e nagy vágyát is meg lehet valósítani. A szovjet űrrakéta, a szovjet miniszterelnök, Hruscsov elv­társ éppen ezért az egész világ békeküldöttei.

Next